Hát én soha nem ettem babot, hogy ilyen gondom ne legyen, meg inkább kerültem a puffasztó ételeket, már csak azért is, hogy ne dagadjon ki a hasam. Ez minden nő gondja tini korában egyébként is, hogy kövérnek gondolja magát, meg nagynak a hasát. De amikor fényevésen éltem, illetve levegőn és forrásvizen hosszú évekig, egyszer loptam anyámtól sárgaborsó főzeléket, hogy ne lássa, hogy eszek, iszonyatos kínom volt. Hatalmas nagyra megpuffadtam, járt bennem a szél, iszonyatos kínokkal járt az, hogy ilyen ételt ettem. Soha nem lehet elfelejteni azt, hogy nekem ennivaló sem járt Magyarországon. 1995-ben pedig Fábry irigység után a falánksághoz értek, mohón nyúltam az őszibarackhoz a fán, ezzel kezdődött. A szomszéd előtt beleharaptam, mint aki sosem evett, csak nézett rám, mi történt velem. Nem tudtam ellenállni, pedig én mások előtt soha nem ettem szívesen, mert kiállt két oldalt az arcom, ezért legtöbbször az első fogaimmal rágcsáltam.