A Visztula túlpartján kiültek a tankok tetejére, rágyújtottak és röhögve nézték végig, míg a németek teljesen felrobbantják Varsót. De ez csak egy. Ott volt még Katyin is és lehetne a sort még jó hosszan sorolni.
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
„A múlt becsületes értelmezése a népeink és független államaink közötti megbékélést és együttműködést kell szolgálja” – hangoztatta Bronislaw Komorowski lengyel államfő vasárnap az Ukrajnához tartozó egykori lengyel város, Luck római katolikus katedrálisában tartott megemlékezésen. Ukrán nacionalisták, az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) fegyveresei 1943 és 1945 között mintegy 100 ezer lengyelt mészároltak le Volhíniában, a mai nyugat-ukrajnai Volinyi területen. A náciellenes és szovjetellenes lengyel Honi Hadsereg (AK) partizánjai megtorló akcióiban pedig hozzávetőleg 20 ezer ukrán vesztette életét.
Az UPA emberei több száz lengyel családot öltek meg volhíniai és kelet-galíciai falvakban 1943 és 1945 között. Sokakat bezártak a falu templomába, majd rájuk gyújtották az épületet. A szerencsétlenek elevenen megégtek. A gyilkosságok 1943 júliusában érték el csúcspontjukat. Legalább 100 ezer áldozatuk volt, de egyes becslések szerint a dupláját is elérhette ez a szám. Az áldozatok zömmel nők, gyermekek és öregek voltak. A tömeggyilkosságok egészen addig folytatódtak, amíg a Vörös Hadsereg 1944-ben el nem foglalta a területet.
A megbékélés nehézségét mutatja, hogy a lengyel parlamentben már az is vitát robbantott ki, milyen néven említsék a megemlékezésen a tragikus eseményeket. A képviselők egy része „etnikai alapú erőszakról” beszélt, másik része viszont népirtásnak nevezte a 70 évvel ezelőtt történteket. Ukrajnában is téma a volhíniai mészárlás évfordulója, ám a kormány – amely bízik abban, hogy hamarosan aláírhatja a társulási szerződést az Európai Unióval – egyelőre nem adott ki nyilatkozatot a kényes kérdésről. Belpolitikai síkon azonban a történtek igencsak megosztják az ukrán pártokat.”