„Nemigen hittem a szocializmus működőképességében. Láttam, hogy előbb-utóbb ennek vége lesz” – meséli Panni, akit építész apja és tanár anyja eredetileg hasonló pályára szánt volna. Ő mégis a Könnyűipari Műszaki Főiskola bőrfeldolgozóipari szakára ment, ahol gyártmányfejlesztő üzemmérnökként végzett. Azt is látta, hogy egy nagy állami gyárhoz nincs értelme elmenni. „Rögtön vállalkozni kezdtem.”
A szocializmus utolsó évei voltak ezek, ezért egy GMK-t alapított, amit Sevró néven jegyeztek be. (A sevró egy finom, cserzett gidabőr.) Nemcsak név volt, piaci rés is. Kifejezetten zavarta, hogy csak ronda női cipőket talál: „Ha bementél egy boltba, minden sorban ugyanaz a szovjet exportból visszamaradt cipő volt.” Így, meg is volt a mesterterv: csinál szépeket, méghozzá manufakturális körülmények között.https://forbes.hu/napi-cimlap/mauna-magyar-turabakancs-nagymaros/?utm_source=Forbes+Espresso+h%C3%ADrlev%C3%A9l&utm_campaign=c1d417d98e-EMAIL_CAMPAIGN_5_19_2021_13_48_COPY_10&utm_medium=email&utm_term=0_5d6f550842-c1d417d98e-56945581&ct=t(N_COPY_10)
Én nem tudnék így vigyorogni, ha gyermekkorú állatokat kéne halálra nyúznom/kínoznom. Bár a balkánon semmin sem tudok meglepődni. Miért nem készít xxxxxxxxxxxbőrből lámpabúrát?