A magyar kormány első ízben körvonalazta, mennyi pénz kellene neki, hogy lemondjon az orosz kőolajról. A spanyol El Paisnak adott nyilatkozatban Szijjártó Péter kijelentette, hogy 500-550 millió euróból lehetne átállítani a finomítókat, amihez nagyjából 4 év kellene. További 200 millióból pedig bővíteni lehetne az adriai vezetéket. Ám, mint kifejtette, az üzemanyagok ára 55 százalékkal ugrana meg. Közben brüsszeli illetékesek azon dolgoznak, hogy anyagi eszközökkel bírják jobb belátásra a magyar kormányt.
A miniszter szerint a magyar fél csak akkor áll be az új szankciók mögé, ha megoldják az felmerülő költségek ügyét. Ám nem lehet tudni, hogy minden tagállam belemegy-e a követelésbe, mint ahogy az sem biztos, hogy az engedmény láttán Budapest támogatja-e a megtorló lépéseket. De anélkül nem lehet jóváhagyni a csomagot. Ugyanakkor mind az EU, mind Magyarország cáfolja, hogy összefüggés volna a magyar fenntartások és a jogállami vita között, írja a Politico. 
Mit képzel magáról Soros EU-ja?
„Diplomata az, aki úgy tud elküldeni a fenébe, hogy szinte várod, hogy indulhass.”
Caskie Stinnett
Arra is válaszolnia kell pld Orbánnak, hogy mennyit kap az olajból és gázból zsebbe, hogy mit ígért neki Putyin az EU és a NATO bomlasztásáért és hogy nála génhiba vagy elképesztő kultúrális deficit , hogy ilyen barbár lett.
Már 2015-ben válaszolt. Az meg nem ma volt.
„A rendezvény egyik legkülönösebb fejezete az amerikai-magyar viszonyról szólt. Orbán itt is elmondta az alaptézisét arról, hogy nekünk elsősorban Németországra, Oroszországra és Törökországra kell figyelnünk, és nem Amerikára. Mert míg a három erőközpont folyamatosan befolyásolja a térséget, az Egyesült Államok érdeklődése gyorsan változik.
Annyira, hogy szerinte
„stratégiát építeni az Egyesült Államok közép-európai politikájára szigorúan tilos, mert azt kirántják alólad.”
Példát is hozott erre. Visszaemlékezett arra, hogy térségünk 2000-től 2005-ig, 2006-ig fontos volt az amerikaiknak. Óriási nyomást gyakoroltak a kormányokra, hogy fogadják be a csillagháborús tervekhez szükséges katonai eszközöket. Az akkori magyar miniszterelnök, történetesen Gyurcsány Ferenc ellenállt, Orbán viszont támogatta az ötlete („milyen vicces az élet”, jegyezte meg erre). Hozzánk hasonlóan a szlovákok is elutasították az amerikai kérést, de a lengyelek és csehek beleálltak, és vállalva a népszerűtlenséget, átverték a telepítés tervét saját parlamentjükön. Aztán változott az amerikai külügyi adminisztráció, és ejtették a tervet, a lengyelek és a csehek pedig ott álltak megfürödve.
És ugyanez megtörtént a Nabucco-gázvezetékkel, Gyurcsány-Orbán leosztásban is. Orbán felidézte, hogy
„nyomták a Nabuccót az amerikaiak mint a fene, én is ezt képviseltem, támadtam a Gyurcsányt ezerrel, hogy micsoda baromság már, hogy az orosz déli áramlatot támogatják a Nabucco helyett. Aztán az amerikaiak egyszer csak bejelentették, hogy nem adnak bele pénzt.”
Szerinte két ok miatt vált feszültté az amerikai-magyar viszony. Az egyik, hogy az Egyesült Államok külpolitikáját „egy radikális baloldali, európai szóhasználattal szélső liberális” értékrend határozza meg, ez támogatja a homoszexuálisok házasságát és a nemzeti érzésben potenciális veszélyforrást lát. Ennek Orbán szerint ők ellenállnak, amikor pedig az Isten, Haza, Család hármasság megjelent az új magyar alkotmányban az amerikaiak ránk vetették magukat, mert onnan nézve ez nyílt provokációnak számított. „Fene kereste ezt a bajt, úgy hiányzott még ez is, mint üveges tótnak a hanyattesés, mert ekkor már konfliktusunk volt a bankokkal és az EU-val is” – mondta Orbán.
A filozófiainak mondott vita mellett Orbán szerint a másik feszültségforrás az ukrán-orosz válság idején jött elő.
„Azt tanultam meg az oroszokról az elmúlt hatvan évben, hogy a kívülről érkező nyomás náluk a vezetést stabilizálja és nem destabilizálja. A nyugati logika szerint ha sikerül egy országot gazdaságilag nehéz helyzetbe hozni, a GDP-csökkenés és a költségvetési problémák miatt hozott gazdasági szükségintézkedések elégedetlenséget hoznak magukkal a középosztályban, a középosztály pedig váltást kényszerít ki. Nyugaton ez sokszor így van, de az oroszoknál nem működik. A vezetés militarizálással válaszol a külső nyomásra, a fenyegetettség érzésével stabilizálja magát, ha kell, szabadságot korlátoz, politikai lehetőséget szűkít be. Tehát a nyugati lépések éppen stabilizálják és nem destabilizálják Putyint” – fejtette ki Orbán. Erről a miniszterelnök és nyugati diplomaták sokat győzködik egymást, „aztán mindenki megkávézik és hazamegy.”
Szerinte „az USA beazonosítható politikai érdeke Oroszország elszigetelése, számunkra ez katasztrofális következményekkel járna. Nekünk az az érdekünk, hogy az európai kontinens és Oroszország között egy számunkra kedvező és előnyös kapcsolat jöjjön létre.”
Ne a fajtádból indulj ki, hatházi (vagy mi vagy)!
Egyébként meg ki nem szarja le az ukránokat (is)?
Nem kellett volna benyalni a CIA reklámot és hazudozást, a hollybudi forgatókönyvet, ülhetnének nyugodtan a seggükön. Most meg amikor szétrúgják azt, vakaróznak… 🙂
napi négymillió dollár (1,5 milliárd forint) extra bevétele származik a Molnak abból, hogy nagyobb részben orosz kőolajat használ.”
Lehet tippelni, mennyi vándorol ebből a dagatt magyargyilkos indiai hízórém pénztárcájába…
Ezt honnan veszed ? Szerintem hazudsz ! A MOL egy tőzsdén jegyzett részvénytársaság, amiben van az államnak részvénye. Az természetes, hogy nyereségre törekszik. Ebben nincs semmi kivetni való . A tippelésed nem bizonyítható. Egyébként a jó édes k.. va anyád !
Zelenszkij abból indul ki, hogy itt vannak elvek, de nincsenek… még csak gazdasági érdekek sincsenek… itt egy dologról van szó, pénzről. Orbán pénzt akar és hogy azt honnan kapja neki teljesen mindegy. Ezért tömeggyilkosokhoz, háborús bűnösökhöz és bárki máshoz is odaállna. Mert azt ugye gondolom mindenki tudja, hogy Orbán haverjai se a két szép szeméért támogatják a disznót, hanem a 30 milliárdos nyereségekért…
Ugyan már! ismert az orbánfóbia eredete
„1998 előtt szerinted olyan sokak szemében lett volna tüske az ellenzéki Orbán?”
Nem sokakéban – csak azokéban, akiknek történetesen akkor is a kezükben volt a hangszóró, így a leghangosabban tudták csepülni azt, aki nem a jó helyre állt.
Ahogy én emlékszem, 1994 tavaszára egyértelművé vált, hogy – hiába a befektetés – Orbán mégsem marad a klub tagja, és bizony, sikerrel vitte magával a pártja nagyobbik részét is rettenetes, elviselhetetlen „népnemzeti” oldalra, amely már akkor is kivételt képezett a tolerancia, sokszínűség, másságelfogadása általános szabályai alól. ????
Orbán az első övön aluli mocskolódásokat 1994-ben kapta a haladó oldali sajtótól – aztán onnan kezdve folyamatosan. Ahogy a pártja erősödött és egyre világosabbá vált, hogy ő lesz a MSZP-SZDSZ koalíció igazi kihívója, egyre vadabbul.
De ’94-ből is emlékszem övön aluli támadásokra, pl. arra a Magyar Narancs számra, amely hosszasan Orbán „árulásával” foglalkozott…. stb. stb.
Nagyon is időben megérezte a mi felkent elitünk, hogy ki lesz itt a haladás legnagyobb kerékkötője. És amint felismerte, mindjárt ki is adta a tűzparancsot. Azóta is tart.
Nagyon is időben megérezte a mi felkent elitünk, hogy ki lesz itt a haladás legnagyobb kerékkötője. És amint felismerte, mindjárt ki is adta a tűzparancsot. Azóta is tart.”
Nem érdekel, hogy a 39 jelölt közül kiválasztott orosz zsidó fia, aki 4 éve megtanult ukránul miért, kiknek a kedvéért provokálta ki a testvérháborút.
„Világhírű sportolói – az ökölvívó Klicsko-testvérek, az olimpiai aranyérmes Jana Klocskova úszónő, az aranylabdás Andrij Sevcsenko – csak oroszul nyilatkoznak. A televízió- és rádióműsorok nagy része egyszerre ukrán és orosz nyelvű. A rádióban elhangzó zeneszámokat illetően az orosz nyelvű dalok fölényben vannak. 2015-ben készült felmérések szerint mindössze 10 százalék körüli az ukrán nyelvű sajtótermékek aránya, és a forgalomban lévő könyvek között is messze az orosz nyelvű kötetek vannak többségben. Az ukrán nyelv a digitális térben is korlátozottan van jelen. Az ukrajnai honlapok abszolút többsége orosz nyelvű, az ukrán nyelvű weboldalak arányát még a kétnyelvűek is megelőzik. A nyelvi helyzet legironikusabb példája, hogy az egyik önkéntes ukrán zászlóalj, a Dnipro-1 alakulat katonái számára ukrán nyelvtanfolyamokat kellett szervezni.
Az orosz nyelv pozíciói jobbak, mint az ukráné, hiába az utóbbi az állam hivatalos nyelve, és a lakosság többségének anyanyelve. Az ukrán nemzeti-értelmiségi elit előtt elrettentő példaként lebeg a szomszédos Fehéroroszország esete, ahol Lukasenko diktatúrájában az orosz államnyelv bevezetésének is köszönhetően a fehérorosz nyelvet már csak a lakosság töredéke használja. A fehérorosz kisebbségi nyelv lett saját hazájában.
Egy befolyásos kisebbség súlyos előítéleteket táplál az ukrán nyelv, kultúra iránt. Ők inkább a területi, mint nemzeti értelemben vett szovjet elit első számú leszármazottjai, és nagy vagyont halmoztak fel. (Jellemző, hogy az ukrán oligarchák közt egy sincs, aki a magánéletben ukránul beszélne.) A városközpontokat, a gazdasági kulcságazatokat, a fontosabb médiákat és a politikai arénát is oroszok vagy orosz anyanyelvűek uralják.
Az érem másik oldalát az orosz ajkú lakosság ukránosítástól való félelme jelenti, akik attól tartanak, hogy az ukrán nyelv védelmét felkaroló politikai erők többet akarnak annál, hogy az ukrán nyelv pozícióit őrizzék. Az orosz nyelvű délen és keleten attól tartanak, hogy az ukránosító politika létében veszélyezteti az orosz nyelvet és az oroszok nemzeti azonosságtudatát.
A rendszerváltás kezdete óta mindkét fél hangoztatja sérelmeit, s így Ukrajna már a függetlenség kikiáltásakor abban az ellentmondásos helyzetben volt, hogy mind az államalkotó nemzet, mind a legnagyobb nyelvi-etnikai kisebbség körében erős volt a nemzeti identitás elvesztése és a nyelvi asszimiláció miatti nyugtalanság.
Ezzel feladták a leckét a hatalmát átmentő egykori kommunista elitnek. A többségében orosz ajkú régi-új elitnek érdekében állt az ország függetlenségét erősíteni, hiszen anyagilag igen jól jártak Ukrajna létrejöttével. Ezért minimalizálni akarták annak a veszélyét, hogy Ukrajna újra Oroszország része legyen. És ehhez jött kapóra az ukrán nyelv támogatása. Viszont úgy kellett mesterkedniük, hogy az ukrán nemzeti büszkeség ne erősödjék meg nagyon, és ne forduljon ellenük. Vigyázniuk kellett arra is, hogy az ukrán és orosz ajkú lakosság között ne éleződjön ki annyira a viszony, hogy az majd az ország szétszakadásához vezessen. Azt a megoldást találták ki, hogy az ukrán anyanyelvű szavazókra támaszkodó egyik, illetve az orosz ajkú választókra számító másik politikai tábor váltógazdaság-szerű küzdelmet folytat a választási kampányok idején, de ügyeltek arra, hogy politikai manővereikkel fenntartsák a nyelvi téren kialakult status quót, s így elkerüljék az etnikai és nyelvi konfliktusokat. Az óvatosan egyensúlyozó nyelvpolitika taktikáját követte a független Ukrajna első elnöke, a hatalmát átmentő Leonyid Kravcsuk. Hivatali ideje (1991–1994) alatt nem erőltette az ukránosítást, de pozíciókat engedett át a nemzeti elkötelezettségű elitnek. Ez utóbbi jelentős eredményeket ért el az államigazgatás és az oktatás ukrán nyelvűségének kialakításában, de semmit sem tett a sajtó és a kulturális élet orosz dominanciája ellen. Az egyensúlyozó politika mestere volt két cikluson át (1994–2004) a következő elnök, Leonyid Kucsma, aki érdekei kívánta mértékben hol az ukrán, hol az orosz nyelvűek védelmezőjeként szerepelt. Hintapolitikájának jó példája az 1996-ban elfogadott alkotmány, melynek 10. cikkelye kimondja: „Ukrajna államnyelve az ukrán”; ám a következő bekezdés szerint „Ukrajnában szavatolt az orosz és a többi nemzeti kisebbség nyelvének szabad fejlődése, használata és védelme”.
A nyelvpolitikai egyensúly a 2004-es narancsos forradalom után hatalomra került Viktor Juscsenko elnöksége alatt borult fel. Választási kampányában még történelmi kompromisszumról beszélt, hatalomra kerülése után viszont már az ukrán nyelv és nemzeti identitás harcosaként lépett fel. Azt az ideálisnak vélt állapotot kívánta visszahozni, amikor az orosz csak egyike a számos kisebbségi nyelvnek, az ukrán ellenben államnyelvként az összes formális funkcióban egyeduralkodó. Ám Juscsenko bizonyult a legkevésbé eredményesnek az ukránosításban. A 2010-es elnökválasztás el is söpörte a narancsos elitet, és az a Viktor Janukovics nyert, aki a kampányban megígérte az orosz nyelv státusának rendezését. A 2012-ben elfogadott nyelvtörvény feljogosította a régiókat egy második hivatalos nyelv bevezetésére, amennyiben az azt beszélő kisebbség aránya elérte a tíz százalékot.
Az ukrán nemzeti érzelmű erők nem kompromisszumként, hanem oroszosításként élték meg az új törvényt.
Utcai demonstrációt tartottak a nyelvtörvény ellen. Ilyen előzmények után érthető, miért volt a 2014-es „forradalmi kormány” első lépése a nyelvtörvény eltörlése, főleg annak tükrében, hogy hatalomra jutását nem kis részben szélsőséges ukrán nacionalista csoportoknak köszönhette. Ezzel a lépéssel azonban felingerelte az ország orosz ajkú felének jelentős részét, megnyitva az utat a polgárháborúhoz.”
Zelenszkij abból indul ki, hogy egy tál lencséért …. a jóságos Sorosnak Györgynek a leggazdagabb amerikai-magyarnak, Antall, Horn, Medgyessy, Gyurcsány , Orbán eladja az OTP-t.
https://uploads.disquscdn.com/images/437cbcf0b73a9252822af914f7e2c804adb4d8b0ba673c30a9dfc56832a03a01.jpg?w=800&h=215
https://uploads.disquscdn.com/images/36f2bde79be91b1cbe1c97f2c928a4fd263629be44fd280dd2625af076f7c823.gif?w=800&h=268
https://www.facebook.com/kop.gonosz.5/videos/367929508685265/
Ugyan már sz@rdobáló politico. A külügyminiszter ismeri a viccet.
„- Kisasszony, eljönne velem ötmillió forintért?
– Persze, nagyon szívesen!
– És ötezerért?
– Fúj! Mit képzel maga, ki vagyok én?
– Asszonyom, hogy ön ki, azt már tisztáztuk. Most már csak az árfolyamon vitatkozunk.”
Milyen ukránok?
https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/4196/41960/419601/41960192_49b8a3bab56feac546269995d09ef134_wm.jpg
Mi is itt a lényeg?
https://1.bp.blogspot.com/-Q5BSJh8vPhc/W9jijZ9-nRI/AAAAAAAARs4/0Nn1OPBkbl8fZqe-nSJRB_ge9os0w7fqQCLcBGAs/s640/Oroszorsz%25C3%25A1g%2Bh%25C3%25A1bor%25C3%25BAt%2Bakar%2BLOL.jpg
Az ukránok ugyanúgy megszívják, mint mi ’56-ban.
Az „amerika” mindig mások vérével akar borsot törni az orosz orr alá.