Manapság divatos játszóhelyet, úgynevezett szabadulószobát alakítana ki egy társaság a hajdanvolt Vasgyár egyik régi óvóhelyén. Gergely Andrástól, a gyárterület nagy részét tulajdonló Öko-Ferr Nonprofi t Kft. műszaki menedzserétől tudjuk, valóban így van, a vállalkozók már meg is nézték a helyszínt, de az orosz tulajdonostól még nem kapták meg a szükséges vásárlási engedélyt. A menedzser megmutatta, így megnézhettük az említett óvóhelyet.

Jönnek, érdeklődnek

Mindig nagy élmény (és egyben szomorú látvány) belépni a hajdanvolt gyár területére: a városon belüli városba. 130 hektáros terület, fénykorában naponta több mint 15-20 ezren léptek be a gyárkapun, ezt Gergely András is hangsúlyozza, ma körülbelül hatszázan dolgoznak itt. A legnagyobb gyár, a DAM 2009-ben állt le, azóta újra és újra felmerül, hogy hogyan lehetne hasznosítani a területet. (Alig egy hete az egyetemen tartottak sajtótájékoztatót: tanulmány készül a témában – a szerk.) Kísérőnk megjegyzi, egyre többen jönnek egyébként, érdeklődnek, vesznek meg területeket, és alapítanak valamilyen vállalkozást. Ma 142 tulajdonos van a területen (osztatlan közös a tulajdon), és az Öko-Ferr korábbi 86 hektárnyi területéből úgy 10-et már más tulajdonol.

Megérkezünk a 13. számú óvóhely épületéhez, közvetlenül a még ma is impozáns, volt Egyedi gépgyár mellé.

Nehezen nyílik a vastag vaskapu, a rácson már megjelentek a gyárterületet egyébként is egyre jobban birtokba vevő növényzet indái. Az épületben jelenleg nincs villany, így elemlámpával világítunk.

Nem csoda, ha beleszerettek a szabadulószoba megálmodói, számtalan, labirintusszerűen elhelyezkedő termen, helyiségen haladunk át, és felettünk van még egy pluszemelet.

– Az óvóhelyek egy részét a hidegháború idején építették, a gyárterületen további 12 hasonló található – mondja Gergely András. Élesben szerencsére sosem használták. Kérdezzük, hányan fértek volna el benne, a menedzser szerint csak ebbe négyszáznyolcvanan. Az épületet járva a parancsnoki szobához érünk. A falon hatalmas térkép mutatja a területet, rajta az épületekkel, kísérőnk szerint a 60-70-es években készülhetett. Mutatja, melyek azok, amiket már lebontottak, melyek vannak még meg, melyeket lehetne hasznosítani.

Polgárvédelmi felszerelések

Ahogy körbejárunk az óvóhelyen, látjuk, több helyiséghez zuhanyzó, vécé tartozik, a termek olyanok, mintha évtizedek óta nem lépett volna be senki. Az egyik szobában gázmérőt látunk, a polcokon porosodó gázálarcokat, a másik teremben többdoboznyi van belőlük, a felirat szerint 1996- ban ellenőrizték őket utoljára. Egy másik helyiségben polgárvédelmi felszerelések: mentőmellények, hordágyak, van, ahol viharkabátok sorakoznak vállfákon, mára megmerevedtek, hordhatatlanná váltak. Akad terem, ahol üres vizeskannákat látunk. Rácsodálkozunk a vastag falakra is.

Látna benne fantáziát

– A szomszédunkban háború folyik. Mindenképp felmerül, ha szükség lenne rá, meg tudnák-e védeni ezek az óvóhelyek az ide betérőket.

– Nem hinném, hiszen be sem érnének ennyi idő alatt ide az emberek. Ez mára már csak emlék – válaszolja Gergely András. Megtudjuk még, az osztatlan közös tulajdon nagyon megnehezíti a gyárterület hasznosítását. Ő maga abban látna fantáziát, ha lépésről lépésre laknák be a vállalkozások a gyár területét akár ipari, akár kulturális jellegű hasznosítással, ez utóbbi az Egyedi gépgyár épülete kapcsán már többször felmerült. Az előbbire pedig jó példa a 40-50 cég, amely vasipari munkát folytat, de működik itt sírköves, mosoda, varroda, műanyagablak-gyártó cég is. Az útvonalak és a leágazások kijelölését egyébként már elindította a miskolci önkormányzat. Gergely András szerint nagyobb területek is eladók.

Nemrégiben ózdiak vették meg az acélművet, lebontják, valószínű, építenek majd a területen valamit.