A holodomor (ukránul: Голодомор, magyarul éhhalál) (1932–1933) az ukrán nép történetének egyik legnagyobb katasztrófája: közvetlen halálos áldozatainak számát 3-3,5 millió és 7,5 millió közé teszik.[1][2][3] A katasztrófa része volt a nagy szovjet éhínségnek, amely a Szovjetunió más részeit is érintette. A holodomor nevet kimondottan az ukránok által lakott területeket sújtó éhínségre használják.
A történészek többsége ma már egyetért abban, hogy az éhínség fő okozója nem természeti katasztrófa, hanem a kommunista diktátor Sztálin vezette szovjet kormányzat tevékenysége volt.[4][5] Viszont nincs egyetértés abban, hogy a holodomorhoz vezető politika kimeríti-e a genocídium jogi definícióját, de tíz ország kormányzata[pontosabban?] hivatalosan népirtásnak tekinti a holodomort. 2006. november 28-án az ukrán parlament törvényt fogadott el, amely szerint a mesterségesen előidézett éhínség az ukrán nép ellen elkövetett népirtás volt.
A név[szerkesztés]
A holodomor név az „éhség” jelentésű ukrán ‘голод’, illetve a szintén „éhség”, illetve „kitörés” (például járványé) jelentésű ‘мор’ szavak összetétele. Származhat egyenesen a ‘Морити голодом’ szókapcsolatból is, ami azt jelenti: „éhség által meghal”.
Az okok és következmények[szerkesztés]
A politikai háttér[szerkesztés]
A holodomor okait részben a szovjet felülről szervezett társadalmi forradalom sajátosságai magyarázzák. Az 1920-as években az újonnan született Szovjetuniónak a széthúzó erők kavalkádjával kellett szembenéznie. A szovjet birodalomban élő népek szimpátiáját az új kommunista hatalom olyan etnikai politikával próbálta megnyerni, amely a szovjetköztársaságok címzetes nemzetei képviselőit, illetve a közigazgatás minden szintjén a nemzeti kisebbségeket segítette. Ukrajnában, sőt más tagköztársaságok ukránok lakta területein is, a szovjet korenizációs politika helyi változatává az ukránosítás vált. Ez az évtized az ukrán nemzeti kultúra és öntudat felívelését hozta. Az 1930-as évekre ez a folyamat a szovjet rezsim számára egyre riasztóbb méreteket öltött, és attól kezdtek el tartani, hogy a nemzeti kötelék erősebbnek bizonyulhat a kommunista ideológiához (illetve a szovjet birodalomhoz) való ragaszkodásnál. Az ukránosítási politikának ezért hirtelen véget vetettek, a helyébe oroszosítási politikát állítottak, ami az ukránok lakta területeken jelentős szociális, kulturális és politikai konfliktusokhoz vezetett.
A szovjet Kolhoszpnicja Ukrajini („Ukrajnai Kolhozparasztnő”) címlapja 1932 decemberében
Nagyjából ugyanekkor gyorsították fel a mezőgazdaságban a kollektivizálás politikáját. 1932 elejére már a gazdaságok 69%-át kollektivizálták. Voltak a Szovjetuniónak olyan területei, ahol a kollektivizálás ennél is előrébb haladt, a kampány mégis az ukrán mezőgazdaságot érintette a legkomolyabban. A vidéki népesség körében rendkívül népszerűtlen volt: amíg nem volt kötelező belépni a termelőszövetkezetekbe, alig csatlakozott valaki. A szovjet rezsim ezért egyre fokozódó nyomást helyezett a parasztokra. A folyamat felgyorsítására 1929-ben és 1930-ban szovjet hivatalnokok tízezreit küldték vidékre.
Ekkortájt küldték vidékre a téeszek működtetéséhez a Huszonötezreket, az elkötelezetten bolsevik ipari munkások légióját. Ugyanakkor a kollektivizálás ellen növekvő passzív és aktív ellenállás letörésére meghirdették a „kuláktalanítást”. Letartóztatták, majd az Urál-hegységbe és Közép-Ázsiába telepítették ki a kulákokat (például famunkásnak), azokat a parasztokat, akiket azzal vádoltak meg, hogy jómódúak, gabonát rejtegetnek, a rendszer ellenségei stb. Valójában így félemlítették meg mindazokat, akik ellenezték a szövetkezetesítést. Egyes adatok szerint a kuláküldözés 1930-ban és 1931-ben a teljes ukrán lakosság egy százalékát, mintegy 300 ezer főt érintett, ami a Szovjetuniószerte kitelepített 1,8 millió „kulák” mintegy 15%-át tette ki.
A kollektivizálás mindenhol negatívan érintette a mezőgazdasági termelést, különösen Ukrajnában, ahonnan a század elején például az Orosz Birodalom teljes búzatermésének több mint fele származott. 1932-re például az volt a terv, hogy 90,7 millió tonna gabonát termelnek, amiből 29,5 millió tonnát gyűjt be az állam. A termés valójában katasztrofális, 55-60 millió tonna lett és az állam végül csak 18,5 millió tonnát tudott begyűjteni, az 1930-as és 1931-es mintegy 22 millió tonnával szemben.[6]
| Év | Termelés | Begyűjtés | Maradék | Begyűjtés a termelés %-ában |
|---|---|---|---|---|
| 1930 | 73-77 | 22,1 | 51-55 | 30,2-28,7 |
| 1931 | 57-65 | 22,8 | 34-43 | 40-35,1 |
| 1932 | 55-60 | 18,5 | 36,5-41,5 | 33,6-30,8 |
| 1933 | 70-77 | 22,7 | 47,3-54,3 | 32,4-29,5 |
A rendszabályok[szerkesztés]
Gyerekek és felnőttek fagyott krumplikat ásnak ki a földből egy termelőszövetkezet területén, Donecki terület, 1933
1932. augusztus 7-én a szovjet kormány rendeletet hozott, amely halálbüntetést írt elő bármely köztulajdon ellopására.[7][8][9] A törvény „rugalmasan” alkalmazható volt a gabonarejtegetőkkel szemben is, illetve azokkal szemben, akiket ilyennel vádoltak.
Az SZKP Politikai Bizottságának dokumentumai szerint az eredeti rendeletet titkos utasításokkal később enyhítették. 1932. szeptember 16-án a Politikai Bizottság az apró lopásokat kivette a halállal büntetendő körből, bár azt fenntartotta, hogy „az olyan szervezetek és csoportosulások tagjait, amelyek szervezetten pusztítják az állami, társadalmi és szövetkezeti tulajdont tüzekkel, robbantásokkal és tömeges mértekben, továbbra is halálbüntetéssel sújtandók”, és felsorolt olyan eseteket is, amelyekben „a kulákok, korábbi kereskedők és társadalmilag idegen személyek” halálbüntetést kell hogy kapjanak. A kulákokat, akár tagjai voltak a kolhoznak, akár nem, halálra kellett ítélni, ha kolhoztulajdon vagy gabona ellopásában vettek részt. A nem kulák dolgozó parasztokat ugyanezért 10 év börtönre kellett ítélni és halálra csak a gabona, cukorrépa, állatok stb. rendszeres ellopásáért.[10]
Amikor kiderült, hogy az 1932-es termés elmarad a kormányzati várakozástól, ezért a kulákokat, a „nacionalistákat” és a petljuristákat nevezték ki bűnbaknak. A Legfelsőbb Bíróság elnökének jelentése szerint 1933. január 15-éig 103 000 embert ítéltek el az augusztus 7-ei rendelet alapján. A 79 000 esetben, amelyeknek ítéletét ismerte a Legfelsőbb Bíróság, 4880 volt a halálos ítélet, 26 086 tíz évre börtön és 48 094 egyéb ítélet. A halálra ítélteket többnyire a kulák kategóriába sorolták be, a tíz évre ítéltek pedig többnyire egyéni parasztok voltak, nem kulákok.[11]
A párt Vjacseszlav Mihajlovics Molotovot küldte Ukrajnába, hogy begyűjtse a gabonát.[12] November 9-én titkos rendelet sürgette meg a szovjet titkosügynökségeket, hogy növeljék a begyűjtés „hatékonyságát”. Molotov azt is elrendelte, hogy ha egy ukrán faluban már nem maradt gabona, vigyék el a burgonyát, zöldségeket és az egyéb megtalált élelmet.
Éhinségtől szenvedő parasztok az utcán, Harkovban
December 6-án új rendszabályokat hoztak az ukrán falvak ellen, amelyek alulteljesítették a gabonabegyűjtési tervet: nem kaphattak ellátást sem élelemből, sem egyéb árukból, a helyszínen talált élelmet és gabonát elrekvirálták, betiltották a kereskedelmet, majd mindezek után a pénzt is elvették.[13][14] Büntetőintézkedéseket foganatosítottak a gabona rejtegetése vagy eladása ellen. A rendszabályok végrehajtásában gyakran rohambrigádokat használtak, amelyek gabona után kutatva lerohanták a parasztházakat. Nem törődtek azzal sem, a parasztoknak maradt-e élelmük a saját ellátásukra és magjuk a következő vetéshez.
Az éhínség főképp a vidéki lakosságot sújtotta, és nem aszály okozta, mint 1921–1922-ben, sem a háború pusztításai, mint 1947-ben, hanem szándékos, politikai és adminisztratív döntések. A szovjet vezetés például a súlyos élelemhiány ellenére a gabonát (más nyersanyagokkal egyetemben) külföldön tonnaszámra adta el, hogy szert tegyen külföldi valutára, mivel többek között így finanszírozhatta tevékenységét. Az eredmény katasztrofális volt. Az ukrán vidéket, a világ egyik legtermékenyebb mezőgazdasági területét, néhány hónapon belül általános éhínség sújtotta.
A szovjet kormány cáfolta az éhínségről szóló jelentéseket. A külföldi újságíróknak megtiltották, hogy a régióba utazzanak. A Politikai Bizottság és a helyi pártszervek ugyan segélyezést sürgettek, a segélyek azonban, ha érkeztek is, vajmi keveset segítettek. 1933 februárja és júliusa között legalább 35 határozatot hozott a Politikai Bizottság és a Népbiztosok Tanácsa, amelyek összesen 320 000 tonna gabonát juttattak volna az éhező 30 millió embernek. A szovjet levéltári adatok szerint azonban a segítség szelektív volt és célja csak a mezőgazdasági munkaerő életben tartása volt. Az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága arra adott különleges utasítást, hogy a kórházakban ápolt disztrófiás parasztokat osszák fel lábadozókra és gyengélkedőkre. Az utasítás szerint a lehetőségekhez mérten az előbbi csoport táplálását kellett javítani, hogy mielőbb kimehessenek a mezőkre elvetni az új vetést. Az élelmet kormányszervek speciális rendelkezései alapján, és egyenesen a mezőkön dolgozóknak osztották.
A gabonaexport, bár csökkenő méretekben, az éhezés ellenére folytatódott. Az 1930-31-es idényben 5,832 millió tonna gabonát exportáltak, a rákövetkező szezonban 4,782 millió tonnát, 1932/1933-ban 1,607 millió tonnát, egy évvel később 1,441 millió tonnát.
Hogy megelőzzék az éhínségről szóló hírek terjedését, 1933. január 22-én és január 23-án újabb direktívákat bocsátottak ki (Molotov és Sztálin, illetve a Központi Bizottság és a Szovnarkom), amelyek megtiltották a kiutazást Ukrajnából és Don környéki területekről. A direktívák szerint az ezekből a régiókból történő „kenyérutazásokat” a szovjethatalom ellenségei szervezték, hogy az északabbra fekvő területeken a kolhozok ellen izgassanak. Vasúti jegyeket csak speciális, „iszpolkom” (azaz végrehajtó bizottsági) engedélyekkel adhattak el, akiknek pedig mégis ezek nélkül sikerült északra utazni, azokat a rendeletek szerint letartóztatták.
Rossz időjárás[szerkesztés]
Egyes tudósok szerint az Ukrajnában erősen kontinentális, gyakran aszályokkal terhelt időjárás is jelentős szerepet játszott az éhínség kialakulásában. Az 1909-13 közti esztendőkben a kedvező időjárás miatt volt az átlagnál magasabb a termés, az 1925-29 közti évek csak némileg voltak rosszabbak az átlagosnál, 1930 és 1934 között azonban, és különösen 1931-ben és 1932-ben, rossz évek következtek be. 1931-ben a tavasz sokkal hűvösebb volt a szokottnál, a június melegebb, a július pedig sokkal forróbb. A tavaszi vetés az elhúzódó hideg, illetve sok helyen (különösen a Volga középső és alsó folyásának vidékén) a nagy tavaszi esőzések miatt heteket késett, így a gabona beérési folyamata is, és a legrosszabbkor állott be a júliusi kánikula. Ugyanakkor a száraz délkeleti szeleket (szuhovej) Ukrajnában átlagosan 10-12 évente nem váltja fel a május-júliusban a hidegebb és nedvességet hozó északnyugati szél, ami aszályt okoz, és ez volt a helyzet 1931-ben is. Ez a jelenség már okozott éhínséget 1891-ben és 1921-ben (1906-ban csak azért nem, mert a cári kormányzat felkészült a masszív segítségnyújtásra). A sors iróniája, hogy 1931-ben, miután az aszály kiégette a termést, hatalmas esők érkeztek. Az időjárás a következő évben más módon volt kedvezőtlen: a termés sebezhetősége azért nőtt, mert a tavaszi nagy hideg után májustól még az előző évnél is forróbb volt az idő, ami a vetés körüli időszakban nem jó, majd nagy esők jöttek abban az időszakban, amikor az új vetésnek ez nem használt.
Igaerőhiány[szerkesztés]
A rossz terméseredményben szerepet játszott, hogy 1932-ben még a megelőző éveknél is nagyobb hiány alakult ki a szántáshoz és betakarításhoz szükséges igaerőben. A munkára fogható lovak száma július 1-jén 16,2 millió volt, szemben az egy évvel korábbi 19,5 millióval. A hiányt traktorokkal próbálták pótolni, de hiába. 1931-ben a mezőgazdaság 964 000 lóerőnek megfelelő traktorhoz jutott, amelyből 393 000 lóerőnyit belföldön állítottak elő, 578 000 lóerőnyit importáltak. 1932-ben azonban, amikor szovjetek külkereskedelmi válságot éltek át, a traktorimport megszűnt. 1932 folyamán a mezőgazdaságba 679 000 lóerőnyi új traktor került, sokkal kevesebb, mint 1931-ben. A betakarítás idejére csak mintegy ennek fele állt készen, a tavaszi vetéskor ennél még kevesebb.
Eközben az állati vonóerő minősége is romlott. A lovakat rosszul táplálták és egyre nagyobb arányban marhákkal helyettesítették őket. Február 23-án az Alsó-Volga pártszervezete például arról döntött, hogy 200 000 marhát fogjanak be mezei munkákra.
| Év | Lovak száma (ezer) |
|---|---|
| 1930 | 30237 |
| 1931 | 26247 |
| 1932 | 19368 |
| 1933 | 16579 |
| 1934 | 15664 |
Tudománypolitika[szerkesztés]
Az 1920-as évek végétől a szovjet agrobiológiában teljhatalmat nyert Sztálin személyes pártfogoltja, a sarlatán Trofim Gyenyiszovics Liszenko. Liszenko lényegében felszámolta a szovjet növénynemesítés és a vetőmagtermesztés tudományos alapjait.[forrás?]
Az áldozatok számának becslése[szerkesztés]
3-3,5 millió és 7,5 millió közé teszik[3]
Ezzel egy fideszes putyinista agyhulladék nincs tisztában, fingja nincs a világ történelméről, egyetlen eszköze a valóság tagadása.
te már csak tudod MOKAN-os.
?
Jöttél a szerencsehozó talizmánért, mi?
„1989.06.16. Orbán Viktor
Az orosz megszállás és a kommunista diktatúra negyven évvel ezelőtt történt bevezetése óta a magyar nemzetnek egyszer nyílt alkalma, volt elegendő bátorsága és ereje ahhoz, hogy megkísérelje elérni a már 1848-ban kitűzött céljait, a nemzeti függetlenséget és a politikai szabadságot. Céljaink máig nem változtak, ma sem engedünk a 48-ból, így nem engedhetünk 1956-ból sem.
Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia megvalósításáért küzdenek, két okból hajtanak fejet a kommunista Nagy Imre és társai előtt. Mi azokat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, így le kellett számolniuk a szent kommunista tabukkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófaárnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlenek.
Jól tudjuk, a forradalom és a megtorlások áldozatainak többségre korunkbéli, magunkfajta fiatal volt. De nem pusztán ezért érezzük magunkénak a hatodik koporsót. Mind a napi napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítettek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.
Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik.
Barátaim! Mi, fiatalok sok mindent nem értünk, ami talán természetes az idősebb generáció számára. Mi értetlenül állunk az előtt, hogy a forradalmat és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói. Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy – mintegy szerencsehozó talizmánként – megérinthessék ezeket a koporsókat. Mi úgy véljük, nem tartozunk hálával azért, hogy harmincegy év után eltemethetjük halottainkat, nem jár nekik köszönet azért, mert ma már működhetnek politikai szervezeteink…”
Az állambiztonsági jelentésekből 1986 augusztusától bizonyítottan kiderül: Horváth István belügyminiszter, az MSZMP KB tagja, aki a jogász szakkollégium igazgatójának: Stumpf Istvánnak az apósa, jól tájékozottan megelőzte a drasztikus ellenlépéseket. Orbán Viktor és Lévai Anikó tudott erről, mindenkor képben voltak a várható lépésekről. A jelentések szerint az intézkedésekről előre értesülnek, nevetve, viccelődve, „ bátor kritikával” és gúnyos megjegyzésekkel fogadják a rendőri fellépést, mert biztosak lehetnek benne: bármi történik, bántódásuk nem eshet. Ezt nem egyszer nyíltan hangoztatja Lévai Anikó, akinek a magabiztos mondatai sorra megjelennek az állambiztonsági jelentésekben
1986. augusztus 12-én a Nógrád megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztályának vezetője megkapja a „Bátonyi” fedőnevű titkos munkatárs jelentését: „Amit az alábbiakban leírok, kérem nagyon bizalmasan, diszkréten kezelni. Már többször tettem említést, hogy ismerősünk [Lévai Anikó] igen tájékozott minden vonalon, még a kormánykörökben elhangzott eseményekről is. Még ha bizalmasan is, azonnal első kézből kapják a tájékoztatást, ami nem kis dolog, nem adatik meg akárkinek. Miről van szó? A szervezet egyik tagja, Horváth Andrea és férje [Stumpf István], aki egy nagy kollégium igazgatója Budapesten, mindent tudnak az ország eseményeiről, még ha az bizalmas is. Budapesten a Rózsadombon laknak egy gyönyörű villában. Horváth Andrea viszont nem más, mint H.I. [Horváth István belügyminiszter], a KB. tagjának leánya. A közeljövőben Dorogházán lesz a találkozó: Dr. Lévai Anikó, a vőlegénye (hamarosan összeházasodnak), Horváth Andrea és a férje és még két ember, akinek a nevét nem tudom.”
Tudjuk! 1986-ban is csak egy forgatókönyv, az események egy kimenetele létezett. Ebben már garantálták előre az Orbán-rendszert. ???? Te, miért nem voltál ilyen bátor?
Tudjuk! KÁDÁR, AZ ELVTÁRS ÉS A BARÁT
„Közismert, hogy Kádár szoros elvtársi és baráti kapcsolatban volt Rajk Lászlóval, gyakran vendégeskedett a Rajk családnál, és térdén lovagoltatta a kis Rajk Lacikát.
Amikor az ÁVO ugrásra készen állt Rajk letartóztatására, Kádár vállalta, hogy bokros teendői ellenére, tiszteletét teszi Rajknál, majd sakkozással tereli el barátja figyelmét, nehogy észlelje a lefüggönyözött ablakú fekete kocsik rajzását lakása közelében, és (esetleg) akadályt gördítsen az ÁVO-sok felelősségteljes munkája elé.
Az összehangolt akció olyan sikeres volt, hogy akkor berregett fel a bejárati ajtó fölé szerelt csengő, amikor Rajk egy lépésre állt a parti vesztésétől, és Kádár a székéből felugorva, diadalittasan felkiáltott: „sakk-matt Laci!”
Erre a hőstettére olyan büszke volt, hogy számos helyen elmesélte, többek között a Pártfőiskolán is (1949 májusában), amikor Rajk bűnösségét ecsetelte, egy pártaktíva vezérszónokaként.
Rajk László kihallgatását, illetve vallatását, Kádár János és Farkas Mihály irányította. Mivel Rajk nem akarta elvállalni azokat a valótlanságokat, amivel gyanúsították, ezért Kádár – élve (frissen kapott) belügyminiszteri hatalmával, engedélyezte Rajk megkínzását, a hamis vallomás kicsikarása érdekében.”
Tudjukbarom alkot. Ráér.
A párttitkár fiú aggódik a komcsik miatt?Bájos…Nagy Imre szobrot miért pakoltátok el az éj leple alatt?Bántotta győző szemét? :)::):)
Magadra ismertél, pintyőkém? Egyemmeg. Mi volt a kulcsszó? Az agyhulladék?
Eccerű!
Vigyél magaddal egy vasfűrészt és vágd át az összes ukrán feketeföld alatti gázvezetéket. Ha lusta-bolsi vagy a pedagógus szakszervezetnél van elfekvő flex , meg norvég benzinnel működő aggregátor.
3 napi hideg élelem is legyen nálad. Sok a gázvezeték.
Ez a videó amiben az van ,hogy az első meg a második világháború is amerikaiak miatt volt?TUdsz még debilebb lenni? :):):):)
Ajánlom figyelmébe!!!! Az Ukrajnai bagázs élén egy ostoba komédiás és ennek kezében a hatalom, Kijev polgármestere + tompa agyú bokszló. A kabaréban csak az a legnagyobb problema, hogy az ártatlan emberek belepusztulnak! https://www.facebook.com/kovacsandras1982/videos/4855665284552572
akkor az sem igaz, hogy ukrán-házaspár, orosz-házaspár, vegyes házaspár?
a többi nemzetiségekről most nem is beszélve.
Na, itt kell viszályt szítani a jenkiknek!
https://kuruc.info/j/480/egyeb/ics1812710.jpg
kurucinfo egyenesen az amerikai szerverről, mi?
Rólad bármikor hamisítok egy ilyet. 12 évig volt kormányon a „cuclib” itt kivettek, ott betettek
Az SZDSZ-től véresebb szájú komcsi gyűlölködőt még a reformkommunisták sem láttak.
Antall meg Göncz együtt volt kisgazda. Beteg embert még úgy senki nem szúrt hátba, mint Árpi bácsi, túllépve hatáskörét.
rajta mi tart vissza tökfejű
hát miért tartanak szolga? csak ugatsz itt mint egy rühes kutya
https://uploads.disquscdn.com/images/914cfb2117f6a05966c311eada895f547c25d580b342a18e2576c4ad42de6c7f.jpg?w=800&h=1023
Tudjuk! ??
„Kik voltak, mit akartak?
SZERZŐ
Hollós Ervin
SZERKESZTŐ
Fencsik László
‘Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak?’ összes példány
Kiadó: Kossuth Könyvkiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 1967
Kötés típusa: Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám: 311 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar
Méret: 19 cm x 14 cm
ISBN:
Megjegyzés: Fekete-fehér fotókkal illusztrálva.
FÜLSZÖVEG
1956. október 23-án a déli órákban Budapesten valami váratlan és elképzelhetetlen kezdődött el. Az ellenforradalom nyugati krónikásai szerint „spontán”, „ösztönös népmozgalom” bontakozott ki, a „nép fegyvert fogott”, hogy „kivívja szabadságát”. Valóban ösztönös volt? Valóban a nép mozgalma volt? A szerző erre a kérdésre ad választ. A könyvben megszólalnak a szereplők, ellenforradalmárok, az alvilág figurái, feltárulnak a dokumentumok, napvilágra kerül 1956 igazi háttere.
A könyv nem elemzi az ellenforradalom összes okait és tényezőit. Mindenekelőtt a tudatos osztályellenség, a bukott reakciós pártok és egyházi szervezetek, hétpróbás fasiszták és bűnöző elemek készülődéséről, illegális szervezkedésről rántja le a leplet.”
A fideszes agymosott nép le tud kommunistázni egy magyar keresztény, konzervatív, hét gyermekes, négy nyelvet beszélő, három diplomás családapát, de amikor az ukránok ellen a valódi kommunisták által elkövetett népirtás kerül a képbe, nem jut az ostoba fejébe, hogy itt okkal tudna komcsizni reggeltől-estig.
nem kell bemutatni a ” magyar keresztény, konzervatív, hét gyermekes, négy nyelvet beszélő, három diplomás családapát, ” Megtette ezt már saját maga.
https://www.youtube.com/watch?v=sfkh8fD2238
Ha egy cseh meg egy szlovák ipari méretekben egymást gyilkolja, Te engem nevezel agymosottnak
beképzelt majom benesdekrétumos?
„egy jugoszlávia” Oldják meg!
„Nyugat-Ukrajnában és az ország középső részén az ukrán a leggyakrabban használt nyelv. Északkeleten az orosz felé billen a mérleg nyelve, és sokan használják a szurzsikot. Kelet- és Dél-Ukrajnában az ukrán használati aránya viszont igen alacsony, az orosz a használatos nyelv.
A szurzsik alapját az ukrán nyelv grammatikai rendszere alkotja, ám számos orosz szó, kifejezés, nyelvtani szerkezet jellemzi. …
Világhírű sportolói – az ökölvívó Klicsko-testvérek, az olimpiai aranyérmes Jana Klocskova úszónő, az aranylabdás Andrij Sevcsenko – csak oroszul nyilatkoznak. A televízió- és rádióműsorok nagy része egyszerre ukrán és orosz nyelvű. A rádióban elhangzó zeneszámokat illetően az orosz nyelvű dalok fölényben vannak. 2015-ben készült felmérések szerint mindössze 10 százalék körüli az ukrán nyelvű sajtótermékek aránya, és a forgalomban lévő könyvek között is messze az orosz nyelvű kötetek vannak többségben. Az ukrán nyelv a digitális térben is korlátozottan van jelen. Az ukrajnai honlapok abszolút többsége orosz nyelvű, az ukrán nyelvű weboldalak arányát még a kétnyelvűek is megelőzik. A nyelvi helyzet legironikusabb példája, hogy az egyik önkéntes ukrán zászlóalj, a Dnipro-1 alakulat katonái számára ukrán nyelvtanfolyamokat kellett szervezni.
Az orosz nyelv pozíciói jobbak, mint az ukráné, hiába az utóbbi az állam hivatalos nyelve, és a lakosság többségének anyanyelve. Az ukrán nemzeti-értelmiségi elit előtt elrettentő példaként lebeg a szomszédos Fehéroroszország esete, ahol Lukasenko diktatúrájában az orosz államnyelv bevezetésének is köszönhetően a fehérorosz nyelvet már csak a lakosság töredéke használja. A fehérorosz kisebbségi nyelv lett saját hazájában.
Egy befolyásos kisebbség súlyos előítéleteket táplál az ukrán nyelv, kultúra iránt. Ők inkább a területi, mint nemzeti értelemben vett szovjet elit első számú leszármazottjai, és nagy vagyont halmoztak fel. (Jellemző, hogy az ukrán oligarchák közt egy sincs, aki a magánéletben ukránul beszélne.) A városközpontokat, a gazdasági kulcságazatokat, a fontosabb médiákat és a politikai arénát is oroszok vagy orosz anyanyelvűek uralják.”
Minek? Először Bajnait küldte Ámerika, most meg MZP-t.
Ismerik a magyar nép lelkét. ????
Néha ugyan elvétik, hogy Bukarest, Budapest
de akkor is
te már beszopikáltad a szuperkeresztényt
Én neked hiszek:
„Igazi kuriózumnak számító cikk jelent meg pénteken a holland NRC című lap oldalán Marcel Haenen tollából. Haenen 28 évvel ezelőtt a German Marshall Fund ösztöndíjasaként közösen járt az Egyesült Államokban Orbán Viktorral és Németh Zsolttal, és ennek az útnak az emlékeit elevenítette fel annak alkamából, hogy 10 éve van hivatalban az Orbán-kormány.”
Ekkora seggfejet hogyan tudott anyád szülni?