TISZTELGÉS HÁGER MIKLÓS ÜGYVÉD MUNKÁSSÁGA ELŐTT
A folyóirat régi adósságát törleszti azzal, hogy Háger Miklós
ügyvéd páratlan életútját bemutatja és a pályatársak számára
is megfontolandó gondolatait közvetíti. Jelen írás több szeretne lenni egy egyszerű méltatásnál, hiszen a megfogalmazott
gondolatok, elvek példaként szolgálhatnak minden ténykedő,
de különösen a pályát kezdő ügyvédek számára.
Az 1700-as évekig visszamenőleg az ősei református lelkészek voltak, nagy tisztességben, szép nagy családban tették a
dolgukat. Távoli és közeli leszármazóira is mindig jellemző
volt a könyvek szeretete. Ez egy meghatározó indíttatás volt a
gyermekkorában, hatással volt a világnézetére, felfogására és
ízlésére, rögtön középpontba kerültek a humán tudományok,
kialakult humán érdeklődése. A Földes Ferenc Gimnáziumba
szeretett volna jelentkezni 1953-ban, ennek ellenére mégis a
miskolci Mikovinyi Sámuel Föld és Bányamérnöki Technikumba nyert felvételt, ahol a tanulmányait – állítása szerint
„műszaki tálentum hiányában is” – elvégezte. Ezt követően
bányászként dolgozott három évig. Az irodalom és a történelem iránti szeretete azonban tovább sodorta, és a továbbtanulása során a jogi egyetemet választotta. Tanulmányait Szegeden kezdte meg, ahol két nagyon szép évet töltött. Olyan
nagyoktól tanulhatott mint Pólay Elemér, akivel kiváló kapcsolatot ápolt. A jogi képzést az ELTE-n fejezte be.
Az egyetem befejezését követően az akkor rendkívül zárt
ügyvédi karba nehéz volt bekerülni, így először az államigazgatásba kóstolt bele, a járási Mezőgazdasági Osztály Igazgatási Csoportjának vezetője lett. Abban az időben zajlottak
a termelőszövetkezeti egyesítések, amelyeket felügyeltek, ez
komoly szakmai kihívást jelentett. Később termelőszövetkezetek mellett végzett jogtanácsosi tevékenységet, ekkor
még kifejezetten magánjoggal, szövetkezeti joggal foglakozott. Egy per kapcsán egy egyeztetés során az ellenérdekű fél
képviselője, Bajáky Gábor nekiszegezte a következő kérdést:
„Nem gondoltál arra, hogy ügyvéd legyél?”. Ezt követően egy
szerencsés véletlen folytán csatlakozott az ügyvédi karhoz, tevékenységét Mezőkövesden kezdte, Hlavács Imrével. Az igazi
fordulat azonban 1980. augusztus hó 1. napján következett
be: csatlakozott a Miskolci 1. Sz. Ügyvédi Irodához. Bekerült
egy olyan szobába, ahol az akkori idők legismertebb, legelismertebb büntetőjogászával Csáky Tiborral dolgozhatott
együtt. Az Irodában kollégája volt még Zombor Ferenc is. Tőlük nagyon sokat tanult az ügyvédi hivatásról. Bár – ahogy ő
mondja „zöldfülű” – kezdő volt, mégis váltásban gyújtották
be a cserépkályhát és a hírnév hiányára ellenére is egyenlőség volt. Az iroda kisebb változásokkal a mai napig fogadja
az ügyfeleket. Büszke arra, hogy olyan helyen dolgozhat, ahol
a kollégáival konfliktusok nélkül, egymást segítve tudnak
együttműködni.
Állítása szerint mentalitását, munkához való hozzáállását
meghatározza, hogy tanulhatott a régi nagy öregektől. Fiatal
kollégáival azonban mára nem mindenben ért egyet. Fontosnak tartja a következetességet, ahogy hangsúlyozta: „Ha
gyémánttal fizetnének, akkor sem vállalnék el olyan ügyet,
amelyet nem ismerek.” Nem vitatja azt ugyan, hogy a világ
felgyorsult. Sokkal kevesebb kolléga volt korábban, ahogy
fogalmaz: „természetesen érthető és bizonyos szempontból
indokolt a gyarapodás – figyelemmel a jogágak szaporodására. A rendszerváltás új horizontokat nyitott meg. Az
ügyfél már bőven tud válogatni, a piac kiszélesedett. Sajnos
semminek sincs már olyan presztízse mint, ami régen volt,
ez egy társadalmi folyamat. Régen hálás volt az ügyfél, hogy
elvállalták az ügyét, ma ebből a szempontból megváltozott
a szemlélet. Korábban egy ügyvéd már kiállásában is úgy
viselkedett, a megjelenésében is elismerést váltott ki. Ma a
kollégák már úgy jelennek meg a bíróságokon, hogy a talár
úgy is eltakar mindent, de egyszer azt is le kell venni.”
Külön is kiemeli, hogy a jogi oktatás kiválóan működik,
sokkal szélesebb körű jogi ismeretekre lehet szert tenni napjainkban. Vallja, hogy okosak a fi atalok és törekszenek a tudomány elsajátítására, azonban nem tudnak elmélyülni, valamint sajnos kikopott a látványos, szép beszéd. Hiányolja a
szépen felépített, hatásos perbeszédet, szomorúan látja, hogy
mára nincs rá igény, nem lehet tapasztalni.
A nevét igazán a TOPSZOLG Kft . büntetőügye tette ismertté. Ez volt az egyik első az újonnan alakult gazdasági társaságok között. A rendkívül bonyolult és összetett eljárásban
a vezetőt tisztségviselőt, az I. r. vádlottat védte. Az ügyben
megszüntető végzés született. Számtalan ügye közül csak néhányat emel ki, állítása szerint minden megbízás egyformán
fontos. Egyik legérdekesebb esetének tartja azt a büntetőeljárást, amelyben felmerült az abortív patológiás részegség egy
életveszélyt okozó testi sértés esetén. A védő megérzését az
orvosszakértő is megerősítette, melynek köszönhetően az ügy
felmentéssel zárult. Azt vallja, hogy nem csak a felmentő ítéletekben lehet mérni a jó védőügyvédet. A fontos, hogy megfelelően lássa el a védői tevékenységét és tegyen meg mindent
az ügyfele érdekében.
A számtalan büntetőügyét mesélve kissé furcsának tűnhet,
hogy a tárgyalóteremben elsőként magánjogi ügyekkel foglalkozott. Nagyon szerette a bontópereket és az öröklési jogi
ügyeket is. Szerinte nincs olyan erőszakos bűncselekmény,
amely vetekedhetne egy bontóper kegyetelenségével, ahol
gyakran magas beosztásban lévő személyek feszülnek egymásnak és komoly csatákat vívnak az utolsó étkezőszékért
is. Saját bevallása szerint egy idő után megelégelte a harminc
oldalas vagyonleltárakat.
Ahogy az életben, úgy az ügyekben is szerette és szereti a
tiszta dolgokat, tiszta megoldásokat így a megfelelő önismerettel és önkritikájával úgy döntött, hogy amiben nem jártas,
azzal nem szeretne foglalkozni. A fi ataloknak azt üzeni, hogy
„specializálódni kell” még akkor is, ha beszűkülnek az ember
lehetőségei.
Soha nem érezte úgy, hogy sikeres vagy keresett elismert
lenne, soha nem érezte magát sztárügyvédnek. Karrierjét
végigkísérte a pap ősöktől örökölt empátia. Az ügyfelekkel
kapcsolatban kiemeli, hogy „elhiszik, hogy tényleg érdekel a
sorsuk”.
Arra a kérdésre, hogy mikor szeretne visszavonulni a következőket mondja: „Nem ágyban párnák közt, hanem a
tárgyalóteremben talárban”. Ameddig az életben és a munkájában is meglátja a szépet, addig mindent úgy csinál, ahogy
eddig is – vélekedik.
Imád enni, szerinte a főzés művészet. Azt állítja, az evés
öröme, az egészségesen gondolkodó és az életet igazán szerető ember önigazolása, amely egyfajta életöröm, nem csak arra
való, hogy csillapítsuk az éhségünket, az evés egy örömforrás
– halkan jegyzi meg: „nagyon szeretem a jó vendéglőket”.
Arra a kérdésre, hogy mi lenne, ha nem ügyvédként tevékenykedné, a tőle megszokott humorával csak annyit jegyez
meg: „gátőr lennék és egész nap feküdnék a füvön, furulyáznék, mellette süttetném a hasam”. Később természetesen
komolyra fordítja a szót és hangsúlyozza, hogy valószínűleg
valami olyasmivel foglalkozna, aminek az irodalomhoz, a
művészethez sok köze van, így szívesen lenne fényképész.
Mindennapjait jelenleg a fáradhatatlan lendülete és szakmai
iránti szenvedélye mellett családja tölti ki, felesége, gyermekei
és két unokája. Korábban szenvedélyesen síelt, sokát túrázott,
a Bükk iránti szeretete a mai napig megmaradt. Amikor csak
teheti úszni megy, sokat olvas és a Facebook fáradhatatlan közösségi résztvevője.
Jelen írás egyeztetésekor ügyvéd úr először udvariasan
visszautasította a felkérést. Hangsúlyozta, hogy nem szeretne
még magáról emlékező-cikket olvasni, hiszen itt van köztünk
és nem szeretné, ha még életében ilyen jellegű írás megjelenne róla.
A cikk azonban elkészült és a megjelenéséről sikerült ügyvéd urat meggyőzni. Mert ezeknek a gondolatoknak az a célja, hogy a fi atalok számára példaként szolgáljon Háger Miklós
kiváló életútja. Jó példa lehet arra, hogy tisztességesen is lehetünk sikeresek.
Hogy mi garantálja azt, hogy még sokáig szerencsénk lesz
egymáshoz? Az a tekintet, ami ügyvéd urat a tárgyalótermekben és a folyósókon jellemzi, a páratlan frissessége és küzdeni
akarása. Beszédes adat, hogy a Facebook aktivitása messze
ügyvéd úrnak a legmagasabb a kollégák között. Azonban az
egyszerű bejegyzéseire is az jellemző mint az egész életére:
stílus és elegancia, egy kis humorral fűszerezve.
2016. http://www.miskolciugyvedikamara.hu/files/473/ADVOCAT_2018_03.pdf
Ki fizette ezt, minek ide ilyen cikkeket betenni…, kit érdekel amúgy…
Pubinak volt az ügyvédje!