Kérem a szerkesztőt, hogy tessék engem hanyagolni. Idáig én még soha sehová nem pályáztam vezetőnek. A rendszerváltásig egyszerű munkatárs voltam, utána választottak meg vezetőnek, igazgatónak, főszerkesztőnek és még a Déli felszámolása után el is feledkeztek a felmentésemről. A tulajdonosok , köztük a kedves kollégáim döntöttek a személyem mellett. Nem pályáztam, nem ejtőernyőztem és nem állt mögöttem senki, aki betuszkolt volna. Mióta hír, szenzáció, hogy az én koromban most sem pályázok egy olyan funkcióra, amely egyébként is összeférhetetlen lenne a családi körülményeimmel. Lehet, hogy a nevem, a személyem meghurcolásával több olvasót kattintást lehet elérni, de ez ellen ismételten tiltakozom. A szerkesztő a közelmúltban a bíróságon megígérte, hogy befejezi a személyem körüli habverést, s kérésem nélkül nem foglalkozik velem. S ami lényeges a fegyveres jelző ebben a formában pedig nem igaz. S sértő. Mindenkinek szép napot. |
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
De a minapon fosni a hülyeséget nem összeférhetetlen a családi körülményekkel? Szégyen!
Ja a kis sértődős, vagy azt se tudja mit jelent a nepotizmus, fosni a jegyzetnek csúfolt hülyeséget, természetesen ” ingyen.”
Én el szoktam olvasni azokat a jegyzeteket. Olyanok, amilyenek, de hát mégis ez a legszínvonalasabb része az egész nyomorult Miskolci Naplónak.
Ez ki?
Gráf.
Jó, de az ki? 🙂 🙂 🙂