Nem tudom, miért ilyen népszerű formátum a tankos mozi, a Négy páncélos és a kutyától (Imdb: 7,8!) a Furyn át a Könnyek völgyéig, hiszen a tankban a szereplők nem is nagyon vannak egy légtérben, az illető légtér pedig annyira szűkös, hogy alig látják egymást, ráadásul leforgatni is nehéz, mert aki ült/állt már tankban, az nem fogja elhinni az esetleges kameramozgásokat. A haditechnika fotogén, ezen nincs mit vitatkozni, különös tekintettel a tankokra és egyéb páncélozott járművekre. Végül is a tank nagyokat lőhet, rá is lőnek, a személyzet pedig kiszállhat veszekedni, vagy egyéb kalandok foganatosítása céljából.
A Négy páncélos és a kutya plakátja.
A Yom Kippur háborút hívják Ramadan háborúnak is – országa válogatja. A jom kippur a zsidóknál arra a napra emlékeztet, amikor Mózes egy pillanatra levette a szemét a zsidókról, hogy elugorjon a kőtáblákért, addig meg a zsidók – most mit szépítsük – kissé visszaestek az aranyborjú imádatába, az Örökkévaló azonban ezt megbocsátotta. A jom kippurnak gój változata nincs, valószínűleg ezért hívják a mi kultúrkörünkben az októberi háborút jom kippur, vagy jom kippuri háborúnak.
A Könnyek völgye történelmi alaphelyzete tökéletes: van egy állandóan a háborúval fenyegetett ország, melyben többen is konrét jeleket észlelnek, hogy az ellenség napokon belül támadni fog. Izrael a Golán-fennsík bunkereibe telepít sok lehallgatóállomást, ahol a szírek és egyiptomiak rádóforgalmazását és telefonálását figyelik, ezt pedig sztereotip gyógyegerek csinálják: tinédzserek, akik okosak, de az okoskodáson kívül csak az idegesítő rettegésre alkalmasak. A szír támadáskor őket kell biztonságba helyezni, hiszen mivel ilyen okosak, fejből tudják az összes Moszad-ügynök nevét, meg ilyesmi.
Térerőproblémák a Golán-fennsíkon.
Ha az eddigiekből nem derült volna ki, erősen túl vannak tolva a kockák, ahogy a magyar felirat a héber eredeti nem tudom, mit fordítja. A főkocka egyenesen annyira túl van kockítva, hogy állandóan hobbiállata, egy albínó sün (!!!) miatt aggódik, pedig hát a Golán-fennsíkon még egy albínó sün is életképesebb egyedül, mintha egy ilyen antiszemita Jar-Jar Binks vigyáz rá.
Sajnos viszont a bevezető egyszerűen túl sok történelmi érdekességet ígér, például hogy a 70-es években Izraelben is voltak Fekete párducok, csak ott arab fiatalok lázadtak a többségi társadalom elnyomása ellen. Szóval az ember elkezdi nézni, mert például milyen jó, hogy végre meg tudom majd különböztetni egymástól a hatnapos háborút (1967. június 5-10.) és a jom kippuri háborút (1973. október 6-26.), pedig az előbbi tűnne a tökéletes, hatrészes minisorozat-alapanyagnak. Utóbbi viszont az emlékezetpolitikai önmarcangolásnak lenne tökéletes alapja, hiszen bár Izrael katonailag mondhatni, megnyerte az emléknapja mégis Egyiptomban nemzeti ünnep, és Golda Meir miniszterelnök és Mohse Dajan hadügyminiszter is ekkor mondtak le a katasztrofális hibák miatt.
Igazi izraeli katonák az igazi Yom Kippur háborúban.
A tankokat a Jeruzsálemhez közeli Yad Lashirion Múzeumból kölcsönözték ki, ahol a forgatás ideje alatt is maradt azért haditechnika – nem értem, hogyan hoznak le egyetlen napot is kilométeres sorok nélkül, hiszen elképesztő kollekciójuk van Panzer IV-től egyiptomi T100-ig. A forgatás pedig nagyjából az eredeti helyszínen történt, a Golán-fennsíkon, a jom kippuri háború északi frontján.
Két szereplő és (remélem) nem Harvey Weinstein.
Komoly 70-es évek-pornó megy: Ohad Ostro, a sorozat berendezője szerint egy évig dolgoztak, míg összelomizták a hiteles tárgyakat és ruhadarabokat. Én nem találtam hibát, mondjuk nem is vagyok képben a 40 évvel ezelőtti izraeli festőlétrákkal. Beértem annyival, hogy azt figyeltem, a hősnő hónaljkutyával tolja-e. (Nem derült ki.) Bántót nem láttam, és szerencsére olyan szánalmas erőlködést se, mint a magyar A besúgó elején, ahol mintha gyengeelméjűek számára próbálták volna megteremteni a kontextust az összes 80-as évek-klisé egybesűrítésével, ceruzás kazettavisszatekeréstől ősi telefonokig.
De aztán hiába látszik a profi munka, meg az állítólag tízéves előkészítés, meg a képzett dramaturg, aki tökéletes pillanatokban indítja a mellékszálakat, sajnos a történelmi kontextusból sem lesz semmi, meg a hitelességből se nagyon. Én ugyan csak a Varsói Szerződés katonai kiképzésében részesültem, de így is töméntelen harcászati idiótaságot észleltem, ami egészen hihetetlen egy olyan országban, ahol a nőket is megtanítják rajvonalban áthatolni a drótakadályokon, miközben viszonozzák a tüzet.
Mars
A Könnyek völgye sajnos végeredményben inkább szar, mint jó, de legalább felhívja a figyelmet, hogy mennyire hiányoznak a második világháború utáni korszak történelmi filmjei közül egyes régiók. Vietnam például bőségesen fel van dolgozva, de a koreai háború szinte alig. A jom kippuri háborúról nagyon megnéznék valami rendesebb minisorozatot, de az izraeliek ezek után, hogy állítólag egymillió dollárt költöttek a Könnyek völgye minden egyes részére, nem biztos, hogy a közeli jövőben nekiállnának. Minden reményem a szír és egyiptomi filmgyártásban van.
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
