A városunkat ért legnagyobb katonai csapás 1944. június 2-án, reggel 9 óra 10 perckor kezdődött a hivatalos jelentések szerint. A szövetségesek nem céloztak pontosan, így a bombázást a civil lakosság is megszenvedte. A Tiszai pályaudvar, a Rendező pályaudvar, a Népkert, a Villanytelep, a tüzér, a huszár és a gyalogsági laktanya jelentős károkat szenvedett, de a Martintelep és különböző ipari üzemek a Búza tér környékén is megsérültek. Összesen 170 lakóházat bombáztak le, 177 civil és 29 katona vesztette életét, 420 ember sebesült meg, a sérültek közül a következő hetekben még 37-en haltak meg. A mai Madarász Viktor utcán, a 11. szám alatt lévő kétemeletes épület találatot kapott, és csak ott 22 embert temetett maga alá az összedőlt épület. A Búza téri Vásárcsarnok vagy a Népkert is megsínylette a jenkik támadását.
A Vásárcsarnok június 2-án, a bombázás után. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.
Szintén a Vásárcsarnok épülete a támadás után. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.
Szintén a csarnok, június 2-án. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.
A miskolci támadást – ahogy az előbb már jeleztem – az amerikai légierő hajtotta végre, három hullámban, 100 darab B-24 Liberátor nevű bombázóval. Az olaszországi Cerignola repülőtérről indultak bevetésre és körülbelül 200 tonna robbanóanyagot dobtak le városunkra.
Borzalmas állapotok uralkodtak a városban. Mindenhol romok és sebesültek. A polgári lakosság megdöbbent a pusztítás láttán. Sok asszony és gyermek is volt az elhunytak között.
Az áldozatokat június 4-én temették el. Mintegy 15 ezer ember volt jelen a tetemvári gyászszertartáson. A város vezetői, fontos emberei is lerótták tiszteletüket a háború mártírjai előtt.
Az 1944. június 2-án történt támadás vázlata. Forrás: arcanum.hu – Június 2-a, támadás a magyar pályaudvarok ellen.
Honti Béla helyettes polgármester megható beszédet mondott az egybegyűltek előtt:
,,Honti Béla: Csak a nemzeti összefogás segíthet rajtunk!
Mi Miskolciak ezer esztendő óta élünk ezen a területen. Rengeteg elemi csapást éltünk át tíz évszázadon keresztül földrengésben, tatárjárásban, török pusztításban és árvízben, de a pénteki terrortámadáshoz hasonló veszedelmet még nem értünk meg. Itt sírunk a koporsók felett és a mi Úr Istenünktől kérünk vigasztalást. De nekünk is meg kell tennünk mindent és nyugodtan, bátran el lehet mondani, hogy nincsen más segítség, mint a tökéletes és teljes magyar összefogás. Szeretnünk kell egymást és kart karba öltve szolgálni kell a magyar igazságot. Így érhetjük el a remélt győzelmet és a magyar feltámadást. Ebben a gondolatban, a magyar feltámadás reményében nyugodnak meg azok a hősi halottak, akiket most kísérünk el utolsó útjukra.”
(Magyar Élet – 1944. június 6., 3. oldal)
B-24 Liberator kötelékében. Forrás: Repüléstudományi Közlemények XXX. évfolyam – Leskó György: Miskolc 1944 évi bombázása által okozott károk, a mentés és a helyreállítás feladatai, tapasztalatai.
Ekkor a háborút már rég elveszítette Németország, a magyar feltámadás hangzatos igéje a semmibe veszett…
A bombakárosultak négy helyen számíthattak ingyenes meleg ételre a városban, illetve úgynevezett legitámadási gyorssegélyt kaptak. A családok, akiknek megsemmisült a háza, a deportált zsidók lakásait kapták meg a város vezetésétől…
A kis Béla egyedül…
,,- Amikor megszólalt a sziréna, anyukámmal, apukámmal, testvérkémmel lementünk az óvóhelyre. Fogtuk erősen egymás kezét, azután egy nagy robbanást hallottam, édesanyám sikolyát… Többre nem emlékszem.
A továbbiakat a nagymamától tudjuk meg. Az óvóhely közvetlen közelében esett le a bomba. A földréteg benyomta az óvóhely falát. Csak a kis Béla menekült meg…”
Bundás a hűséges eb
,,Nagy fehér komondor fekszik az egyik ház romjában. Bundás, a ház hűséges őrzője meg mindig azon a helyen maradt, ahonnan azelőtt tíz perccel gazdájának egész családját szállították el halva. Hiába zavarják, kergetik a szomszédok, Bundás megmaradt helyén, mélyen földre szegezve fejét, mozdulatlanul. Talán ő is követi nemsokára gazdáját…”
(Magyar Élet – 1944. június 3., 2. oldal)
1944. augusztus 22-én 22:43-kor jött a következő csapás. Ekkor a brit 205. Bombázócsoport hajtotta végére a feladatát, akiknek a Tiszai pályaudvar volt ismét a fő célpontjuk. A károk elenyészőek voltak, a bombák nagy része Görömböly és Tapolca – nagyrészt lakatlan területeire – hullott szerencsére. A légvédelem ezúttal jelesre vizsgázott.
A halálos áldozatok pontos számáról nem tudunk adatokat, a Magyar Élet is annyit írt, hogy elenyésző volt. A légvédelem két bombázót lőtt le.
,,Elérte hazánkat a Frantic Joe hadművelet
Eisenhower elnök 1943. késő őszén engedélyezte Kelet-Európa, és benne hazánk bombázásának megkezdését. A Frantic Joe művelet sebészi pontossággal tervezte meg a bombázások menetét is: 1., a vadászrepülő gépgyárak 2., a vasúti közlekedés 3., a gépgyárak, harckocsi üzemek, hadiipari gyárak 4., üzemanyag, bányászati üzemek E célpontok termelésre alkalmatlanná bombázására szólt a parancs az 15. AAF és a vele együttműködő brit 205. bombázó csoportnak. A normandiai partraszállást előkészítő Frantic Joe hadművelet keretében a szövetségeseknek meg kellett semmisíteni többek között a kelet-nyugati irányú szállítási lehetőségeket, így Debrecent, Miskolcot, Püspökladányt, Nagyváradot, Kolozsvárt, Szolnokot, Szegedet támadták a legintenzívebben ezen a napon. Az első kötelékek 6 óra 55 perckor startoltak a Foggia környéki repülőterekről, és a magyar légvédelem 7 óra 55 perc küldött jelentést a budapesti légvédelmi központba, a várható bombázásra figyelmeztetve. A magyar Rádió 13 perccel később megszakította az adását és öt perccel később elrendelték a teljes légiriadót. A magyarországi és a szomszédos romániai vasúti csomópontok, kikötők bombázásával a szövetségesek néhány napig sikeresen akadályozták a kelet–nyugati irányú német haderőátcsoportosítást, és nagyban hozzájárultak a hátország demoralizálásához és a későbbi sikerekhez. A háború végéig közel tízezer amerikai gép 9400 bevetésen több mint 26 ezer tonna bombát dobott le hazánk mai területére.”(kidnews.hu – Június 2. – Elérte hazánkat a Frantic Joe hadművelet)
1944. augusztus 28-án azonban már nem, hiszen ekkor a csaknem 100 főből álló támadó kontingens jelentős károkat okozott. Szerencsére inkább anyagiakban, hiszen emberi élet elvesztéséről nem olvastam a tanulmányokban. Elpusztult azonban a Tiszai és a Rendező pályaudvar nagy része, mintegy 180 vagonnal együtt. Azért nem csak a pályaudvar, hanem a belváros is kapott néhány találatot.
A Rendező pályaudvar. Forrás: Miskolc a múltban Facebook csoport.
Pont ezen a napon adott ki a város vezetése egy úgynevezett kiürítési parancsot. Dr. Gállfy Imre a lehetséges célpontok (Rendező pályaudvar, Tiszai pályaudvar és a Gömöri pályaudvar) környékén élőket felszólította – pontosan, utcanevek meghatározásával jelöltek ki a területet -, hogy a biztonságuk érdekében költözzenek vidékre vagy a város biztonságos területeire.https://www.facebook.com/groups/1483451408340703/?multi_permalinks=5613166912035778¬if_id=1654184951480656¬if_t=feedback_reaction_generic&ref=notif
Ma vajon működőképes még a varost védő rakéta rendszer?