A tavalyi nehéz és megpróbáltató év után Bodonyi András a visszavonuláson is elgondolkodott, ám a diósgyőri kenus ismét felállt, és újra bizonyította küzdeni akarását. A tokiói olimpiáról lemaradó miskolci születésű sportolóval erről az időszakról és a közelgő szezonról beszélgettünk, amiben kitért a 2024-es Párizsi olimpiára is.
– Nehéz szezonon vagy túl. Az év végén Instagram oldaladon úgy fogalmaztál, hogy „Kiszálltam a partra, és úgy volt, hogy ott is maradok”, mégis visszatértél. Hogyan élted meg ezt az időszakot, és mi motivált az újbóli felállásra?
– A szezon végen tényleg elgondolkodtam, hogy a parton maradok, és nem folytatom a kenuzást. Aztán nyilván ülepedtek bennem a dolgok, és a közvetlen környezetem, illetve az egyesület vezetése bíztatott arra, hogy folytassam, bizalmat szavazva nekem. Úgy gondoltam, hogy akkor ugorjunk neki még egyszer, építsük fel újra. Nem akartam ennyire rossz szájízzel abbahagyni, mert az egy elég nehezen feldolgozható seb lett volna, egy ilyen kudarcos, sérülésekkel és küzdelmekkel teli év után. Biztos, hogy maradandó sebek maradtak volna bennem, amit nem könnyen emésztettem volna meg. Nem akartam úgy kiszállni, hogy bármilyen rossz érzésem van a kenuzással kapcsolatban. Mindenféleképpen vissza akartam jönni, és még legalább egy olyan versenyszezont teljesíteni, amivel jó szájízzel tudom később abbahagyni. Reméljük ez minél később lesz, és elvisz a lendület Párizsig.
– Akkor tehát újra vízen, hol készülsz most?
– Decemberben csatlakoztam Martinkó Gáborhoz, ami az újpesti csapatot foglalja magába, ahol több világbajnoki érmes versenyzővel készülhetek. Egy nagyon jó kis csapat van itt, jó hangulatban telnek az edzések, szépen húzzuk egymást és nagyon jól lehet itt dolgozni.
– Említetted a sérülést, azt is magad mögött hagytad?
– Egyszer visszajött, még februárban újra rásérültem, de szerencsére nem tűnt komolynak. Két hét kihagyással, pihentetéssel, gyógytornával és fizioterapeutával sikerült megoldani a problémát. Bízunk benne, hogy teljesen visszaerősödött, és nem lesznek vele problémák a versenyszezonban. Ugye ez egy belső ferde hasizom szakadás volt, ami miatt a tavalyi év nagy részét ki kellett hagynom és a magyar bajnokságra sem tudtam emiatt visszatérni normális állapotban.
– Jól tudom, hogy nemrég Spanyolországban voltál edzőtáborban?
– Igen, március 1-én szálltunk vízre, két hetet itthon kenuztunk, két hetet pedig Sevillában edzőtáborozva készültünk.
– Mi kerül most a szezon elején a fókuszba, hogy néz ki a felkészülés felépítése?
– Többnyire az első hónapra és a spanyolországi edzőtáborra is az volt a jellemző, hogy kilométereket gyűjtünk és technikailag próbáljuk meg megalapozni az egész évet. Lényegében ezekből állt a felkészülés eddigi szakasza. Áprilistól viszont, ahogy hazajöttünk kezdenek teret kapni az intenzívebbe edzések is.
– Mikor indul a versenyszezonod, és mik a célok az idei évre, illetve hosszabb távon is, hiszen említetted a 2024-es Párizsi olimpiát, ez lehet a távlati cél?
– Igen mindenféleképpen. Ebben a sportágban csakis olimpiában lehet gondolkodni főleg úgy, hogy most nincs is olyan sok idő hátra. 2023 már kvalifikációs év a kajak-kenuban, ahol a vb-ken már lehet kvótákat szerezni a megmaradt olimpiai számokra, a C2 500 és a C1 1000 méterre. Eddig főleg az egyesre koncentráltam, most viszont mindenképpen kacsingatnék a páros felé is. Ez még nem alakult ki fixen, jelenleg Korisánszky Dáviddal (háromszoros világbajnoki bronzérmes kenus – a szerk.) próbálgatjuk a párost, de azért ezt összerakni egy hosszabb folyamat. Adva vannak a feltételek és a körülmények, egyrészt az edző szempontjából, másrészt abból is, hogy egy csapatban edzünk, és nap, mint nap húzzuk egymást. Tudunk azzal foglalkozni minden nap, hogy hogy lehetne a párosunk még jobb, tudunk csiszolódni. Illetve az edzőnk személye is fontos, mivel ő rakta össze azt a Fekete Ádám-Hajdu Jonatán párost, akik most a C2 500 főesélyesei. Egyelőre még nagy valószínűséggel az 1000 és 200 párosra is készülnénk, a hosszú távú cél pedig az lehet, hogy az olimpia számban megszorongassuk az előbb említett kettőst, de még az elején járunk ennek a folyamatnak. Egyesben pedig ugyanúgy szeretnék nekiugrani. Az áprilisi időszakhoz képest jó formában érzem magam, itt Adolf Balázs személyében szintén egy nagyon erős ellenfelem lehet a válogatókon. Viszont még igazából én sem látom tisztán, hogy milyen versenyszámokra fogunk fókuszálni. Sajnos a szokásos május eleji tájékoztató verseny idén nem kerül megrendezésre, így lényegében az első versenyünk a rašicei világkupa lesz majd, rá egy hétre pedig rögtön válogatózunk. Nekem egy kicsit hiányzik egy felkészülési verseny a programból, ami megmutatná, vagy legalább tisztulna a kép arról, hogy milyen számokra készüljek. Egyelőre nagyon sokszínű tábla van a fejemben, amibe a C1 500, C1 1000, C2 200, C2 500 és a C2 1000 is beletartozik.
– Mi lehet a fő verseny, amit így, hogy még nem is biztosak a számok, de meg szeretnél célozni ebben a szezonban?
– Az egyértelmű, hogy az Európa- és a világbajnokságra ki kell jutnom, ez alapelvárás, de azt nem tudnám megtippelni, hogy milyen számban. Az a célkitűzésem, hogy jussak ki bármiben, és így a következő kvalifikációs évnek talán sokkal letisztultabb képpel vághatok neki.
Felnőtt kajak-kenu versenynaptár
Május 19-22. Világkupa, Rašice
Május 27-29. I. válogató, Szeged
Június 24-26. II. válogató, Szolnok
Augusztus 3-7. Világbajnokság, Halifax
Augusztus 18-21. Multisport Európa-bajnokság, München
Augusztus 23-25. Felnőtt Magyar Bajnokság, Szolnok