Kérem a szerkesztőt, tessék engem hanyagolni. Idáig én még soha sehová nem pályáztam vezetőnek. A rendszerváltásig egyszerű munkatárs voltam, utána választottak meg igazgatónak, főszerkesztőnek és még a Déli felszámolása után el is feledkeztek a felmentésemről. A laptulajdonosok , köztük a kedves kollégáim döntöttek a személyem mellett. Nem pályáztam, nem ejtőernyőztem és nem állt mögöttem senki, aki betuszkolt volna. Mióta hír, szenzáció, hogy az én koromban most sem pályázok egy olyan funkcióra, amely egyébként is összeférhetetlen lenne a családi körülményeimmel. Lehet, a nevem, a személyem meghurcolásával, további lejáratásával több olvasót kattintást lehet elérni, de ez ellen ismételten tiltakozom. Régen nem vagyok közszereplő. A szerkesztő a közelmúltban a bíróságon megígérte, hogy befejezi a személyem körüli habverést, s kérésem nélkül nem foglalkozik velem. S ami lényeges a fegyveres jelző ebben a formában pedig nem igaz. Kifejezetten sértő, rágalom aminek a végére egyszer csak igazságot tesz a rendőrség a rendészet vezetője által felbujtott hamis tanúk leleplezésével. Mindenkinek szép napot.
Na akkor most megint nádor vekergés? Ki a faszt érdekel?
A bíróságon elpazarolt időt inkább KRESZ tanulásra kellett volna fordítani.
Aggodalomra ad okot, hogy a városban olyanok is vezethetnek, akik nem képesek a járdát és az úttestet megkülönböztetni.
Nem közszereplő, csak közíró. A kislánya jóvoltából. Annyiért. A kis érzékeny! ?