Becsületszavát adta – inkább agyonlőtte magát a szovjet parancsnok, mintsem hogy elfoglalja Miskolcot

 

Dudujka Pál cikke

Tegnap hajnalban átfogó szovjet támadás tiporta porba a magyar demokráciát. Miskolcot érdemi ellenállás nélkül foglalták el az idegen csapatok, a hadműveletben azonban nem mindenki vett részt. Potocki őrnagy, a pingyomi szovjet hadosztály parancsnoka a halált választotta a támadás végrehajtása helyett.

F. Potocki őrnagynak, a Miskolc melletti Pingyom-tetőn székelő szovjet katonai tábor parancsnokának a neve sokak számára lehet ismerős. Az elmúlt két évben számos ünnepség résztvevője, szónoka volt, fényképe még az Északmagyarország hasábjaiba is bekerült. Színházkedvelő ember, így egy kicsit Miskolc társadalmi életébe is belekóstolt már. Neki is köszönhető, hogy míg Budapesten szörnyű harcok dúltak a magyar felkelők és a szovjet katonák között, addig Miskolcon ilyen szempontból nyugalom volt, egyetlen összecsapásra sem került sor a szovjetek és a forradalmárok között. Potocki őrnagy bármikor véget vethetett volna a miskolci forradalmi eseményeknek, ő azonban mindvégig távol tartotta katonáit a várostól. Bölcsességével nemcsak „fiait”, de a fegyvertelen polgári lakosságot is megkímélte a harcoktól.

A forradalmi szervezetek már az első napok óta tartottak attól fogva, hogy egyszercsak a pingyomi szovjetekkel találják magukat szembe. Először október 25-én vették fel telefonon a kapcsolatot Potocki őrnaggyal és arra kérték, hogy az atrocitásokat elkerülendő, maradjon távol katonáival a várostól. Az őrnagy ezt készségesen megígérte, csupán azt kérte viszonzásul, hogy ha véletlenül valamelyik harcosa mégis betévedne a városba, vigyék ki Pingyomra.

hnet.com image
Potocki őrnagy a miskolci partizánok találkozóján

A miskolci munkástanácsi vezetők a későbbi napokban is többször felkeresték Potockit, miután a pingyomi szovjetek támadásáról szóló álhírek jutottak fülükbe. Potocki őrnagy nyugodtan és készségesen állt a rendelkezésükre, nap mint nap. Tisztességére legyen mondva, korrekten járt el. Közölte, amennyiben támadási parancsot nem kap, legfeljebb atrocitások meggátolása céljából küld katonát a városba. Október 29-én aztán forróvá vált a helyzet, miután megkapta az ominózus parancsot. A szovjet bevonulási parancsról értesülő munkástanácsi vezetők Bogár Károly vezetésével siettek ki hozzá, hogy lebeszéljék. Bogárék a Nehézszerszámgépgyárban lévő légvédelmi lövegekkel fenyegették, ez azonban vélhetően nem volt Potockira hatással. Bár a szovjet bevonulás elmaradt, annak oka azonban inkább a parancs visszavonása lehetett.

Október 30-a fontos nap volt, Potocki őrnagyot álruhában vezették végig a városon, hogy lássa, nincs oka beavatkozásra, az élet kezd visszatérni a normális kerékvágásba. Miután személyesen győződött meg a miskolci állapotokról, a forradalmi katonai tanáccsal meg nem támadási „szerződést” kötött, amelyben értelmében mindkét fél kötelezte magát, hogy tartózkodnak az egymással szembeni fegyveres fellépéstől. Potocki határozott ígéretet tett tehát arra, hogy nem fog a forradalmi eseményekbe beavatkozni. Erre a becsületszavát is adta azzal a megjegyzéssel, hogy tudja ugyan, hogy ez orosz tiszt becsületszava a magyarok előtt nem sokat ér.

Tegnap hajnalban aztán bekövetkezett a tragédia. A várost szovjet egységek lepték el, egymás után fegyverezték le a laktanyákat, elfoglalták a fontosabb középületeket, majd kisebb tűzharc után lefegyverezték az egyetemi nemzetőrséget is. Szavát szegte Potocki? Ellenkezőleg!

Értesüléseink szerint tegnap hajnalban Potocki őrnagy Moszkvából valóban kapott telefonon utasítást arra, hogy a város megszállására készülő szovjet gyalogság részére tüzérségi előkészítést adjon. Az őrnagy először azzal tért ki a parancs teljesítése elől, hogy ezt a katonai helyzet nem engedi meg. Rövid időn múlva újból hívták telefonon és megismételték a parancsot. Potocki ismét megtagadta a parancs teljesítését és arra hivatkozott, ő szavát adta arra a forradalmi katonai tanácsnak, hogy nem fogja lőni a várost, amíg meg nem támadják. Moszkvai felettese azonban nem tűrt ellenkezést és a következő kérdést szegezte neki: – Tudja-e, mi az orosz katonatiszt kötelessége? – Potocki igennel felelt, letette a kagylót, pisztolyához nyúlt, majd főbe lőtte magát. A halált választotta becsületének feladása helyett.

Egyesek a Potocki őrnagy haláláról szóló hírt kacsának minősítik, tény azonban, hogy a pingyomi szovjetek valóban nem vettek részt Miskolc elfoglalásában, azt Kárpátalja felől érkező – részben magyar gyerekekből álló – egységek hajtották végre. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a szovjet egységek élén immár Bubnov alezredest látjuk, aki Szergejev katonai elhárító ezredessel együtt irányítja a megszálló haderőt.https://bomie.hu/becsuletszavat-adta-inkabb-agyonlotte-magat-a-szovjet-parancsnok-mintsem-hogy-elfoglalja-miskolcot/