A Káoszirtók miskolci cég, de hívásokat Budapestről, Debrecenből, a Balaton környékéről is kapnak. „Mindenhol vannak ilyen emberek, de nincsenek szem előtt, mint a hajléktalanok. Ők úgymond láthatatlanok” – mondja Péczeliné.
Kidobott életek
Amegüresedett lakásokban Csalai Ákos össze szokta szedni egy mappába a fényképeket, igazolványokat, csekkeket, hogy egyben átadja a hozzátartozónak. Van, aki azt mondja: nem kell. Jól emlékszik arra, amikor egy „95 éves néni életét dobták ki Dunaújvárosban”. A takarítócég vezetője kinyitotta a fotóalbumot, és „egy élet lepergett” előtte: ott volt az idős nő fiatal korában, a kutyája, az unokák, a lánya, akinek nem kellett az album. Voltak még képeslapok, kabala, kis ez, kis az. „Leültem, tüzet raktam a vegyes tüzelésű kazánba, és elkezdtem rászórni” – idézi fel. Nem akarta, hogy mindez más kezébe kerüljön.
A hátramaradt tárgyakat illetően Csalai szerint a hozzátartozók rendszerint főleg ékszert meg pénzt keresnek először. Vannak, akik úgy kutatják a pénzt, hogy már ő érzi kellemetlenül magát, rendezkednek is, hogy ehhez vagy ahhoz a tárgyhoz ne nyúljanak a takarítók, amazt majd együtt nyissák fel. „Össze szoktunk nézni: Istenem” – mondja.
Péczeliné Erika szerint a hozzátartozók 95 százaléka azt kéri tőlük, hogy totálisan ürítsék ki, falig csupaszítsák le a lakást, mindent dobjanak ki, semmisítsenek meg. Nagyon kevesen kérnek el fotót, vagy, mondjuk, az elhunyt óráját emlékbe. A Káoszirtók nem feszegetik ezt, nem kérdezősködnek, mert „tépegetni a sebeket, az senkinek nem jó”. Van olyan hozzátartozó, aki be sem lép a lakásba. A gazdátlan tárgyakat végül ők is megsemmisítik. A talált dolgokról egyébként mindig szoktak leltárt készíteni, de az ingóságok között nemigen szoktak értékes dolgok lenni.
Az Ilan emberei félreteszik, dobozba gyűjtik, amiről azt gondolják, szükség lehet rá, és végül odaadják a hozzátartozónak. „Néha bele szoktak nézni a dobozba, és azt mondják, nem érdekli őket, ez szemét” – ilyenkor a dobozból hulladék lesz. Náluk is az a tapasztalat, hogy sokan csak üres ingatlant akarnak. Ők sajnálnák ilyenkor kidobni a szép bútorokat, könyveket, tányérokat – ezeket fel szokták ajánlani jótékony célra, kapcsolatban vannak egy állatvédő és egy hajléktalanokat segítő egyesülettel is.
A magányos halál után esetleg hátramaradó kisállatokra egyébként, ha nem fedezik fel őket idejében, szomorú vég vár. A hörcsögök, halak hamar elpusztulnak. A kutya és macska a szakemberek tapasztalata szerint egy hetet még úgy-ahogy kibír, de főleg nyáron, víz nélkül, mondjuk, egy felforrósodó panelban, az ő idejük is hamarabb lejár. És igen, előfordul, hogy az éhező állatok megkezdik a saját gazdájukat. Néha találnak a lakásokban bomló galambokat is: a madarak berepülnek egy betört ablakon, de kijutni már nem tudnak.
A Magányos halál című japán dokumentumfilmben, amelyet nemrég a Budapesti Dokumentumfilm Fesztiválon itthon is bemutattak, az extrém takarításból élő főszereplő a munkában szerzett élményei hatására erőfeszítéseket tesz azért, hogy felélessze kapcsolatát elidegenedett gyerekével.