Róna Péter az ellenzék államfőjelöltje

Hja.

„Róna korábban több alkalommal is kritikusan nyilatkozott a magyar baloldalról.
Szerinte a magyar gazdaság korábbi vergődésének első helyen álló oka a devizahitelezés bevezetése volt, melyért hét embert tett felelőssé: Járai Zsigmondot, Király Júliát, Simor Andrást, Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, Oszkó Pétert és Felcsúti Pétert. Mindez abból a Schiffer Andrásnak címzett leveléből derült ki, amelyben bejelentette, hogy távozik az LMP alapítványának éléről és a magyar közéletből.

Róna ezen vádjai 2012 novemberében kerültek nyilvánosságra. Levelében akkor arról írt: „A magyar gazdaság és társadalom vergődésének okairól sokat lehetne írni és mondani – írtam és mondtam is – de van egy, amely nézetem szerint az összes többit maga mögé utasítja, ez pedig a devizahitelezés.”

A közgazdász úgy látta, életek százezrei mentek helyrehozhatatlanul tönkre,
a fizetőképes kereslet nagyon hosszú időre megroppant, maga a bankrendszer működésképtelenné vált, kis- és középvállalatok tízezrei dőltek be, munkahelyek százezrei szűntek meg, és a Magyar Nemzeti Bank elvesztette a monetáris folyamatokra gyakorolható hatását egy hazug, csalárd termék bevezetése miatt.

Róna leírta, hogy 2006-tól kezdve kétségbeesetten küzdött a devizahitelezés leállításáért, amiért meg is kapta a kókler minősítést a devizahitelezés megalkotóitól. „Kik voltak ők? Hát Járai Zsigmond, Király Júlia, Simor András, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Oszkó Péter és Felcsúti Péter” – sorolta a neveket. Szerinte Oszkó Péter és Felcsúti Péter dolgozta ki azt a banki magatartási kódexet, ami végtelen cinizmussal nemhogy nem vetett véget, hanem egyenesen szentesítette a devizahitelezést.

A közgazdász szerint

azok, akik ezért a „disznóságért” személyesen felelősek, több mint egymillió embert fosztottak meg mindenüktől.
Azt pedig érthetetlennek tartja, hogy ezek az emberek „képesek most magukat a jogállamiság nagy védőivé alakítani, képesek a talpig becsületes LMP-t az úgynevezett balliberális értelmiség nagy többségének aktív részvételével a megsemmisülés szélére sodorni”.

Róna Péter 2012-es levelében „őrületnek” nevezte Orbán két kormányzati évét is. Azt írta, emiatt először megpróbálta lenyelni a békát, és elfogadni az összefogás valamiféle változatát, túllépni azon, amit a felsoroltak tettek, ezért találkozott Bajnai Gordonnal is. De mára már

megbánta, hogy egy pillanatra is elképzelhetőnek tartotta az együttműködést „ezzel az álnok, cinikus és erőszakos bandával”.
Most, 2022-ben viszont többek között Gyurcsány és pártja támogatásával, valamint az ellenzéki programalkotásban részt vevő Király Júliával egy társaságba kerülve vállalta Róna Péter az ellenzék államfőjelöltségét – amit egyébként a parlamenti arányok miatt borítékolhatóan el fog veszíteni a kormánypártok által támogatott Novák Katalinnal szemben.”

Világjelenség. Mi köze ennek a magyarsághoz?

„A kormányzás épp úgy munka, mint az öné, az enyém vagy a buszsofőré, ne misztifikáljuk. Ugyanakkor nagyon bonyolult, összetett, keserves meló, ráadásul mindenki ítélkezik fölötte. Ügyeltem, hogy – Déry Tibor nyomán – könyvemben ítélet ne legyen senki felett. Mert azt gondolom: aki hajlandó erre a kormányzás nevű borzalmas tevékenységre, azt tiszteletben kell tartani, legalábbis egy határig. Mindegyik politikus másban jó. Eddigi miniszterelnökeink között magasan Orbán Viktor a legpompásabb hatalomtechnológus, a közigazgatást Boross Péter irányította a legjobban, Gyurcsánynak jutott a legtöbb az eszébe, csapatmunkában Németh Miklós vitte a pálmát. A hibák is változatosak. Például végrehajtásban Gyurcsány és Orbán egyaránt viszonylag gyöngének bizonyult. Ki ebben erős, ki abban gyenge.

Mix kéne.

Nincs tisztán jó vagy tisztán rossz kormányzati politikus. Mindben van ez is, az is. Ráadásul hatalmas a véletlen, a külső környezet szerepe. Egy vizsgálat szerint az Egyesült Államok elnökei közül Jimmy Carter rendelkezett a legmagasabb IQ-val, mégis a gyakorlatban az egyik legrosszabb elnöknek bizonyult. A nem túl okos Ronald Reagan viszont csillagháborújával legyőzte a Szovjetuniót. Hát akkor most mi számít? És az sem mindegy, kinek mennyi idő adatott. Boross Péternek csupán fél év. Bajnainak meg mindössze egy, de míg előbbire országgyűlési választás várt, utóbbi nem számított ellenfélnek sem a Fidesznek, sem az MSZP pártapparátusának – így viszonylag könnyű volt válságot kezelnie. A Németh-kormányban alakult ki hasonló hangulat – köztük ülhettem, kölcsönadott az egyetem, remekül éreztem ott magam –, leginkább azért, mert a kabinet hatalma az utolsó időszakban a nullával volt egyenlő. Aki nem akar választást nyerni, szakmailag kormányozhat jól. Ám ha fontos a népszerűség, jön az ígérgetés.”