Tisztelt Szerkesztőség!

Azt szeretném megkérdezni. ha fel tudnának világosítani, vagy ha maguk megkérdeznék a Miniszterelnök Urat, aki oly szépen, oly sokszor emlegeti a polgári demokráciát, hogy hallgatni is gyönyörűség, hogy tényleg eljutunk-e oda? Vagy úgy járunk véle, mint a szocializmussal, hogy építjük, építgetjük, oszt egyszer csak összedől az egész, az anyagot meg szétlopják, mint romák a szocpolos házat, oszt nem vonnak felelősségre senkit. Se a pallérokat, se a tolvajokat!
Tudakolnám azt, is hogy leraktuk-e már a polgári társadalom alapjait? Hogyan állunk a polgári embertípus nevelésével? Lesznek-é, vannak-é munkatáborok? Kitelepítés a Hortobágyra? Az olyan jól megoldotta az építők villalakás-gondját. Muszáj-é a polgári párt tagjának lenni, ha ma vezető, vagy bármilyen kis (vagy nagy) főnök kívánnék lenni? Hamarabb kapok-e lakást, ha belépek a polgári pártba? És melyikbe? Oly sokféle van. Pedig az igazság csak egyféle, mint a kommunista párt vót, oszt az Ő igazságuk is csupa hazugság vót, mint később ki¬derült.
Ráléphetek-e én is a piacgazdaság útjára, vagy lezavarnak róla, mint a rendőrök az autósok útjáról a rossz gebémmel? Mennyi áldozatot kell hozni a polgári társadalom építéséért? Az egymillió munkanélküli. meg a százezer hajléktalan elég-e? Vagy még több kell, hogy minden aranyifjú, polgárcsemete nyugati autón járjék? Ha én mezítláb megyek a hóban az ingyen konyhára, az is áldozat-é a polgári társadalomért? Ilyen nagy áldozatért nagypolgár leszek-é, mint a Weis Manfréd? Igaz, én inkább fekete vagyok, mert varnyú vót a gólyám, roma az anyám, így aztán hátrább sorolódom mindig, mint Tamási Áron írja a rendes feltámadásban. A szocializmus építésekor össze dűtötték a putrimat, és adtak helyette betonodút. Ebbe nem csorog bele az eső, csak a feljebb való fűrdő vize, és nem bírom, fizetni a lakbért. Ha nem vóna, a hét gyerekem, meg a kilenc unokám, már régen kiraktak vóna, de nincsen hova. így aztán itten tengődünk, nem a városszélen, pedig ott jobb vót. Vót egy vad¬gesztenyefa, egy döglött tyúk is hama¬rabb megakadt. De tyúkja nincs már a polgárnak se, csak ótója van.
Minket ótanak, hogy majd jobb lesz jövőre. Mindig csak jövőre, oszt sose érünk oda, mint szekérkerék a rúd elé!
Roma Gyula levelét diktálás után lejegyezte: