Egy somogyi cigánytelepről indult, végül az RTL Klub hírigazgatóságán kötött ki

Nem sok kellett neki, hogy fiatalkorában börtönbe kerüljön, de végül 19 évesen az RTL Klub hírigazgatósáságán kötött ki. A Somogy megyei Ötvöskónyi cigánytelepén nőtt fel, ahol szinte minden stikliben nyakig benne volt. Csinált milliós tartozást, amit végül a nővére segítségével tudott a család kifizetni. Orsós Lajos mélyszegénységben nőtt fel. Az édesanyja, amit csak tudott, mindent megadott neki és a nővérének, de Lajos többre vágyott. Azt, amit nem kaphatott meg, csibészkedéssel szerezte meg. Sokan segítettek neki, hogy végül ne kerüljön börtönbe. Orsós Lajos 18 éve az RTL Klub hírigazgatóságán dolgozik. A szakember nemrég Kiút a cigánytelepről címmel indított videósorozatot a YouTube-on.

17-18 évesen nem nagyon tudtad, mit akarsz csinálni, de sikeresen elkerülted a börtönt, ráadásul egy filmben is szerepeltél. 18 éve dolgozol az RTL Magyarországnál. Hogy kerültél oda a Somogy megyei Ötvöskónyiból?

A filmszerep után nem sokkal jött egy másik lehetőség, amit az RTL Klub és a Hégető Honorka Alapítvány közösen hirdetett meg: roma műsorvezetőt kerestek. Elmúltál már 18 éves? Érdekel a média? Gyere hozzánk, és csinálunk belőled műsorvezetőt vagy amit akarsz! Nyilván most sarkítok, de ez volt a felhívás lényege.

Ötvöskónyiból hogy jutottál el a castingra Budapestre?

Valahogy szembejött velem ez a hirdetés, hogy másnap Budapesten kezdődik a meghallgatás. Nem volt egy fillérem sem, de nekem mindenképp el kellett mennem a castingra. A legjobb barátom anyukája szerzett nekem még aznap egy szórólapos melót, meg adott hozzá egy kempingbiciklit is, hogy legyen mivel kiszórnom a cuccokat. Este suli után felszálltam a kempingbiciklire, és megszórtam a Kaposvár melletti kistelepüléseket. Még aznap este kaptam érte hatezer-ötszáz forintot. A vonatjegy akkoriban ötezerbe került, majdnem kilőttem a teljes keretet. Ha ebédelni akartam volna Budapesten, arra már nem lett volna esély. Hajnalban gyorsan felöltöztem: fehér ing, fekete zakó, makkos cipő és fehér frottírzokni. Ahogy kell. Felszálltam a vonatra ebben a gyönyörű szettben, és azt éreztem, hogy enyém a világ.

Elaludtam a vonaton, mert hulla fáradt voltam. Már Pest megyében járt a vonat, amikor kinyitottam a szemem, és mindenhol tesót láttam. De tényleg. Apa, anya, unoka, mindenki jött erre a castingra, amit az RTL hirdetett meg Budapesten. Leszálltam a vonatról, aztán azt vettem észre, hogy mindenki jött utánam a peronon a Déli pályaudvaron. Mindenki engem követett, mintha tudnám, merre kell menni, mert nagyon határozottnak tűntem, közben meg azt sem tudtam, hányas a lábam. Aztán valahogy mégiscsak odakeveredtem Békásmegyerre a casting helyszínére. Hömpölygött a tömeg, mindenki idejött. Azt hittem, hogy már több cigány nincs is városban, mert mindenki itt van. Annyit tudtam, hogy nekem Kotroczó Róberthez kell mennem, akkor lövésem sem volt, ki az. Ő a hírigazgató. Meg a Kolosi Péterhez, aki a programigazgatónk, és most már a vezérigazgató- helyettesünk. Ők együtt castingoltak.

Mi lett a casting vége?

Bementem valamikor késő délután. Volt egy általános intelligenciateszt meg egy elbeszélgetés. Végül elértem az utolsó vonatot, később hívtak újra, hogy átmentem az első rostán, jöhet a következő kör. A végén egyéves gyakornoki ösztöndíjprogramban vettem részt az RTL-nél. Én voltam a hivatalos lábatlankodó az RTL-ben, mert időközönként egy hét, egy hónap után mindig átmentem egy másik műsorhoz, így a csatorna összes műsorát megnézhettem. Valaki mindig odaszólt a szerkesztőségbe, hogy megy a csávó. Kaptam százezer forint bruttó ösztöndíjat egy éven keresztül.

Mire volt elég ez a bruttó százezer?

Arra, hogy ki tudtam fizetni a pesti albérletem. Már az elején tudtam azt, hogy ez nem lesz elég arra, hogy megéljek; csak azt tudtam, hogy ez újabb lehetőség arra, hogy végül minden frankó legyen. Ennyi. Nem tudtam többet. Lövésem sem volt akkor még, hogy ez valójában mekkora lehetőség, és mennyi meló lesz ebben még.

Akkoriban az anyukám rendszeresen vett fel attól a bizonyos hitelintézménytől pénzt, és utalta nekem. Tudod ez az, ahol hetente kell visszafizetni a pénzt, és akkortájt brutális mértékű kamattal dolgoztak. Így sikerült ezt a kezdeti időszakot menedzselni.

Ösztöndíjasként kibekkelted az első évet. Mit ajánlottak az RTL-ben?

A hírigazgatóságon Kotroczó Róbert ajánlott egy állást, hogy dolgozzak a híradóban és legyek gyártási munkatárs. Fantasztikus szakemberekkel dolgozhattam együtt. Hihetetlen jó érzés volt. A hírigazgatóságon körülbelül háromszázan vagyunk. Ebből a háromszáz emberből kétszáznak gyártásként nagyon sokszor én mondtam meg, hányas a lábuk, vagyis azt, hogy aznap mit kell csinálniuk.

Hogy fogadták ezt tőled?

Nekik ezzel nem volt bajuk. Nekem volt vele bajom, pontosabban én sem tudtam, hogy bajom lesz ezzel. A hírigazgatóságon dolgozó emberek hetven százalékát két hét alatt vérig sértettem. Kaptam egy hatalmas lovat magam alá, ami úgy elszállt velem, mint az állat. Lövésem sem volt, hogy mi ez a feladat, gyártási munkatárs. Élő híradót kellett készíteni. Megbántottam az összes vágót, operatőrt és technikust; a vezérlőben mindenkit, sőt egy csomó riportert és szerkesztőt is.

Lekezelően bántál velük?

Pontosan. Nagyon jól látod. Mondtam, hogy én vagyok a gyártás, ne szórakozz, csináld ezt, csináld azt! Nem tudom megmondani, hogy mennyi idő volt, mire visszanyertem ezeknek az embereknek a bizalmát. Mert kellett idő, amíg benőtt a fejem lágya. A gyártásnak az a dolga, hogy problémákat oldjon meg. Ha én generálok a közösségben problémákat, az nagyon gyorsan visszajut a gyártásvezető kollégákhoz. Ilyenkor vagy nagyon kedvesen megpróbáltak velem beszélni, vagy lecsesztek. Volt ilyen is, volt olyan is. De ezek a srácok nagyon ügyesek, nagyon jól tudják azt, hogy kell beszélni és bánni egy emberrel, mert problémát kell megoldaniuk. Nem elég az, hogy tudják, hogy szakmailag hogy kell kezelni, kicsit pszichológusnak is kell lenni azért, hogy a lehető leghatékonyabban tudják kezelni ezeket a helyzeteket.

Hogy érezted magad a híradóban gyártási munkatársként?

Furcsa volt mindenkinek, hogy itt van egy srác a mélyszegénységből, és a mi híreink egy bizonyos része arról szól, hogy lelőtte, megkéselte vagy utcai verekedés történt. Előfordult, hogy az elkövetők roma származásúak voltak. Kicsit kényelmetlen volt mindenkinek, hogy egymás között az információáramlás tekintetében hogy is beszéljünk erről. Sérthet engem az, hogy cigány vagy roma? Vagy hogy szabad egyáltalán erről beszélni? Rájöttem, hogy a humor mentén ezt lehet oldani. Elkezdtem cigányvicceket mondani. Nem a legjobb megoldás, ezt ma már tudom, de egyébként bejött. Kiderült, hogy ezt lehet oldottan is kommunikálni. Jó, hogy az RTL-ben ez egy olyan közeg és környezet, ahol nincsenek tabuk, ahol nem az számít, hogy milyen a bőröd színe, teljesítményalapon működik a dolog, és ez fantasztikus.

Kérték valaha ki a véleményedet a híradóban egy-egy anyag kapcsán, hogy ezt a fajta problémát hogyan kellene kezelni, kommunikálni?

Igen, és a mai napig is. Jöttek többször oda hozzám, megkérdezni, szerinted ez a kommunikációs forma így leírva, ebben a riportban bántó vagy sértő lehet-e kisebbségi társadalmak számára? Elsősorban cigányokról beszélünk. Adnak a véleményemre, és ez jó. Azt szoktam mondani a híradóban, hogy inkább romázzunk a narratívában, mert a roma kevésbé bántó vagy sértő, mint a cigány kifejezés.

Miért pont a Fókuszban kötöttél ki végül?

Mondták.

Mondták, hogy oda kell menned, holnaptól ott dolgozol?https://www.szabadeuropa.hu/a/szelfi-a-somogyi-ciganyteleprol-vegul-az-rtl-klub-hirigazgatosagan-kotott-ki-orsos-lajos/31830911.html?fbclid=IwAR1zfOcsGT5w7vj3ZrWVn3UDraoFBqfnW2z3stMdyyfbXMi4w3mPNY99HKI