Legalább három okot látok arra, hogy az oroszok nem lépik meg, hogy leállítják a vezetékes exportot:

  1. A gáztermelés a folyamatos termelésre, szállításra és felhasználásra van optimalizálva. 175 milliárd köbméter többletgázt nem lehet elfáklyázni, eltárolni (a tárolóknak van egy töltési és kitárolási maximális kapacitása), sem belföldön felhasználni. Ha nincs rá szükség, nem lehet vagy nem akarja a kitermelő vállalat elszállítani, akkor az egyetlen megoldás a bányászat leállítása. A kutak elfojtása azonban veszélyezteti magát a termelést is. Ez nem egy vízcsap, amit tetszőlegesen lehet le- vagy elzárni. Ha Oroszország úgy dönt, hogy 100-175 milliárd köbméternyi termelési kapacitást leállít, az több tízmilliárd köbméter kapacitás szinte azonnali megsemmisülését okozhatja. A szankciók és a beruházások elmaradása miatt egyébként is esélyes, hogy a Gazprom kitermelése a természetes csökkenési ráta felé tendál, tehát 3-5 százalékkal zsugorodik évente. A cseppfolyós földgáz esetében is hasonló restrikciók jöhetnek, a TotalEnergies közreműködése nélkül kétséges, hogy a Novatek be tudja-e fejezni a 2023-ra tervezett Yamal 2 cseppfolyós projektet.
  2. Oroszország a 60-as évek második felétől szállít földgázt Nyugat-Európába. A szovjet, majd orosz vállalatok kínosan ügyeltek mindvégig arra, hogy az ország megbízható termelőnek számítson. Csak két alkalommal – 2006-ban és 2009-ben – nem tudtak teljesíteni az orosz gáztermelők, de az a két eset ráfogható az ukrán partner rosszhiszeműségére. Most viszont ha a Gazprom megszegné a hosszú távú szerződéseiben szereplő mennyiség leszállítását, akkor ez a 60 év alatt felépített kép törne darabokra.
  3. Oroszország és a Nyugat viszonya egy hét alatt annyival romlott, mint amit az orosz fél az elmúlt fél évszázadban felépített. A BP és a Shell már jelezte, hogy ki kíván lépni az orosz befektetésekből. Az OMV és a TotalEnergies pedig nem kíván több pénzt és szaktudást fektetni az országba. Az orosz olaj- és gázipar egyre nagyobb kihívásokkal küzd. A termelés egyre északabbra kerül, a fúrások egyre mélyebbek és technológiailag egyre komplexebbek, a tengeri termelés aránya nő. Oroszországnak nincs ezekhez a kihívásokhoz a Nyugathoz mérhető tudása. Az iparágban forgó kissé vicces megjegyzés az egyetlen oroszok által épített tengeri fúrótoronyra szokott irányulni, ami 35 év előkészület után sem lett teljesen működőképes. A Nyugattal való jó kapcsolat elengedhetetlen Oroszországnak, a mostani szituáció évtizedekre meghatározhatja az ország nyersanyagtermelését. Valószínű, hogy egy hosszú orosz olajipari agónia kezdete az ukrán invázió, hacsak nem rendezik a viszonyt a Nyugattal.

Mégis mit tehet Európa, ha az oroszok az elképzelhetetlen mellett döntenek, vagyis leállítják a teljes európai földgázexportot?https://g7.hu/penz/20220302/europa-tulelne-az-orosz-gaz-hianyat-oroszorszag-kevesbe/