Ha a Bentley-t és a büntetőfékezést egy mondatban említjük, a legtöbbeknek egy bizonyos hazai celeb jut eszébe, de sajnos úgy tűnik, a pénzhez máshol sem feltétlenül társul túl fejlett intelligencia.
A pénzhez máshol sem feltétlenül társul túl fejlett intelligencia
Abszurd mese:
1. Hol volt, hol nem volt az állami vagyon. A moszkvai világbirodalmon túl, az átláthatatlan privatizációs üveghegyen innen, a nagy varázslók korában eltűntek a gyárak, üzemek, kastélyok, földek, erdők az állami tulajdonból.
2. Az elvarázsolt ország, nevesincs királysága (nem király a neve, de a királynál is nagyobb a hatalma) kedvenc, sőt kegyenc miniszterére bízta az állami birtok (f)osztogatását. Kopasztották is az államot, mint Márta asszony a vasárnapi húslevesbe való tyúkot, forró víz nélkül.
3. Rózsa Sándor és a világ valamennyi, valaha volt útonállója szájtátva bámul ránk, hogy ez lehetséges? Elvenni a vagyont azzal, hogy az Államé, mindnyájunké, kicsit pihentetni, aztán magamévá tenni aprópénzért, mint az olcsó utcalányt. Mindezt a jog, és az állam palástja alatt.
4. Az útonállás magánvállalkozásban soha nem lenne ennyire „hatékony”. És mindezt a magánvállalkozás elsődlegessége jelszavával! A lényeg: mindent jól összezavarni, akkor lehet igazán sikeresen a zavarosban halászni!
5. Az ostoba becsületesnek meg: „száraz tónak nedves partján, döglött béka kuruttyol!”
6. Megjelent a Magyar Fórumban „Nem mese ez gyermek címmel” 1995.
Hiába, nagy orákulum volt ez a Csurka! Milyen tökéletesen írta le 1995-ben a 2010 óta regnáló Orbán rendszert.
Persze pár részletében azért nem pontos a kép: Ma nem csak kastélyok, földek, erdők tűnnek el az állami tulajdonból, de szinte az összes egyetem, teljes kiskereskedelmi szegmensek (lásd például dohányértékesítés, kaszinóbiznisz) és a fél Balaton.
Azt is jól látta, hogy a királynál is nagyobb hatalmú nagyvezír maga papíron teljesen vagyontalan lesz, az állami vagyon megkopasztását kedvenc (miniszter helyett) polgármesterére, iskoláskori barátjára, az ország első gázszerelőjére fogja bízni. Orbánt ebben az sem zavarta, hogy tanulatlan ember utoljára a Kádár rendszerben futott be ekkora karriert (Losonczi Pál mezőgazdasági munkásból lett az Elnöki Tanács elnökévé).
Rózsa Sándor ma már nem aktuális, helyesebb lenne a következő mondat így: Gyurcsány Ferenc és a világ valamennyi, valaha volt útonállója szájtátva bámul ránk, hogy ez lehetséges? Elvenni a vagyont azzal, hogy az Államé, mindnyájunké, kicsit pihentetni, aztán magamévá tenni aprópénzért, mint az olcsó utcalányt. Mindezt a jog, és az állam palástja alatt.
A jelszó is megváltozott mára, nem a magánvállalkozás az ürügy az útonállásra, hanem a haza megvédése a migránsoktól, a homokosoktól, Brüsszeltől és Soros Györgytől.
A több i nagyjából stimmel.
Ez az egész a csillagváltással kezdődött, 1989-90-ben.
Amikor az ötágú vörös, hat ágú kékké változott… 🙂
Hagyjuk már ezt a burkolt zsidózást, fotelnácikám! Az a vörös csillag lassan horogkeresztté válik b+!