18+Lelőttek az ukránok egy orosz helikoptert. Szénné égett pilóták…

Húgyagyúkám inkább azért hisztizz, hogy lusta pupák végre javítsa már meg annyira az oldalát, hogy normálisan lehessen linkelni. Akkor csak kattintanod kéne, és már látnád a tutit.

„Lengyel történészek levéltári kutatásai szerint az Ukrán Nacionalisták Szervezete (OUN) és az UPA vezérei az 1943 februárjában véget ért, s katasztrofális német vereséggel zárult sztálingrádi csata után arra a következtetésre jutottak, hogy a Harmadik Birodalom elveszíti a világháborút, ám a Szovjetunió is kivérzik, így reális lehetőség nyílik az önálló ukrán állam létrehozására. A nacionalisták egy etnikailag „tiszta”, csak és kizárólag ukránok által lakott Ukrajnát akartak létrehozni, így más nemzetiségekre mint az ukrán nép „ellenségeire” tekintettek.

Az UPA tehát intenzíven támadni kezdte a volhíniai lengyel településeket, arra számítva, hogy elég lesz egy-két falu lakosságát lemészárolni, a többiek lakói elmenekülnek a területről. Ám nem így történt. A lengyelek önvédelmi osztagokat hoztak létre, mert – érthetően – ragaszkodtak az évszázadok óta felmenőik által lakott községeikhez, a földjeikhez, a házaikhoz, a templomaikhoz, az iskoláikhoz, a temetőikhez – a szülőföldjükhöz… Így az UPA vezetése a népirtás mellett döntött, bár voltak parancsnokok, akik nem helyeselték a genocídiumot.

A tömegmészárlások 1943 júliusában érték el a csúcspontjukat. Július 11-én, egy nyárközépi vasárnapon egyszerre kilencvenkilenc lengyel, illetve részben lengyelek lakta falut támadtak meg az ukrán nacionalista partizánok, akik pontos utasításokat kaptak arra vonatkozólag, hogy gyilkolják le a lengyel lakosságot, pusztítsák el a templomaikat, a temetőiket. Nyoma sem maradhatott annak, hogy ott lengyelek éltek.

Zömmel egyszerű gazdaemberek, asszonyok, öregek, gyermekek váltak az ukrán nacionalista téboly áldozataivá. Ám nagyon sok ukrán falusi lakos az üldözöttek mellé állt, elbújtatva a gyilkosok elől halálra szánt földijeiket. Elsősorban pedig a Honi Hadsereg harcosai igyekeztek menteni honfitársaikat, bár – és ez a történet magyar szála – az ellenállás dokumentumai szerint német szövetséges és itt állomásozó magyar honvédek is a lengyel polgári személyek védelmére keltek….”