Idézet Lukács Zoltán Fák rendellenességei c. munkájából
„A fagyöngy a fát elpusztítja. Idővel egyre több fagyöngy telepszik meg a fán, egyre több tápanyagot szívnak el és a fa lassan elpusztul.
A fagyöngy végzetes rendellenesség! Egy-két fagyöngy még nem okoz nagy kárt, de több már a fa életét veszélyezteti. A német faápolók 15 fagyöngyig kezelik a fát, ha egy fán több mint 15 fagyöngy van, akkor azt menthetetlennek tartják. Tehát még számadatunk is van, hogy mikortól életveszélyes a rendellenesség.
A városi kertésznek arra kell törekedni, hogy egyetlen fagyöngy se legyen a rájuk bízott állományon! Úgy is fogalmazhatunk, hogy a városi kertész munkáját a száraz fák, ágak mellett a fagyöngyök számából is megítélhetjük.”
Nincs is kertészete a városnak. Látott valaha valaki olyat Miskolcon, hogy kezeltek volna akár egyetlen fát is?
Gallyazni szoktak ezerrel, meg kivágják azokat a teljesen tönkrement fákat, amelyeket nem a szél csavar ki.
Tele a város kivágott fák csonkjaival.
Nagy csönd van a Veres-féle faültetésről, az elején lelkesen dugdostak le gallyacskákat botocskákkal „megerősítve”, ahogy az várható volt, zömmel az első évet sem élték túl, így hát lelankadt a lelkesedés.
Favágásokról viszont egyre sűrűbben hallani.
Készül a fagyöngy-kataszter. A setétzüdek már dolgoznak a támogatás
megszerzésén.
A szarnak megvan az a sajátossága, hogy lapul a fűben. Már amikor nem juditjánossal fotózkodik.