Miskolc. Szántó Pistát a Miskolci Napló népszerű jegyzetíróját bevitték a fogdába, és még le is zsidózták. Ezek mennek
Tisztelettel köszöntök minden érdeklődőt,
Korábban is megfordultam már ezen az oldalon. Persze nem ilyen önző céltudatossággal, mint most. Érettségi után négy esztendővel vettek fel a jogi karra, abban az időben, amikor még Mályiban a megyei tanács üdülőjében volt a kihelyezett kar. Itt voltak a konzultációk. Sajnos egy hirtelen támadt betegségem miatt nem fejezhettem be a tanulmányaimat. Talán jobb is, a velem együtt indulók zöme már régen nyugalomba vonult a tanácstól, a rendőrségtől meg egyéb ilyen hivataltól. A levelezők közül kevesen kerültek a valós igazságszolgáltatásba. S, ha nekem sikerült volna szenvedés lett volna az életem: az enyémhez hasonló ügyekben sosem tudtam volna a feletteseim igaztalan, félrevezető utasításait elfogadni.
Egyébként meg senki nem lehet egyszerre bűnöző meg igazságosztó is. Nekem ebből a szempontból nem kellett választanom, levették a vállamról ezt a terhet – akadt néhány jó ember, akik helyettem döntöttek – s kineveztek gyanúsítottnak, vádlottnak majd elítéltek. Még belém is döftek – az indoklásban szerepel, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a hatóság elleni erőszakos cselekmények, példát kell statuálni. Szerintem ez mostanában fordítva is igaz. A rám támadó személy és társai hajléktalanokat fosztogattak bántalmaztak és csak azon buktak le, hogy ezekről fotókat készítettek. Ugyanez a jó ember előttem négy nappal a megyei főügyészt is inzultálta a vasgyári temetőben, de akkor is bevédték. Mint esetemben.
Ezzel az írással az a célom, hogy minél szélesebb körben keltsem fel az érdeklődést a velem történtek kapcsán. Hiszek a jogállamban, hiszek a független igazságszolgáltatásban, ám mégis kétségeim vannak a tökéletes működésük iránt. Úgy gondoltam, ha a rendőrség a nyomozás, a vizsgálat során megtéved majd az ügyészség úgy is kiszúrja mindezt. A vádirat után pedig abban bíztam, hogy vagy az ügyvéd vagy a bíró kitapintja az igazságot a tárgyaláson. Csalódnom kellett.
Jöjjön a tényállás, ahogyan a szakmában mondják – 2017 novemberében két miskolci rendész egy jogtalan, alaptalan, durva parkolási intézkedés során hivatali hatalmukkal visszaélve rám rontottak, mert nem akartam az aláírásommal elismerni a szabálysértést.(Mindenki láthatja, a történtek után kordonokkal zárták le ezt a területet, mert különben bárki megállhatott ott.) Le akartak fújni majd a karomat rángatva a földre vittek, a fejemet beverték a kocsi küszöbébe és hátrabilincselték a kezeimet és a rendőrök kiérkezéséig kiültettek a nagy posta előtti járdára. Kiérkezett a rendészet szolgálatvezetője, – aki azonnal elcsavarta a mélygarázs külső kameráját, de a felvételt nem tudta töröltetni azonnal – de neki eszébe se jutott, hogy orvost mentőt hívjon, sőt a gyógyszereimet sem vehettem be. Akkor voltam 68 esztendős.
Amikor a rendészek a hátamon lovagoltak – az egyiknek kiszakadt a nadrágja az ülepén, majd kitépte a Vogele nadrágom lecipzárazott zsebéből az engedéllyel nálam tartott gázpisztolyt. A kiérkező rendőrök nagy szakértelemmel mindent jegyzőkönyveztek. Akkor a két perzekutornak eszébe se jutott, hogy pisztolyt fogtam rájuk, ezt még a bevetési csoport riasztásakor sem merték mondani a telefonba. Azzal indokolták a fizikai erőszakot, hogy el akartam menni a helyszínről nem vártam meg az intézkedés végét. A bíróságon is ezzel mentegetőztek, joguk van meghatározni, hogy mikor végeztek. Miután minden iratomat készségesen átadtam első szóra.
Másnapra 18 médiumban írták meg, hogy egy miskolci újságíró fegyverrel támadt a békésen intézkedő rendőrökre. Névvel, címmel vallási hovatartozásommal igyekeztek minden áron befolyásolni az igazságszolgáltatást. Sikerült is.
Bevittek a fogdába, nagy élmény volt, életemben még sosem jártam ilyen exkluzív helyen. Igaz fóbiám van, de úrrá lettem a szorongásomon. Felvittek, azonnal meggyanúsítottak fegyveres támadással és rögtön rabosítottak is. Persze ennek ára volt, közölték nincs ügyvéd, a sajátomat nem hívhatom, mert erre nem érnek rá, ha viszont e nélkül nem jó, ott aludhatok. Máig is emlékszem a felkínált vacsorájukra. A családom által behozott gyógyszereimet nem engedték bevenni, féltettek, megmérgezhetem magam. Jobb, ha csak úgy magamtól fordulok fel.
S akkor még nem gondoltam, hogy ez a kálváriám öt évnél tovább is tarthat.
Készült egy nagyobb lélegzetű írás az ezzel kapcsolatos élményeimről, a kiadással viszont megvárnám az ügy teljes lezárulását. Történjen ez bárhogyan is. Jut eszembe, én az elítélt több mint ötven évig dolgoztam a megyei lapnál, bejártam a szamárlétrát, gyakornoktól a főszerkesztőségig tehát többen ismerhetnek, mint én másokat. Nyitott könyv az életem, ki is írtam magamból.
Tehát én lennék a célszereplő az elvetemült támadó és a miskolci kapitányságon két rendőr végezte a felderítést. Egy férfi és egy nő. Akár ki is írhatnám a nevüket, a szakmabeliek úgy is tudják már róluk mit műveltek. A karakán hölgyet, aki körömszakadtáig igyekezett bevédeni az általam kedvelt rendészeket már elkerült a vizsgálati osztályról. Nem tudom mi okból.
A két rendész közül SzXXXXXXXXKrisztián már 2019 óta leszerelt, ha igaz már a megyei kapitányságon vádemelési javaslattal zárták le az ügyét. TXXXXXXX Tamás a társa ellen állítólag hamis tanúzás címén indult vizsgálat. Őt nem nagyon ekézném ugyanis az események során elég passzív volt, s ha rajta múlik az intézkedés békésen lezajlik. Bár össze visszabeszélt a kapitányságon, hogy a bácsit nem akartuk megbírságolni, s ha aláírom a feljelentő lapot, akkor csak figyelmeztetnek. A fene se gondolta, hogy valamilyen nevelő célzattal rángatták a kezemet és nyomták bele a tollukat. Persze, hogy a szigorú számadású lappal mi lett volna ezután arra azt válaszolta, eldobták volna. Kár, hogy nem tudtam.
Jobb lesz az ügyészek, bírók neveit nem írom ki. Sosem bocsátanák meg.
Tehát most még annyit elárulhatok, hogy az eseményeket követően a rendőrnő négy napig folytatott tanúkutatást. Talált is néhányat, de azok nem azt mondták, amit hallani akart. Ezek után felhívta a rendészet igazgatóját – s ezt még fel is jegyezte a nyomozati naplóban – tőlük rendelt tanúkat. Lehet, hogy azt hiszik, viccelek – nem ez az igazság. Az igazgató, őt már menesztették készségesen segített, keresett két felbujtott tanút a jobbak közül. Szolgálnak és bevédenek. Ügyelt a nemek arányára is – egy nőnek és egy férfinek az elérhetőségét küldte be magával a rám támadó Szabó Krisztiánnal a kapitányságra. Szó szerint.
Kezdem a kettesszámú névtelen tanúval a játékvezetővel, sportos negyvenes fiatalember, aki hetet-havat összehordott, s miután még az időpont sem stimmelt kértük a szembesítést vegyük fel a meghallgató szobában. Úgy, mint a két helyszíni bizonyítási kísérletet is. Figyelem, a rendőrnő nem ismerhette a meghallgató szoba technikáját és kelepcébe került, elfeledkezett, hogy miután a tanúval ketten maradtak bent a rendszer mindent rögzített. Észrevettük, hogy a felvételből 38 perc hiányzik. Az ügyészség és a bíróság elfogadta, a rendszergazda hibája, őt kérte meg a rendőr hogy, csak az ügy szempontjából lényeges részeket mentse le. Így aztán a jegyzőkönyv és a felvétel csak nem került szinkronba. Kérdésem, tényleg ilyen nagy befolyása van a rendőrségi rendszergazdáknak, megtehetik, hogy a felvételeket kedvükre vágják meg.
Nos, aprócska jó hírem, a törvényszéki tanács ezt a kedves urat kizárta a tanúk sorából. Miután a megmaradt filmekből is kiderült, nem láthatott sem kést sem pisztolyt – fekete matt volt – a kezemben megcsillanni, mint mesélte. Csak az nem világos, hogy ha tisztelt bíróság szerint a vallomása hamis, kizárják, miért nem gyanúsítják meg ott helyben. Az volt erre a válasz, hogy időmúlás következtében romlott meg az emlékezete. Nos, a felvételek frissiben készültek.
Ha van érdeklődés – egy tanulmányt megér, megérne – az egyes számú tanú esete kacifántosabb. Maga diktálja le a bíróságon, hogy egy hosszú fehér klasszikus Colombo kabátban látott és megfigyelte a farzsebemből rántom elő a pisztolyt. Majd mondja, igazából csak képzeli, mert ő csak a puffanásra nézett hátra. Majd öt évre rá kiderült, a hölgy élettársa egy régi jó ismerősöm, aki elmondja, nem láttak mást – a földön fekszem, és a hátamon térdelnek a rendészek. Fél éve kérem az illetékeseket, hallgassák meg az élettársát, aki elmondta tanúk előtt, hogy a kedvese hazudott. Persze ha a bírónő megnézte volna a rabosított képemet, akkor Ő is rájön, hogy nem hordtam klasszikus Colombo kabátot.
Ja és ne feledjem, én azon a héten kiderítettem, a szemközti mélygarázs külső kamerája mindent felvett. Azt is, hogy ki fordította el a kamerát, hogy a kiérkező forrónyomosok semmit ne lássanak a lenti monitorokon. A támadásomat se. A törlés előtti percekben nagy után járásomra csak lementették, megnézhető lenne – de a bíróságon hiába rendelték meg a projektort, nem akarták látni.
Hogy miért, ezzel folytatom – ha lehetséges. 2017 – 2022 és még tart, s kezdem úgy érezni magam, mint a magyar igazságszolgáltatás állatorvosi pacija. Esetemben szinte a rendszer összes betegsége kimutatható. Barátaim nyugtatgatnak, felejtsem el, hiszen azonnal felmentettek minden joghátrány alól, lám még a szavazóképességemet is meghagyták. Minden joghátrány alól mentesítettek.