Az utolsó előtti vagonban utaztam….1994-ben 3 hónapos első éves medicus voltam akkor. Azon a hétvégén nem akartam haza menni, édesanyám hívott, hogy feltétlenül menjek haza, mert vett egy farmernadrágot nekem aztán végül csak elindultam azon a délutánon. Azt megelőzően mivel volt vasutas igazolványom mindig a mozdony mögötti első osztályon utaztam. Az előző héten, amikor vasárnap megérkeztem Debrecenbe, akkor láttam a szemközti vonaton, hogy hátul is van első osztály, így mivel biztonságosabbnak éreztem a hátsó részt, így aznap a hátsó első osztályra szálltam fel. Ebben a döntésemben egy lány követése is segített, akinek a nevét sem ismerem, de ő utána mentem az első osztályra. Akkor ott azt éreztem a Jóistennek még terve van velem. Továbbá megértettem, hogy mit is jelent a Keresd a nőt- Cherchez la femme Francia kifejezést. Aztán azért ezt a mondást 20 év orvosi pályafutásom során egy kicsit azért átírtam, ami így hangzik: keresd a pénzt és annak útját és megértesz mindent!
Ott volt 2006-ban a Heicei repülőgép szerencsétlenség miatt, ahol 43 utasból mid összesen 1 túlélő volt. Egy éjszakát töltöttem el a Borsó hegy tetején minus 10 fokban lábközépig érő hóban, világítás és térerő nélkül kárhelyparancsnokként. Ott meg megtanultam azt, hogy nem csak primer katasztrófa van, hanem secunder-tercier egyaránt, hogy hogyan ég ki egy sürgősségi orvos. Amióta háziorvos vagyok, köszönöm jól vagyok és még jobban is leszek, ha elmúlik a pandémia.