– A város költségvetésének elfogadása után, és néhány nappal a választások előtt milyennek látja Miskolc kilátásait az elkövetkező évekre? Úgy is kérdezhetném: Miskolc előre megy vagy hátra?
– A város esetében nem értelmezhető ez az ellentétpár. Miskolc esetében a kérdés az, hogy emelkednek-e a város bevételei, megáll-e a lakosságszám csökkenése, vagy épp emelkedik-e majd, több befektető és vendég jön-e a városba, emelkedik-e az életszínvonal, tudunk-e több forrást hozni Miskolcra. Ha így nézzük, a kérdés az, hogy marad minden, ahogy van, romlik a helyzet, vagy javul. Én azt remélem, hogy a bevételeink nőnek majd, és remélem, Miskolc az elmúlt két év objektív nehézségei után elindul felfelé.
– Mire alapozza az optimizmusát?
– Nézze, a kormányzati elvonások, a megnyirbált bevételek és a szűkös gazdálkodás ellenére is ér el sikereket a város. A legfontosabb siker az, hogy a város működik, de azért van ennél több is. Az előző vezetés által ránk hagyott fejlesztések jelentős részét komoly munkával rendbe szedtük, jelentős részüket meg tudjuk valósítani annak ellenére is, hogy az előkészítés igen sok esetben rossz volt. A szakembereink, a képviselők ebben sokat segítettek, így számos beruházás megvalósult, és meg fog valósulni. Horváth-tető, Avasi kilátó, több óvoda, orvosi rendelő, utak, a Dayka-összekötés és még sorolhatnám. Azt gondolom, hogy abból dolgozunk, ami van, és abból kell sikert elérni.
– De mit vár a jövőtől?
– Az Európai Unió által társfinanszírozott TOP Plusz keretünk adott, a város a következő években, csak ezen a területen 31,35 milliárd forint fejlesztésben gondolkodhat, amelyre kész elképzeléseink vannak. Sziklaszilárd elképzelésünk, hogy emberközeli fejlesztésekre van szükségünk pazarló látványberuházások helyett. És akkor még nem beszéltünk a további operatív programokról, amiknek a konkrét tartalmát még csak részben ismerjük ugyan, de azok is a város előtt álló lehetőségek újabb és újabb forrásokra.
– Két hónapja Szilágyi Szabolcs és Varga László, a két ön által is támogatott képviselőjelölt szinte szó szerint ugyanezt mondta…
– Természetesen, hiszen tökéletesen egyetértünk ezekben a célokban. Átvettük tételesen, hogyha bizalmat kapnak a választóktól, milyen területeken és hogyan fogunk majd együttműködni.
– Hogyan élte meg a választási kampányt? Egy polgármester egyáltalán ki tud maradni egy országgyűlési választási kampányból? Illetve érdemes távol tartania magát tőle?
– Hát ez egy nehéz kérdés. Megtehettem volna, hogy kivonom magam belőle, és azt mondom, csinálják a pártpolitikusok, de ma a tét nem ez. Ma a tét az, hogy tudunk-e a városnak jobb minőségű képviseletet biztosítani a korábbinál. Tudunk-e hitelesebb, emberközelibb, a város érdekeit jól értő képviselőket küldeni a parlamentbe. Mióta közéleti pályára léptem, azt mondom, mindenkivel hajlandó vagyok együtt dolgozni, aki Miskolcért tenni akar. Kaptam is érte eleget, hogy nem keménykedő, hanem együttműködő voltam a kormányzati politikusokkal. De az elvem nem változott, és mivel Szabolcs és Laci elkötelezetten támogatják a közös céljainkat, biztosítottam őket a támogatásomról, és a lehetséges közös munkára készülünk.
– És mit gondol a politikai adok-kapokról?
– Ezt a részét sosem szerettem a közéletnek, nem is érzem magam jól benne, de tudomásul veszem, hogy egy kampány felfokozott hangulatában hangzanak el meredek dolgok, olyanok is, amelyek a személyemet érintik. Néhány esetben lett volna kedvem reagálni, de úgy döntöttem, ebből a sárdobálásból teljesen kivonom magam, ez nem az én stílusom. Nem szeretem a mesterséges háborús hangulatot, különösen úgy, hogy a szomszédban valódi háború zajlik.
– Miskolc mit tud tenni, miben tud segíteni a városba érkező menekülteknek?
– Hivatalosan mi a menekülteknek csak egy csekély százalékáról tudunk, azokról, akik segítséget kértek az önkormányzattól. Természetesen ezen túl is igyekszünk jelen lenni. Kapcsolatban vagyunk az ukrán kisebbségi önkormányzattal, részt veszünk karitatív kezdeményezésekben, és a város intézményei, tagvállalatai is segítenek, ahol csak tudnak. Személyesen pedig őszintén remélem, hogy minél hamarabb visszatér a béke és a szabadság Ukrajnába, mert egyetlen nép sem érdemli azt, amit keleti szomszédaink most átélnek.
Veres műfaja a jópofizás. De mindenfelé nem lehet jónak lenni, főleg ha teljesítmény nincs mögötte.