hány inger kell ahhoz hogy a fidesszel pózolj?
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Mindig a gyengébb mellé állok ?????
A Momentum volt elnöke szerint „ha Orbán védhetőnek tartaná a kormányzását, nem remegne nyusziként”.
Hogy te hová álltál azt tudjuk, fölösleges részletezned.
egy kulcsinger!
nem is kell hozzá a fideszt szeretni
a munkáspárt elnökében több gerinc van, mint az mszp,dk, stb pártok elnökében együttvéve
Ha már a gerincességnél tartunk, sz@rbán és pajtásainak pályafutása a legjobb példa rá! Miért mutogatsz másra, ha „házon belül” megtalálod őket?
B@ssza a csőröd, hogy okosabb, mint Ribizli volt gazdája?
Nekem hányingerem lenne!
Montam az apunak, hogy szép ruhába kell illatozni máma az oviba reggel, mire csak legyintett, az anyumeg mérges lett, hogy mit képzel az Ibojnéni, hogy csak akkor mosakszunk mi itthol, ha ő azt kéri, vagy micsoda. És kérdezte is, hogy miért kell a szép ruha, hiszen ünnep az nincsen semmilyen, de azér fölvettük, és indultunk is, hogy el ne késsünk. Hát, az oviba meg nem lehetett bemenni, mer teli volt a környék ilyen páncélos autókkal meg bácsikkal, oldalukon puska, jártak az oviból ki-be, és az anyu csak nézett, hogy mi van itt, mert a tetőkön is puskás emberek voltak, az utca vége lekerítve, amikor jött egy kutyás ember, és ők is mentek az oviba be, csak nekünk nem szabadott.
Kijött a kutya asztán és ki az ember is, az autók elmentek mind, mintha ott se lettek volna soha, csak az utca maradt lezárva a végén, keresztbe ilyen piros-sárga szallaggal, és a tetőkön se látszottak már a puskás emberek, úgyhogy lehetett menni be. Az anyu adott egy puszit, és montahogy vigyázzak magamra nagyon, de hát nagy vagyok én, már tudok vigyázni nagyon. Bementem az oviba, a folyosó végén ült egy kopasz ember, a dadust is kisérte egy a konyhába be, az Ibojnéni meg úgy ragyogott, hogy csakna, és a gyerekek zsibongtak. A Kisböske a reggelit várta, a Pityu meg bohóckodott, ahogyan szok mindig, de az Ibojnéni most nem szidta meg.
Az Ibojnéni mintha máshol lett volna, nem is itt, csak nekünk pisszegett, meg leste az ajtót, hogy jön-e, akinek jönnie kell, és egyszer csak jött, mert kopogtak, és az Ibojnéni fölsikoltott kicsit halkan. És kinyillott az ajtó, és bejött egy kövér bácsi, és nyalogatta a száját, hogy szerbusztok gyerekek, mi meg montuk, hogy csókolom bácsi, és az Ibojnéni a falnak hanyatlott, hogy majdnem elesett, de összeszedte magát azér. A kövér bácsi megcsókolta az Ibojnéni kezét, ráhajolt meg fölemelte a szájához a kezét, két kézzel fogva, az Ibojnéninek ettől fönnakadtak a szemei, és nekilátott remegni a lába neki. Asztán a kövér bácsi szólt nekünk, hogy na, mit hosztam gyerekek, na mit?
De senkise tutta, hogy mit is hozott, hát elővett egy labdát, hogy azt hoszta, és a Pityu fölsóhajtott, hogy már megin labda, mert a képviselőbácsi is hozott már egy csomót. A Kisböske meg pityeregni kezdett, hogy nem csokit hozott, görbült le a szája neki, ahogyan szok, mielőtt nekilát bömbölni. A kövér bácsi odament hozzá, hogy ne sírj kicsi, lehajolt, hogy simogassa a fejét neki, és, ahogyan hajolt ott, a Pityu megkopogtatta a hátát neki, és úgy kongott a háta neki, hogy a Pityu rásózott erősen ököllel, mire mint valami vödör, olyan hangja volt a hátának, hogy a Pityu fölkiáltott, hogy bádogember, meg csodák csodája, hogy fölvisittott mind az összes gyerekek.
De nemcsak visittottak, hanem rohantak kopogni mind a bádogembert, ütni a hátát neki, és akkor az Ibojnéni nekiát sikittani, hogy jajj, miniszteresúr, elnökúr, jótevőnk, mi eggyetlen örömünk, mire rohantak be a kopasz emberek, tele lett a szoba kopasz emberekkel, akik szedték le a kövér bácsiról a gyerekeket, hajigálták őket a sarokba, hogy csak úgy huppantak, az Ibojnéni elájult, a hangzavarra bejött a dadus és most már a puskás emberek is, és kiszabadítva a kövér bácsit a gyerekekből, egy pokrócot dobtak a fejire, hogy menekittik innen kifele, autó csikorgott az udvaron a homokozónál, hogy már mindenki sírt, én meg gondoltam, na, vára dömperemmegyek