abíz’a

„bemutattuk Krassó Györgyöt, az ellopott rendszerváltás legendáját, a megtörhetetlen Pákh Tibort, felvillantottuk Vágó István elvtárs impexes kalandjait, Nagy “Vologya” Imre, a „jó kommunista” legendáját, Ipper Pál és a többi ex-ÁVH-s újságíró-riporter múltját, beszéltünk a vállalhatatlan Bauer–Eörsi-klánról, azaz az „ÁVH-baráti körről”, bemutattuk az ismeretlen badacsonyi internálótábort, és azt is, „milyen bátran” „mondott nemet” Vitray Tamás az ÁVH-nak, szóltunk a kádári politikai pszichiátriáról és persze az Apró-Dobrev-klánról, voltak hálózat-kutató beszélgetéseink, Borvendég Zsuzsannával, Maróth Gáspárral és Schiffer Andrással, volt műsorunk a tönkretett gitárkirályról, Radics Béláról, bemutattuk a lázadó Inconnu Csoport vezetőjét, Molnár Tamást, vagy az „utolsó hippit”, gúnyolódtunk a kék fényes Szabó Lászlón, a fényre hoztuk a munkásőr-újságírókat, aztán magát a Munkásőrséget, a Kádár-rezsim árnyoldalait, a Rákosi-diktatúra sötétségét, a rendszerváltoztatás titkos történetét, a mai folyamatokat, az amerikai ágenseket, a még mindig működő szovjet-orosz hálózatot.
Ennyiből is világos, hogy szereztünk ellenséget eleget. Sem Moszkva, sem Washington fenekét nem vagyok hajlandó nyalni, sem nyíltan, sem sunyin, ahogy az ellenzéki portálok többsége teszi. Példaképeim – csakhogy Krassó Györgyöt említsem – éppen ilyenek voltak: nem álltak se ide, se oda, de azt pontosan tudták, ki és mi ellen küzdenek.
Hálózat.
Lett sok barátunk is. Sokan megkerestek az elmúlt napokban, hogy segítsenek, hogy biztassanak, hogy ne adjuk fel, de miért adnánk fel? Miért hagynánk abba? Ez küldetés és hivatás, részemről biztosan nem végeztem. De nyugodjanak meg: a PS sem.
Ritkán kerül szóba, de az én sorozatom sehol máshol nem jelenhetett volna meg. Ehhez kellett Gergő és Zoli bátorsága, hogy azokat a cikkeket is engedjék, amelyek esetleg veszélyesek, akár kontra-produktívak voltak, amelyek biztosan többet „vittek”, mint „hoztak”. Másoknak is volt sok-sok ilyen cikke, sorolhatnám a kollégák és barátok írásait.
De erről (is) szól a PS, mindig kicsit más volt mint a többi, van, akinek sok, van, akinek nem tetszik, másoknak igen. Mindenképp más. „