Marlene Engelhorn tisztában van vele, hogy mesés vagyont fog örökölni. Annyit, hogy egyből Forbes-listás dollármilliárdos lesz belőle. De zavarják az egyenlőtlenségek, ezzel együtt a saját szupergazdagsága. Úgyhogy pár sorstársával arra kérik a politikusokat, hogy adóztassák meg őket rendesen.
1865-ben a korábban anyagi gondokkal is küzdő Friedrich Engelhorn megalapította a Badische Anilin- und Soda-Fabrik (Badeni Anilin- és Szódagyár) névre keresztelt vállalkozását, röviden a BASF-et. Talán maga sem számított rá, hogy 157 évvel később a világ legnagyobb kemikáliákkal foglalkozó cégeként lesz jelen a piacon, amelynek a mezőgazdaságtól a gyógyszeriparon át a háztartásokig megtalálhatóak a termékei. A BASF 2020-at például 60 milliárd euró forgalommal zárta.
Friedrich Engelhorn 1902-ben elhunyt, a család vagyonát azonban sok generációval előre megalapozta a BASF létrehozásával. Hatása a német üzleti életre még a BASF-en kívül is évszázados távlatokban mérhető. Amikor 1886-ban kiszállt a cégből, a Boehringer Mannheimben vásárolt részesedést – később százszázalékos tulajdonos lett. Unokája, Curt még 1997-ben is az igazgatói székben ült, hogy aztán tizenegymilliárd dollárért a svájci Roche-nak passzolja át a céget.
Ma az Engelhorn család és annak feje, a 95 éves, Lausanne-ban élő Traudl ennek a múltnak köszönhetően az amerikai Forbes becslése szerint 4,2 milliárd dollár (kb. 1530 milliárd forint) vagyonnal rendelkezik. Ezt az összeget fogja belátható időn belül örökölni – a biológia törvényeinek a gazdagok is kénytelenek engedelmeskedni – Traudl Engelhorn unokája, a 29 éves Marlene.
Ő azonban nincs elragadtatva a pénzeső gondolatától.
Privilegizált, gazdag kölyök
Marlene Engelhorn Bécsben nőtt fel. Magánóvodába és magániskolába járt, és „egy túlságosan nagy” házban lakott. Két évvel ezelőtt tudta meg, hogy nagyanyjától ő fogja örökölni a családi vagyont.
„Privileged Rich Kid. Ez írja le legjobban a gyerekkorom”
– mondja korai éveiről.https://forbes.hu/uzlet/marlene-engelhorn-taxmenow-sicher/
„A legnagyobb német vállalat neve nem véletlenül kapcsolódott össze a legszorosabban a nácik terrorjával. Ahhoz, hogy ezt megértsük, azonban időben még hátrébb kell ugranunk: 1925. december másodikán fuzionáltak ugyanis az Agfa, a BASF, a Bayer, a Griesheim-Electron vegyipari gyár, a Fabrik Uerdingen vegyipari cég, továbbá a Hoechst festékgyár. Az egyesülés a gazdasági helyzet miatt vált szükségessé. Az első világháború utáni győztes hatalmak által elszigetelt, és hiperinflációtól sújtott Németországban kényszerű volta cégek összeolvadása. Mindezt ma már szebben fogalmazzák meg a vállalatok, és szinergiákról, szinergia-potenciálról beszélnek……1951 végére a német szövetségi kormány és a szövetségesek végül egyezségre jutottak a konszern feldarabolásáról. Ennek nyomán 1952. január 30-án Nyugat-Németországban létrejöttek a BASF, a Bayer, a Hoechst, a Cassella és a Chemie-Verwaltungs-AG nevű utódvállalatok, a maradék vagyon pedig a felszámolás alatt álló (i. A.) IG Farbenindustrie AG i. A.-hoz került.”
A bejelentés helyszíne is szimbolikus a Handelsblatt tudósítója szerint. Egy lecsúszófélben lévő, Frankfurt északi részén fekvő polgári lakóházban hozták ugyanis nyilvánosságra a hírt
https://uploads.disquscdn.com/images/46a322767fd6436ec0986cae24d66709ecae057349ef76d9c8ae5bd18d7d9258.jpg?w=800&h=830
akkor Marbella nem a Fekete – tenger partján van?
Hogy lehet, hogy a sajátlábon álló coca a hanyatló nyugatot választotta?