A MÚLT

– Legutóbb az NB I/B 2002/2003 évi kiírásának végén történt meg, hogy nem jutott fel a DVTK, azóta szinte végig az élvonalban szerepelt, egyszer pedig a kiesést követően egyből bajnokként tért vissza. Talán nem meglepő a rossz lelátói hangulat.
– Teljesen megértem a szurkolók elkeseredettségét, és a kritikák legnagyobb részével én is egyetértek. A stílussal néha tudok vitatkozni, de a felháborodásuk összességében teljesen jogos.

– Megfordult egyáltalán a fejedben tavaly nyáron, hogy nem sikerül a feljutás?
– Részünkről megvolt a teljes elhatározás, azonnal vissza szerettünk volna jutni az élvonalba, és ennek rendeltünk alá mindent, illetve ennek megfelelően határoztuk meg a költségvetést, és állítottuk össze a játékoskeretet.
Ugyanakkor gondolkodó emberként tisztában voltunk azzal a lehetőséggel, hogy nem sikerül, de bíztunk magunkban. A labdarúgás egy rendkívül összetett sportág, rengeteg összetevő befolyásolja az eredményt, amiből, ha csak egy nem jön, akkor elmaradhat a siker. Nem létezik a „biztos feljutás” receptje. Amennyiben lenne, akkor az FTC nem harmadik, a Vasas pedig nem negyedik kísérletre tért volna vissza az élvonalba, pedig egyik esetben sem lehet forráshiányra fogni a kudarcokat.

– Mikor láttad először a baj jeleit?
– Tulajdonképpen már a legelejétől, mert hiányoltam azt a játékképet és azt a karaktert a csapatból, ami a mezőny elejére vezetett volna minket. Szolnokon sem az első vereség miatt mentem be az öltözőbe, hanem azért, mert nem láttam a mindent elsöprő akaratot. Az ősz második felében már jöttek az eredmények, sorra nyerte a csapat a mérkőzéseket, ám akkor sem mutatott meggyőző játékot. Valljuk be, többször szerencsénk volt, pedig ekkoriban jobban nézett ki a csapat, mint a tavasszal.
Az idény elején munka alapú csapatról beszéltem. Lehet rosszul játszani, néha-néha belefér egy rosszabb eredmény, de akkor is látni kell, hogy legalább megpróbálták. A feljutás elmaradása mellett a legnagyobb szomorúságot az okozta, hogy nagyon sokszor azt láttam, a másik csapat sokkal jobban akarta a sikert, és ennyivel meg tudott szorongatni minket.
Ráadásul két legfőbb riválisunk a hajrában komoly sportteljesítményt nyújtott, amiért jár nekik az elismerés, megérdemelten jutottak fel, gratulálok nekik! A KTE a legutóbbi 13 mérkőzésen veretlen maradt, 10 győzelem mellett csak három döntetlent játszottak, a Vasas pedig november óta veretlen, mindössze 4 döntetlen mellett 19 győzelmet arattak.
Nem ilyen szempontból csalódás a harmadik hely, mert előfordul, hogy jobb az ellenfél. De nem láttam, hogy a mi játékosaink mindent megtettek volna a siker érdekében, a hozzáállásunkkal az esélyét sem teremtettük meg annak, hogy a riválisainknál jobb eredményt érjünk el. A tabellára nézve azt is mondhatnánk, hogy éppen csak lecsúsztunk a feljutásról, majdnem sikert arattunk, de az összes mérkőzést látva mégis az a véleményem, hogy a valóságban ennél sokkal távolabb voltunk a céljainktól.

– Mit kellett volna másként csinálni?
– Az idény elején egy erősnek nevezhető keretet állítottunk össze, ebből kellett a vezetőedzőnek a lehető legjobb csapatot pályára küldeni. Kondás Elemér koncepciója alapvetően arról szólt, hogy óvakodott attól, hogy hétközben túleddze a csapatot, amelyik így hétvégén frissen lépett pályára. Ez az elképzelés kis híján célt ért, mert ha hárommal több győzelmet arat a csapat, akkor feljutunk. Nincs szándékomban ezért bántani Elemért, a szakmai tudását sem vonom kétségbe, mert elképzelhető, hogy tavaly ezzel a koncepcióval feljutott volna a DVTK, és lehet, hogy jövőre is. Lehet. Az viszont tény, hogy idén nem sikerült. És az is tény, hogy erőnlét híján a játékosok nem tudják végrehajtani a taktikai utasításokat.

– Megbántad-e az edzőváltást?
– Legfeljebb azt, hogy nem korábban történt, mert tavasszal hirtelen és nagyon meredeken zuhanni kezdett a csapat teljesítménye. Ugyanakkor egyetértek azzal a kijelentéssel is, hogy nem szerencsés időpontban váltottunk vezetőedzőt. Ettől függetlenül szükséges volt, és véleményem szerint a váltás nélkül sem értünk volna el jobb végeredményt.

– Az edzőváltás mellett sok kritikát kapott a DVTK azért is, mert a közvetlen vetélytárstól igazolta Belényesi Csabát, illetve már a télen megszerezte Lukács Dániel játékjogát, aki nyáron csatlakozik a kerethez.
– Elfogadom, hogy sokakban visszatetszést keltett, amikor a KTE kulcsjátékosait leigazoltuk, ám amennyiben a DVTK számára fontos egy labdarúgó vagy egy edző, akkor olyan szerződést kötünk vele, ami lehetetlenné teszi az értékeink elvesztegetését. Ha pedig a szerződéskötéskor nem fontos egy labdarúgó, akkor utólag se legyen az, amikor egy másik klub ajánlatot tesz neki!

– Ki a felelős a feljutás elmaradásáért? 
– Elsősorban a szakmai vezetés és a játékosok felelősségét kell kiemelni, erről beszéltünk eddig is. Sokan támadják Sántha Gergelyt, de Diósgyőrben a klubvezetés nem szól bele a szakmai munkába. A klubvezetés feladata a megfelelő háttér megteremtése, azt pedig senki nem állíthatja, hogy forráshiány, eszközhiány, a szervezettség hiánya vezetett volna a siker elmaradásához.

– Milyen következményei lesznek ennek?
– Amikor a DVTK tulajdonosa lettem, akkor is elmondtam, én mindenkit a munkája alapján ítélek meg, és ez azóta sem változott. Ezért nem kezdtem tisztogatásba a megérkezésemet követően, hanem figyeltem mindenki teljesítményét, és ez alapján vontam le a konzekvenciákat. Közismert, hogy megváltunk Kondás Elemér vezetőedzőtől, illetve elfogadtuk Benczés Miklós sportigazgató lemondását.
Ami a játékosokat illeti, hivatásos sportolókról beszélünk, akik a labdarúgásból élnek. Ehhez képest az edzéshez, a mérkőzésekhez való hozzáállásuk nem volt professzionális. Aki az idény előtt elfogadta az ajánlatunkat, az pontosan tudta, milyen célért küzd a DVTK, milyen a közeg, mekkora szurkolói nyomás alatt kell teljesíteni. Tisztelet a kivételnek, mert ilyenek is vannak, őket nagy örömmel látjuk a megújuló DVTK-ban is, a többiek viszont kereshetnek új klubot.

– Szemmel láthatóan sok más egyéb feladatod mellett egyre aktívabb szerepet játszol a DVTK életében, mi ennek az oka?
– Lehet, hogy kívülről így látszik, de mostanában sem foglalkozom többet a DVTK-val, mint korábban. Azért tűnhet mégis így, mert ha azt látom, hogy látványosan nem jó irányban mennek a dolgok, akkor tulajdonosként közbe kell avatkoznom, mert sok esetben ez az utolsó lehetőség. Az eredmény azt mutatja, ezúttal ez sem volt elég. Bízom benne, a következő bajnokságban úgy alakulnak a dolgok, hogy végig a háttérben dolgozhatok a DVTK sikeréért, és nem kell menet közben közbeavatkozni.

A jövő

– A múlt boncolgatása után ezzel át is térhetünk az előttünk álló időszakra! A játékoskeretben „hatalmas” változásokat ígértél a feljutás elmaradása esetén. Sajnos aktuálissá vált a kérdés, mit jelent ez?
– Teljesen más alapokra helyezzük a keret kialakítását, és teljesítmény alapra helyezzük a javadalmazást is. A jelenlegi keretet jelentősen átalakítjuk, a maradó játékosokkal is újratárgyalva a jelenlegi szerződésüket. Olyan módon kívánjuk ösztönözni a siker elérését, hogy alacsonyabb alapbért ajánlunk, viszont nagyobb összegű prémium jár az eredmény eléréséért. És az eredmény alatt hangsúlyozottan nem a meccsek megnyerését, hanem az év végi célok elérését értem. Az ehhez szükséges feltételeket pedig továbbra is maximálisan a játékosok rendelkezésére bocsátjuk.
Nem árulunk zsákbamacskát: a megfelelő játéktudás mellett olyan labdarúgókat keresünk, akik hisznek magukban, hisznek az elvégzett munkában, és a siker érdekében hajlandóak napról napra elhagyni a komfortzónájukat. Aki erre nem képes, az ne jöjjön ide!

– Ez a nadrágszíj meghúzását is jelenti, azaz csökken a költségvetés?
– Dehogy, a költségvetés alapvetően változatlan marad. Őszintén bízom benne, és remélem, hogy az összesített bérköltség sem változik, mert az azt jelenti, hogy elértük a kitűzött célunkat, visszatérünk az élvonalba, és ki tudjuk fizetni az ezért járó prémiumot is.

– Marad-e Dragan Vukmir a következő idényben is vezetőedző? 
– Igen, hosszabb távon is vele képzeljük el a közös munkát. Ő az az edző, aki taktikailag és erőnlétileg is fel tudja építeni az új, sikeres csapatot.

– És az edzői stáb?
– Rájuk is ugyanaz igaz, mint a játékoskeretre, ott is jelentős változások lesznek.

– Benczés Miklós távozását követően üres a sportigazgatói pozíció, sportszakmai ügyekben kire tudsz támaszkodni döntéshozatalkor?
– Miklós távozásával megszűnik a klasszikus sportigazgatói pozíció, struktúraváltást tervezünk ezen a területen is. Dr. Bajúsz Endre veszi át a szakmai munka irányítását a szakmai csapat vezetőjeként. Endrét egykori élvonalbeli labdarúgóként ismerhetik a szurkolók, aki a jogi diploma megszerzését és visszavonulását követően a HLSZ-nél és az MLSZ-nél (Hivatásos Labdarúgók Szövetsége, Magyar Labdarúgó Szövetség – a szerk.) is szerzett sportvezetői tapasztalatokat. Az Emberi Erőforrások Minisztériumából érkezve már korábban is a DVTK-t működtető cég alkalmazottjaként dolgozott más pozícióban, így a közeg ismerős lesz számára.

– Kimondhatjuk, hogy a tavalyi évhez hasonlóan ismét építkezéssel kezdődik a nyár?
– Ha létezik egyáltalán pozitívuma a feljutás elmaradásának, akkor az az, hogy teljesen az alapoktól építjük újjá a csapatot. Bízom benne, hogy kialakul egy mag, amelyik egy olyan játékkép letéteményese, amiért érdemes kimenni a stadionba. Az pedig minimum, hogy akaratban senki nem nőhet fölénk.
Tisztában vagyok azzal, hogy a következő idény még nehezebb lesz, mert fentről érkezik az MTK és a Gyirmót, várhatóan erősít az ETO, szerintem harcba száll a Nyíregyháza, a Haladás idén is mutatott szép periódusokat, a pécsiekkel mindig számolni kell, és rendre feltűnik egy meglepetés csapat is.
A feladat nehézségét az idő hiánya csak növeli, mert bármilyen építkezés mindig időt igényel, az pedig nekünk nincs, az előttünk álló idény végén fel kell jutni az élvonalba.