Az atlétika állt hozzá a legközelebb, fiatal korában vágtázóként, 100 és 200 méteren versenyzett, de a távol- és a hármasugró műfajokat is űzte. Kor- és versenyzőtársai szerint célratörő, nagy akarattal rendelkező és szorgalmas sportoló volt. Negyven esztendővel ezelőtt, 1982-ben nevezték ki a DVTK atlétikai szakosztályának elnökévé. Munkásságának éveiben kapott rekortánborítást a diósgyőri stadionban lévő, korábban salakos futópálya, amely abban az időben nagy fegyverténynek számított. Létesítményfejlesztőként is sokat tett a rangos rendezvények érdekében: az országos szövetség többször is Miskolcnak ítélte a felnőtt magyar bajnokságok rendezési jogát, és a Diósgyőrött tartott események elnyerték a Magyar Atlétikai Szövetség vezetői, a klubok és a versenyzők elismerését. A 1980-as évek végén lett a DVTK társadalmi elnöke, majd az akkori gazdasági és sportpolitikai szükségszerűségeket figyelembe véve elősegítette, hogy a klub jogutód nélküli megszűnése után az egyesület különítményei a saját lábukra álljanak, egy szakosztályos egyesületként, önállóan folytassák tevékenységüket.

Tóth Lajos civil élete ezer szállal kötődött a diósgyőri kohászathoz, ahol felelős felső vezetői tisztségekben szolgált. Beruházási igazgatója volt az akkoriban tízmilliárdos fejlesztést képező Kombinált Acélműnek, majd felavatása után kohászati termelési főmérnökként dolgozott, 1989-ben pedig a Lenin Kohászati Műveket, az Ózdi Kohászati Üzemeket és a sajókeresztúri Borsodi Ércelőkészítő Művet egyesítő Borsodi Vaskohászati Tröszt elnök-vezérigazgatójává nevezték ki. Ezt a tisztségét egy évig, a tröszt megszűnéséig töltötte be, majd befektetési cégeket irányított Miskolcon, a versenysportot pedig valamennyi munkahelyén támogatta.

Visszavonulása után Tokajba költözött, és nyugdíjas éveit a Bodrog- és Tisza-parti városban töltötte.

Fotó: A kép bal oldalán