– Nagyon felkavart, amikor kitört az orosz–ukrán háború, és milliók voltak kénytelenek elhagyni otthonukat – mondta kollégánk. – Rögtön arra gondoltam, hogyan tudnék segíteni. Munkám során gyakran fotóztam olyan eseményeken, amikor adományokat indított útjára egy-egy segélyszervezet. Láttam, hogy a magyar emberekben hatalmas a segítő szándék, így tartós élelmiszerekből, ruhákból rengeteg összegyűlt.
Felújították
– Az jutott az eszembe, hogy van egy lakásom, ami édesanyám halála után üresen állt több mint egy éve. A húgommal örököltük, és korábban arra gondoltunk, hogy kiadjuk albérletbe. A háború kitörése után azonban felmerült bennem, hogy azzal tudnék a leginkább segíteni, ha a bútorozott lakást felajánlanám egy menekült családnak. Ez mégiscsak jobb életkörülményeket biztosít, mint a munkásszálló. Megkérdeztem erről a Németországban élő húgomat, aki helyeselte az ötletemet. Az egész család összefogásával kifestettük és felújítottuk a lakást, beszereltettük a mosógépet, a napokban pedig már birtokba is vette a beregszászi család, apa anya és tízéves kisfiuk. János, az apa állandóan itt tartózkodik, de a felesége és kisfia a tanév befejezéséig Beregszászon maradnak az iskola miatt, hétvégén utaznak csak Miskolcra, hogy együtt lehessen az egész család – sorolta fotóriporter kollégánk.
Mindenki helyeselte
Mint mondta, a család költözése előtt szólt a társasház közös képviselőjének, és a lakóközösség tagjai között közvélemény-kutatást végzett. Szerencsére mindenki támogatta a család költözését. A következő lépés az volt, hogy felvette a kapcsolatot a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal, melynek képviselői nagyon örültek a felajánlásnak, majd kiválasztották a megfelelő családot. Kollégánk ugyanis magyarul beszélő, kárpátaljai lakókra gondolt.
– Ezután hamarosan találkoztunk a családdal. Kiderült, az apa a besorozás elől menekült, mert 2014-ben már részt vett a harcokban, ami nagyon megviselte. Hat hónapra kötöttem hivatalos szerződést a szeretetszolgálattal. Én felajánlottam a lakhatást, tehát albérleti díjat nem kérek, a szolgálat csak a rezsit fizeti ki nekem. A családra azonban nem hárul anyagi teher. Jó hír, hogy az apának már van is munkalehetősége. Egy műszaki szaküzletben fog dolgozni, ugyanis klímaszerelő a foglalkozása. Most intézi a hivatalos papírokat, a lakást tartózkodási helyként jelöli meg, a munkavállaláshoz ugyanis bejelentett lakcím is szükséges – tette hozzá János, megjegyezve: jó érzéssel tölti el, hogy valamiképpen segíthetett olyan embereknek, akik nehéz helyzetbe kerültek. Mindig is a jó szándék vezérelte egész élete során, a szülei mutatták ehhez a példát. Hálás a saját családjának is, hiszen mindenki mellette állt. Az anyósa például a barátnőjétől szerzett egy szőnyeget és egyéb lakberendezési tárgyakat. Egy közeli családtagja pedig a festésben és a linóleum lerakásában segített.
Tudtunk beszélni a beregszászi édesapával is (akit szintén Jánosnak hívnak). Mint fogalmazott, hatalmas az örömük, hogy egy szép lakásban lakhatnak Miskolcon. Igyekezett minél előbb munkát szerezni, hogy el tudják magukat tartani.
– A háború kitörése előtt egy nappal, február 23-án jöttem át Magyarországra, mert akkor Ukrajnában már azt beszélték az emberek, hogy bevezetik a hadiállapotot, és nem fogják kiengedni a 18–60 év közötti férfiakat. Féltem, hogy ha valóban kitör a háború, akkor nem lesz munka, a család pedig nem tud majd megélni.
Nem sejtették
– Azt azonban senki sem sejtette, hogy már másnap támadás éri Ukrajnát. Szerencsére a feleségem és a kisfiam bármikor átjöhetnek a határon. Kárpátalján egyelőre nincsenek harcok, de Beregszásztól 60 kilométerre már felrobbant egy rakéta. Folyamatos stresszben élnek az emberek, hiszen nem lehet tudni, mikor téved el egy lövedék. Sokan aggódnak amiatt is, hogy mi lesz a kárpátaljai magyarsággal. Beregszász 80 százaléka magyar ajkú volt, most azonban alig hallani a városban magyar szót, mert a belső menekültek kaptak ott menedéket az iskolákban és az óvodákban. Az oktatás online folyik, de az is rendkívül nehezen megy, hiszen a szülő nem tudja mindenre megtanítani a gyerekét. Szeretnénk Magyarországon maradni, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő – fogalmazott az édesapa.
boon.hu