Két kormányfő. Az egyik nem óvodába jár golyóálló mellényben… ? Küldjél

„Ságvári Endrét, mint az 1919-es vörös terror után betiltott kommunista párt tagját, 1944 júliusában akarták letartóztatni. (A kommunista pártok, néhány kivételtől eltekintve, így Szovjetunió, Kína, a világon mindenütt be voltak tiltva, miután a fennálló társadalmi rendszereket fegyveresen akarták megdönteni, majd hatalmukat a terror nyílt eszközeivel fenntartani.) Ságvári megadást színlelt, majd orvul a rendészeti szervekre tüzelt. Egy csendőr meghalt, három megsebesült. A védekező rendészetiek viszonozták a lövéseket, Ságvári életét vesztette. Ságvárit nem azért lőtték le, mert antifasiszta, vagy kommunista volt, legfőképp nem származása miatt, hanem védekezésül. A védekezés ilyen esetben az egész világon kötelező és jogszerű. 1959-ben (!) a letartóztatásában résztvevő csendőrök közül kettőt felakasztottak, hogy igazolják a szabadságharc ellenforradalmi jellegét.

Ságvári felesége eredeti foglalkozása – nem megsértve e tisztes szakma képviselőit – női szabó. 1949-től az Igazságügyi Minisztérium kegyelmi osztályának osztályvezetőjeként 27 éven át magyar hazafiak ezernyi halálos ítéletét írta alá. Rákosi és Kádár mindketten elégedett volt tevékenységével. A „Halál angyalának” hívták.

Ez volt a kommunista erkölcs. Ennek értelmében kötelessége és joga volt mindenkinek, akár legközvetlenebb hozzátartozóit is elpusztítani, ha az önkényuralommal nem értett egyet. Az eredmény iszonyatos: több mint 100 millió áldozat.”