A Mariupolból (illetve Mariupol maradékából) érkező képek, hírek, információmorzsák egyre felfoghatatlanabbak. Leáll már a metaforázó központ is a enbernek a agyában, üveges szemmel néz, hogy akkor ez milyen disztópia: Mad Max, Fallout, Wolfenstein 2022… A városnyi posztszovjet acélmű szarrá lőtt romjai alatt, a kazamatákban mocskos, elcsigázott harcosok, és rettegő civilek keringenek, várják az atomot. Vagy az ideggázt.

Annak idején úgy építették a gigantikus acélművet, a szovjet ipar büszkeségét (ha volt valaha vas- és acél országa, ugye, akkor…), hogy atomtámadást is túlélhessen mind az ötvenezer (!!!) dolgozó, megatonnás robbanóerőket lepattintó betonszarkofágok alatt alagútrendszerek, kifüstölhetetlen, bevehetetlen föld alatti erőd. Azt azért nem gondolták a szovjetek, hogy egyszer majd saját maguk ellen kell itt harcolniuk. Teljes őrület.