Remélem, a teljes, és nagyon látványos orosz összeomlás hamarosan eljön, és elsöpri ezt a tömeggyilkos patkányt a magyar haszonleső kis degenerált génhibás szXXXXYzsákjával együtt. A nap

Hja!
„Tehát akkor, Tóta W., a HVG vezető publicistája ezt írta húsvétra:

»Kedves Gyerekek! Biztosan kíváncsiak vagytok, mit is ünneplünk ma.

Nos, sok-sok évvel ezelőtt, az üveghegyen is túl, egyszer ezen a napon Jézus előbújt az odúból. Mindig így tett ilyentájt, amikor meghallotta odakintről a csicsergést meg a kiabálást, hogy Krump-liiit! Aztán ha meglátta az árnyékát, még visszabújt kicsit szundizni Nyuszihoz, esetleg csipegetni ezt-azt. Most, már amint kidugta az orrát a barlang száján, ismerős illat ütötte meg. – Méz – gondolta Jézus, – vagy legalábbis valami nagyon mézszagú dolog. Jobb lesz, ha megvizsgálom! – Ám ahogy kifelé nyomakodott, egyre inkább csodálkozott azon, hogy ő csak nyomakodik és nyomakodik, és nyomakodik, de sehogy se jut kijjebb. Akkor megpróbált visszahátrálni, de mindhiába. Nyuszi előbb a barlangba lógó lábait vette szemügyre, aztán egy hátsó kijáraton át megkerülte az odút, és elölről is megtekintette. – A dolog úgy áll – állapította meg Nyuszi –, hogy be vagy szorulva.

Negyven napon át szorongott Jézus a lyukban. Nyuszi addig is törölközőket és ágyneműket szárított lábain, tanítványai pedig köré sereglettek, és müzlivel meg tojássalátával etették. Negyven nap után aztán Nyuszi kiugrabugrált a tanítványokhoz, és azt mondta: Na! Akkor a tanítványok mind összekapaszkodtak, megfogták Jézus két kezét, Nyuszi pedig különféle testápolókkal és folyékony szappanokkal kenegette odabentről, hogy jobban csússzon. Végül nagyot rántottak rajta, és Jézus kicsusszant a barlang szájából hangos pluttyanással, mint mikor a dugó kijön a palackból, így: PÜNK! De ez már egy másik ünnep.«