Unikális könyvbemutatón vett részt a napokban Völgyi Béla Tibor (Bécó) Budapesten, a könyv a Volt egyszer egy beatkorszak című blog szerzői, olvasói, főhősei közreműködésével született meg. A szerzők között ott van a miskolci zenész, újságíró is.
– A blogon még a pandémia elején hirdettek meg egy pályázatot, amiben novellaszerű anyagokat vártak, olyanokat, amelyek a magyar rock, beat őskorára emlékeznek vissza. Én magam is kedvet kaptam az emlékezéshez, és írtam egy hosszabb történetet – mesélte lapunknak Bécó, akitől egyébként sem áll távol az írás, hiszen újságíróként is jegyzett a neve
Válogatott történetek
Mint kiderült, olyan sok és érdekes írás született, hogy a szervezők úgy döntöttek, könyvben adnak ki egy válogatást belőlük. A kötetet Vass Norbert állította össze, és a Mindenki! – Koncertek, történetek a beat és a rock aranykorából címet viseli.
A harmincöt szerző művei mellett több olyan interjú is olvasható, amely azokkal a zenészekkel készült, akiket megemlítettek a történetek. Így még megszólalhatott benne a nemrég elhunyt Balázs Fecó, Benkő László, Kóbor János, de szerepelnek benne a nagy legendák is, mint például Bródy János, Nagy Feró, Pataky Attila, Schuster Lóránt, vagy épp Karácsony János és Török Ádám.
Az utóbbi két zenész részt is vett az említett könyvbemutatón.
– Nagyon jó hangulatú beszélgetés kerekedett ki – mesélte Bécó. – Úgy volt, hogy a vendégek zenélnek is, de nem lehetett őket rávenni, ennek ellenére folyamatosan ment a sztorizás.
Azt is el kell mondani, hogy a rendezvény előtt Török Ádám és Bécó együtt ebédeltek. A miskolci zenész ugyanis a Mini Art-űr zenekar énekese-fuvolása is, az együttes Mini-számokat játszik, a Mininek pedig, köztudott, Török Ádám a frontembere.
Megváltozott az élete
– Többször hallott már bennünket játszani. A legnagyobb örömöm, hogy most is azt mondta, imádja a feldolgozásainkat, és neki megtiszteltetés, hogy az ő számait játsszuk.
Kérdeztük Bécótól, miről írt a blognak, mi jelent meg tollából a kötetben.
– Az 1973-as diósgyőri rockfesztiválról írtam – válaszolta, és megjegyezte, az övé lett a leghosszabb írás a könyvben. A mára már legendássá lett koncert nagy hatással volt rá.
– Ott változott meg az életem – mondta. – Három banda fogott meg, a Teátrum, a Mini és a Syrius. Hallgattam őket, és közben azt mondtam magamban, nekem is ezt kell csinálni. Vettem egy fuvolát, és a zenéért élek azóta is.
” újságíróként is jegyzett a neve” aha, ezt ismerjük….. inkább hagyjuk is….
Rockfesztivált tartottak a négyszer hosszabbító pokol angyalaival 1973-ban, a Főnix miskolci utcanépével? Nem volt ellensége a sátán népének, amelyik győzött Csernobilkor, amit azóta is ünnepelnek Mészáros berendezésével, mint emberiség ellenes nemi csapások. Shuszter a patkányaival 85 éves áldozással, a füves pokol népével, amelyik tisztul vérrel, mint a Beat-hippi-punk apokalipszis csapásai. Nem legendák, apokalipszist hajtottak végre történelmi időszakok korszakai alapján, akár a lírai karám tagjai az ózdiaknak, Jézus – Ízisz áldozással. Nem így kellett megmaradnia a sátán népének együtt a Rákóczi térrel és Talmud, Illés apokalipszisnek, együtt a Hunnia szentháromsággal, hogy engem áldoztak születésem óta, hogy világ-Magyarországot hozzanak létre, saját sorsuk, szerepük, tettük és betegségük, deformációik végrehajtásával.
Arra lennék kíváncsi, miért tisztulnak nemi gyalázással véráldozással rock az óra körül kezdetével a Talmudnak, feltámadásra várva a legendáikkal, atlantiszi tolvaj dallamból Vénusz áldozással az Idő körül, mely napig tart, átszögezett szívvel, Rákóczi tere emelésével a miskolciaknak, ami a saját népet jelenti?