Küldjél egy verset
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Látomás 1987-ből
A válság tovább éleződik
A hazugság lelepleződik,
Teóriák dőlnek halomba
Rohanunk a forradalomba.
Kötvényes finánctól retteg,
Nyugdíjas kenyeréért reszket.
Rendőr int nyugalomra,
Rohanunk a forradalomba.
A kezdet a világ válsága volt,
Álpróféták, ma szerencselovagok.
Munkára biztat a lomha,
Rohanunk a forradalomba.
Átestünk mint Zsófi a taligán,
Hasunkba néhány fok maligán!
A tömeg, bámul ám bambán,
Mindahány átvert, félre vezetett
Ez hová is vezetett?
Utóirat 2013. október 31.
Kohut Katalin: Vasfeszületes Bibliás Föld
Vasfeszületekre feszítettek,
a vastrágya nem erjed,
szereplőket kimentettek,
a vírus így nem terjed.
Csapásaikat ember kapta,
s végtelen a bábozás,
rontásokat szájába nyalta
a menhely, s fekete állomás.
A masiniszta füttyszóra pattan,
láthatatlan a Világ,
Maszkabálra, farsangra kattan
mára a sok nyomorult virág,
terjed a kórjuk, mint a pestis,
megfertőznek mindenkit,
baci-gazda régen Pest is,
s erkölcsi métely jövőt alakít.
Bibliás az egész Föld már,
megmentettek serege
a felmentőknek vígan szalutál,
s megáldozva az ország embere.
Húsvét rozsdaszín egén
karjukra feszítettek engem,
bével és kereszttel homogén
ágyékú zenei csapások menten.
Gyalázkodnak a víg-gének,
mint megannyi férfi-árny,
nemi szervükben a fekélyek,
ez itt a keleti szárny.
2013. december 15.
Vasvonat videó: https://www.youtube.com/watch?v=BM0RDkrNPOI
Kecskeszarva, bikaszarva,
Gyurcsány horda le van szarva!
(2022. április 3.)
Kohut Katalin: Anyácska megtisztel
A szájszegletekben még suta a mosoly,
szelíden készül az ünnepe anyámnak,
könnyes a szemgödör, a pillanat komoly,
ráncos évek múltak, a szavak oly’ bátrak.
Ablakodba nézek, keresem arcodat,
nélküled a tükör homályos és megtört,
aggódó szíved törvényeket varrogat,
anyai szerelmed sóhajtja a gyönyört.
Itt vagyok, egyetlen fiacskád, lovagod,
köszöntlek anyácskám, virágom fogadd el,
szépséged csak ragyog, mindenem megkapod,
csengő, lágy hangod engem majd megtisztel.
2017. április 30.
https://pixabay.com/hu/illustrations/f%c3%b6ld-anya-v%c3%a9delem-h%c3%a1tt%c3%a9r-k%c3%a1rtya-5823851/
Vernyik László: Nem érdekelnek már…
.
…Régi szólamok és hangos nóták…
Piros poklában, pamutban a Bűn!
Vérrel írsz, de itt, az idióták
még halni sem képesek egyszerűn.
A Purgatórium ösvénye űz el.
Ez itt a hasztalan bűnbánat kora!
Az Élet veled akármit művel,
itt, ki őszinte, az csak ostoba!
…Jöjj hát és vesd le pokoli göncöd!
Mint nyírfákon levél, rongyos ruhád!
De láss meg engem, e vén különcöt,
ha vérem esőként hull majd le rád!
Te ott voltál, ha mindenki bántott…!
Te bennem a magányban létezel,
…ha belé rúgtak…Senkinek se ártott
elfecsérelt, túl néma Életem!
-Néma volt, a szavát se vehették!
S nem tudni ma már, hogy megfogant-e?
…mégis vizslatták minden rút tettét,
mint vétkeit az önelégült Dante!
Te most itt állsz, bíbor szín a Poklod!
S ezer ördög, tán bűnnel felruház,
és kísértetek jönnek el, ha mondod,
hogy: „létezésem érdekből gyaláz!”
Gyalázol? Gyalázni vágyol-e még?
Hogy térden könyörögjön itt a múlt,
az Életért, s ha még akad emlék,
mikor ránk Pompeii kénköve hullt!
Mint ott az emberi hullák árnya…
…halálhörgésükben fuldoklik a nyár!
Úgyis meghalunk itt, mind nem sokára…!
De én leszek majd közülük az első?
…higgyétek el, nem érdekelne már!
2018.10.03
Kohut Katalin: Az emberi szív
(Pantun)
A remény éltetett idáig, azt hiszem,
képtelen az ember elhagyni önmagát,
a szíve a harmóniában megpihen,
nem érti a létét gátló sok akadályt.
Képtelen az ember elhagyni önmagát,
hűsége örök, ha valakit megszeret,
nem érti a létét gátló sok akadályt,
nehezen bízik meg, de őrzi a neved.
Hűsége örök, ha valakit megszeret,
de hitét rombolni egy pillanat elég,
nehezen bízik meg, de őrzi a neved,
sajogva, repesve, szívébe beleég.
Miskolc, 2022. június 24.
Kohut Katalin: Győztesek ünnepe
Mostan nem a csehek jöttek
egrieket kifosztani,
Lengyel László frigyben nőttek
magyar, s lengyel kebel főnyi.
Amerre a szem csak ellát,
halált és kórt ünnepelnek,
űrbabelnek nem nyit cellát
sötét népe a csencsennek.
Gazdagulnak, tékozolnak,
pokol népe itt háziúr,
toroznak rég és mulatnak,
győzött pöcenépnyi ficsúr.
Leányokat kínáltak fel
pusztítóknak, rémségeknek,
testük teli őrülettel,
nincs otthona szépségeknek.
Általverik otthonában
az emberi gyenge szívet,
éhínség bére, búbánat,
tisztességed elveszíted.
Mostan mentik a nagy vagyont,
végtelenül hosszabbítva,
sír, halálnép itt törvényt bont,
senki sincsen megsiratva.
„Fut a rabló megrakottan,
nyomja vállát súlyos préda.
S a bitang nép, a sok céda
veszekedik a lopotton.”
Miskolc, 2022. augusztus 7.
Idézet: Arany János Egri leány V.
Kohut Katalin: Győztesek ünnepe
Mostan nem a csehek jöttek
egrieket kifosztani,
Lengyel László frigyben nőttek
magyar, s lengyel kebel főnyi.
Amerre a szem csak ellát,
halált és kórt ünnepelnek,
űrbabelnek nem nyit cellát
sötét népe a csencsennek.
Gazdagulnak, tékozolnak,
pokol népe itt háziúr,
toroznak rég és mulatnak,
győzött pöcenépnyi ficsúr.
Leányokat kínáltak fel
pusztítóknak, rémségeknek,
testük teli őrülettel,
nincs otthona szépségeknek.
Általverik otthonában
az emberi gyenge szívet,
éhínség bére, búbánat,
tisztességed elveszíted.
Mostan mentik a nagy vagyont,
végtelenül hosszabbítva,
sír, halálnép itt törvényt bont,
senki sincsen megsiratva.
„Fut a rabló megrakottan,
nyomja vállát súlyos préda.
S a bitang nép, a sok céda
veszekedik a lopotton.”
Miskolc, 2022. augusztus 7.
Idézet: Arany János Egri leány V.
Elnézést kérek, valamiért a wordban a vers megduplázódott, figyelmetlenül másoltam ide.
Ervin Jaeckle: Súlytalan a kegyelem
Hajamba tűzve fehér virág.
Senki sem látja, mégis ámul,
S rám mosolyog a hold
Újjászülető zöldje előtt.
Könnyűek lépteim,
A hullámok szőke nyájai
Völgybe futnak
Égkulcsok elől menekülve.
Hallásodhoz mezitlábas szó
Zarándokol, míg szempilláim
Sátra alatt a súlytalan kegyelem
Ünnepivé válik.
Kohut Katalin fordítása
Kohut Katalin: Levél
Aranyló levelem egykor Neked küldtem,
leírva panaszom, hogyan menekültem.
Vitte a szél messzi, fel a mindenségbe,
holtak világán át csillagok kékjébe.
Sárba pottyant sokszor, verte az út pora,
el is alélt közben avaros korona.
Ismét nekilendült a mélyből kikelve,
kereste a méltót, aki megfelelne.
Lángbetűkkel írva, nagy szükség van itten,
sötét magyar honban elveszett az Isten.
Kaszálják az embert, torzítják mindenét,
gyalázatos tort ül pöcegödör, szemét.
Kósza szellő végül elébed helyezte,
lesz-e vajon végül igazul győzelme?
Miskolc, 2022. szeptember 1.
„A többi: játék! bolond, noha véres,
vad játék olykor, melyben a szegény,
méla gyermek szédülten, ütlegek közt
ing, míg el nem jő Apja, s kézen fogva
el nem viszi…ing, mint a báb
dülöng
bizonytalan színpadán.”
Babits Mihály: Jobb és bal
Kohut Katalin: Játék
Játék lettem emberként én,
szerepeket mind kijártam,
árnyékok közt árván vártam,
szédülök sötétség mélyén.
Ütlegek, pofonok között
bizonytalan a járásom,
álomvilág – tán meglátom,
bábként állok holtak mögött.
Kicsoda szán meg engemet
e féktelen tor-ünnepen?
Itt vagyok még, reménykedem,
soha nem adom hitemet.
Miért véres, rongyos ruhám?
Játsztok, mindenkié vagyok?
A sötétek itt rég a nagyok,
békejobbot Nektek nyújtám.
Bizakodom, egyszer végre,
játékszerük majd megunják,
s kifelé utat mutatják,
vadonból kijutok a békességre.
2014. október 10.
„Ó én, ó élet,
kérdések nem szűnő árja.
Hitetlenek végtelen özöne,
balgáktól nyüzsgő városok!
Mi jó ezek közt?
Ó én, ó élet!
Válasz:
Az hogy itt vagy,
hogy van élet és egyéniség,
hogy zajlik a nagy színjáték
és te is hozzáírhatsz egy sort.
Hogy te is hozzáírhatsz egy sort… ” (Walt Whitman)
Kohut Katalin: Nem számít
Nem számít, ha most szájad kitátva
harsogod az igazságot a szélbe.
Késő, majdnem 65 éve tart
a felfoghatatlan, ésszerűtlen,
kimondhatatlan, leírhatatlan
történelme az apokalipszis tagjainak,
melyek megváltották magukat.
Nem számít, mert véres a kezed,
véres tollal írtál mindig újabb
és újabb, végtelen hosszabbítást.
Minden szenvedést keveselltél,
bár hatalmad és erőd végtelen.
Nem volt legyőzendő cél,
ellenségkép az ember.
Nem számít, hogy a világ
összes más sorsával harcoló
szereplője a történelmi koroknak,
értelmiségként vigyorog,
tiszteltetve és sztárolva önmagát.
Nem érdekli, csak a látszat,
a lelkiismerete pedig még
sohasem válaszolt.
Nem számít, hogy szívvel is ellátta
teremtőjük a féktelen sereget,
hogy hasonlítsanak az emberre,
üresek és gonoszak, mert a
gonosz tőrt vet szüntelen,
kaján vigyorral készül
mindig újabb és újabb merényletre.
Nem számít már, hogy a pokolnép
purgatóriumait eljáratva,
mindent mindig elvéve, kifosztva
elhordoztatta sorsát és tetteit,
mert előre tervezték,
hogy olyat kottáznak az égre,
melyet többé nem mos le a hó.
Nem számít, mikor azt mondják,
csak szeretés van, mert áron
váltották meg magukat,
készülve feltámadásra, mind,
miknek véget ért már a vándorlásuk.
Hálásak csodás véren vett
létükért, készülnek testvériségként
az ígéret aranyföldjébe, örök életre.
Nem számít semmi sem,
csak egyetlen érvényes skarlátszó,
az igazság, mely vérzászlóként
lebeg Damoklesz kardjaként felettük.
Fehér zászlómat átaldölve
bemocskolták, nem nyújtottak
békességes kegyelmet.
Reményem megmaradt,
hogy egyesével ítéli meg
győzelmi ünnepükre válaszul
a végső számadás.
Miskolc, 2022. november 7.
Kohut Katalin: Nem számít
Nem számít, ha most szájad kitátva
harsogod az igazságot a szélbe.
Késő, majdnem 65 éve tart
a felfoghatatlan, ésszerűtlen,
kimondhatatlan, leírhatatlan
történelme az apokalipszis tagjainak,
melyek megváltották magukat.
Nem számít, mert véres a kezed,
véres tollal írtál mindig újabb
és újabb, végtelen hosszabbítást.
Minden szenvedést keveselltél,
bár hatalmad és erőd végtelen.
Nem volt legyőzendő cél,
ellenségkép az ember.
Nem számít, hogy a világ
összes más sorsával harcoló
szereplője a történelmi koroknak,
értelmiségként vigyorog,
tiszteltetve és sztárolva önmagát.
Nem érdekli, csak a látszat,
a lelkiismerete pedig még
sohasem válaszolt.
Nem számít, hogy szívvel is ellátta
teremtőjük a féktelen sereget,
hogy hasonlítsanak az emberre,
üresek és gonoszak, mert a
gonosz tőrt vet szüntelen,
kaján vigyorral készül
mindig újabb és újabb merényletre.
Nem számít már, hogy a pokolnép
purgatóriumait eljáratva,
mindent mindig elvéve, kifosztva
elhordoztatta sorsát és tetteit,
mert előre tervezték,
hogy olyat kottáznak az égre,
melyet többé nem mos le a hó.
Nem számít, mikor azt mondják,
csak szeretés van, mert áron
váltották meg magukat,
készülve feltámadásra, mind,
miknek véget ért már a vándorlásuk.
Hálásak csodás véren vett
létükért, készülnek testvériségként
az ígéret aranyföldjébe, örök életre.
Nem számít semmi sem,
csak egyetlen érvényes skarlátszó,
az igazság, mely vérzászlóként
lebeg Damoklesz kardjaként felettük.
Fehér zászlómat átaldölve
bemocskolták, nem nyújtottak
békességes kegyelmet.
Reményem megmaradt,
hogy egyesével ítéli meg
győzelmi ünnepükre válaszul
a végső számadás.
Miskolc, 2022. november 7.