Sokakban felmerül a kérdés, hogy Putyin vajon megőrült-e. A hatalom, amit az orosz elnök immár évtizedek óta birtokol, valóban nincs jó hatással az ember tisztánlátására és szociális érzékenységére, de az, hogy miként tud másokat is rávenni önkényes céljai támogatására, már más kérdés. Putyin karizmatikus vezető, aki képes volt olyan döntéshozói bűvkört kialakítani maga köré, hogy a legtöbben nem ellenkeztek Ukrajna lerohanása ellen. Ilyen megalapozatlan döntések születnek akkor, ha az erős külső fenyegetettség közepette egy összezáró bizalmi kör meggyőzi önmagát saját igazáról, és senki sem akarja vagy nem meri megtörni a csoport szentségét azzal, hogy kételkedik. Bárhogyan is hozott döntést a Kreml, ezért a háborúért nem csak Putyin a felelős.
Az ilyen karizmatikus személyiség hatására nemcsak a vezető közvetlen bűvköre, de az átlagember is képes egyik pillanatról a másikra tömeggyilkossá válni, és ezt nemcsak történelmi példák, de szociálpszichológiai kutatások is alátámasztják. Putyin pedig tálcán kínálja a tömegmészárlást és az erőszakot felmentő magyarázatokat az orosz népnek: a csapatok hősiesen harcolnak egy felsőbbrendű célért, az ukrán „nácik” és a Nyugat terjeszkedése ellen. Mindeközben minél több erőszakot követnek el az oroszok, annál jobban ragaszkodnak majd ezekhez a felmentő narratívákhoz. Ezért is nehéz befejezni a háborút.