Mint egy makettasztal, olyanná válik pillanatok alatt a város, ahogy szállunk felfelé. Aprócska házakká lesznek a tízemeletesek, matchboxokká a gépkocsik, teherautók. Ötvös Béla vezeti a gépet, amivel felszállunk, az utolsó alkalmak egyike, hiszen hamarosan vége: április 30-án megszűnik Miskolcon a repülőtér.

A Borsod Megyei Repülő Klub titkára előbb Szirmabesenyő felé fordul, látjuk, arra is folytatódik még a sík terület, igaz, már harapdálja a terjedő ipari park. Ezért is kell megszűnnie a repülőtérnek, a szomszédos iparterületek tovább terjeszkednének. Ötvös Bélától úgy tudjuk, április 30-án már jön is az új vevő, ez az egyik oka, hogy hiába kértek plusz egy napot, május 1-jén már nem tudnak felszállni.

Fordulunk a város felé, ott az épülő Y-híd, a Tiszai pályaudvar épületéről sosem tűnt fel lentről, hogy ennyire látványos. A malom hatalmas silói jó tájékozódási pontot nyújtanak, de sokszor mire felismernénk egy-egy épületet, már ott sem vagyunk.

Aztán feltűnik Szirma mellett az autópálya és mellette a nagy sík terület. Örvös Béla mutatja, ott is épülhetne akár a repülőtér. De pillanatnyilag nincs szó róla, nincs semmi konkrét hely. Pilótánk szerint elgondolkodtató az is, hogy akár erre a hatalmas területre is épülhetnének gyárak az autópálya mellé, azaz miért épp a repülőtér területét kellett eladni. És a déli ipari parkot még nem is láttuk (a Nyékládháza irányában lévő bevásárlóközpont mellett), Ötvös Béla szerint ott is jócskán vannak még üres területek.

Aztán fordulunk újra a repülőtér irányába, a gép néha picit billeg a légáramlatban, de feledteti a látvány. Puhán landolunk a füves pályán.

Egy évre, ingyenesen

– Nem csodáljuk, hogy imádja a repülést – jegyezzük meg, ahogy kiszállunk. Megtudjuk, négyévesen látott repülőt szülőfaluja, Teresztenye felett, onnantól mindig mondogatta, pilóta lesz. 16 évesen már repülni tanult, akkor nyűgözte le először itt, Miskolcon az a ma már 65 éves Zlin 226-os gép, ami még most is a repülőklub tulajdonában van. A mai napig repülnek, vontatnak vele, oktatnak rajta. Április 30-án ő maga repül vele, viszi Hajdúszoboszlóra, az ottani klub adott nekik egy évre helyet – ingyenesen –, hátha addig történik Miskolcon valami.

A hangárt is le kell bontaniuk majd, mondja a titkár. Bemegyünk, ott áll az impozáns Zlin 226-os és hét vitorlázógép, azok is a klub tulajdonában vannak. Ezenkívül hét magángépük van még, egyet-egyet többen is tulajdonolnak a tagok közül: másképp nem tudták volna kifizetni. A gépek Makláron kapnak majd helyet egy ideig.

– Segítségünkre siettek az ország minden tájának repülősei – mondja Ötvös Béla. – Összetartóak vagyunk, most is jönnek majd sokan az ország minden tájáról április 30-án a repülőtér-búcsúztatóra. Senki nem érti igazán, hogyan történhetett ez meg: egy 91 éves klub egyszer csak megszűnik.

Támogatás nélkül

Ötvös Béla hangsúlyozza, 32 éve kellett a saját lábukra állniuk, akkor lett vége az MHSZ-nek (Magyar Honvédelmi Szövetség – a szerk.), onnantól kezdve egy fillér támogatást nem kapott a klub, főként az oktatásból tartották fent magukat. – Sokszor megjegyzik, ha tudtuk, hogy vége lesz, hiszen már hosszú évek óta tudjuk, miért nem vettünk magunknak új helyet. De én akkor felteszem a kérdést: miért nem építettek maguknak stadiont a focisták? Az úszók medencét? A többi sportág versenyzői tornacsarnokot? Én magam is polgármester vagyok Izsófalván, mindig is fontosnak tartottuk, hogy támogassuk a sportot.

Ötvös Béla megjegyzi, a repülés is ugyanolyan sport, mint a többi. És nemcsak 45 ember hobbija – ennyi tagja van ma a klubnak –, hanem annál lényegesen több, sokan tanulnak itt gépet vezetni, és szinte zarándokhely a repülőtér. Óvodásokat hoznak ide óvónők, hogy megnézzék a hangárt, a repülőnapokra ezrek látogatnak ki, hétvégenként százan fordulnak meg a repülőtéren. Arról nem is beszélve, hogy számtalan esetben landolnak itt üzleti célból, érkezik alkatrész a Boschba, más üzemekbe, érkezik néha magángépen üzletember is. Repülőtér nélkül ma már nem létezhet komoly város.

Azt már régóta tudni, hogy a repülőtér 18 évvel ezelőttig állami tulajdonban volt, akkor adta át a területet az önkormányzatnak, amely 15 évre kötött szerződést a repülőklubbal. Amikor az lejárt, nem kívánta meghosszabbítani már az előző önkormányzat sem. A végső döntés nemrégiben született meg: a miskolci közgyűlés tavaly októberben befektetési területté nyilvánította a repülőtér hektárjait. Az tény, hogy az értékes területet lassan körbeveszi a város.

– A mindenkori városvezetés mindig ígérte, hogy gondoskodik majd új repülőtérről. Még 2020 őszén több területet is bejártak a légügyi hatósággal és a Miskolc Holding Zrt.-vel, többek között azt a szirmai részt is, amit most fentről is megnéztünk.

Semmi konkrétum

– A múltkoriban tartott egy fórumot az ügyben az önkormányzat, de konkrétum ott sem hangzott el – mondja Ötvös Béla. – Semmi információnk nincs, hogy mi lesz április után, egyáltalán várhatunk-e valamire. Csend van.

Egy időre most megoldódik a tárolási probléma, az ország más repülőterein repülhetnek a repülni vágyók, de a klub széteshet. https://www.boon.hu/helyi-kozelet/2022/04/csomagol-a-repuloter-de-tovabbra-sincs-helye?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=boon&fbclid=IwAR2S3KWIOq-PreOIzMHEOpTpF8wAg1NUwrAJ_8EtGVbvzRpCS12zfy7uQZo

HAJDU MARIANN/boon.hu