Moldova György szombaton otthonában, családi körben hunyt el – tudatta lánya az MTI-vel. Moldova Júlia ezt a közleményt adta ki.
Tiszta és rettenthetetlen szellemét megőrizzük, írásai, hite, elvhűsége velünk marad és mindannyiunkkal, akik őt olvassuk.
Moldova György 1934. március 12-én született Budapesten. A Szent László Gimnáziumban érettségizett, a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára járt.
Diplomáját csak 1986-ban vehette át: 1957-ben letett államvizsgái után diplomamunkaként a Rajk-perről írt drámát, amelyet osztályfőnökének, Háy Gyulának olvasott fel. Háyt azonban az 1956-os forradalomban és szabadságharcban játszott szerepéért letartóztatták, új osztályfőnöke ragaszkodott ahhoz, hogy Moldova változtasson témát, amire ő nem volt hajlandó.
A főiskolát otthagyva bányásznak állt, majd több kétkezi munkát is kipróbált, volt kertész, konzervgyári munkás , javítóintézeti nevelő. Akkor éppen kazánszerelő volt, amikor egy munkára a filmgyárba küldték, ahol barátai rábeszélték, írjon egy forgatókönyvet. A Szerelemcsütörtököt egymilliónál többen látták, Moldova pedig ott ragadt dramaturgként, 1964-től szabadúszó volt.
Első könyve, Az idegen bajnok 1963-ban jelent meg, és nyomban a közönség kedvencévé tette. Ezután ontotta a könyveket, a hatvanas évek közepétől a rádiókabaré, a nyolcvanas évek közepén a Ludas Matyi című élclap és a Magyar Nemzet című napilap munkatársa volt.
Rendkívül termékeny író volt, félszáznál több szépirodalmi, harmincnál több riportkönyve jelent meg, több mint tízmillió általa írt könyv kelt el, több színdarabját is bemutatták.
Korai elbeszélései kedvelt témája a külváros világa volt, későbbi regényeiben morális hevület fűtötte hősök mondják ki erkölcsi ítéletét. Feldolgozott történelmi témákat is, például a Negyven prédikátor a hitükért gályarabságot szenvedő protestáns prédikátorokról, A napló Che Guevara életéről szól. Szatíráiban és aforizmaköteteiben a társadalmi fonákságokat és a közélet romlottságát ostorozta.
A legnagyobb sikert talán riportregényei és szociográfiai jellegű írásai aratták. Ezekhez szívós oknyomozó munkával gyűjtötte az anyagot, olykor hónapokat töltve az adott területen. A maga korában revelációként hatott a Tisztelet Komlónak, az Akit a mozdony füstje megcsapott, A szent tehén, Az Őrség panasza, A tékozló koldus, a Bűn az élet megjelenése, utóbbi miatt rasszizmussal is meggyanúsították.
Moldova György soha nem volt politikai párt tagja, de baloldali rokonszenvét soha nem titkolta. Nagy vihart kavart például Kádár Jánosról írott munkája, és sarkos kijelentései is nagy feltűnést keltettek: hevesen tagadta az egykori pártfőtitkár bűneit, akit „proletár szentnek” is nevezett.
A világ talán legtöbbet focizó írója, a Szocreál, később Hunreál jobbhátvédje volt, szavai szerint azért, mert ahhoz nem kellett ész, csak erő.
A József Attila-díjat 1973-ban és 1978-ban is megkapta (a kitüntetést 1957-ben nem vette át), 1983-ban Kossuth-díjas lett, később megkapta a Prima Primissima díjat, a SZOT-díjat, a Nagy Lajos-díjat, a Maecenas-díjat, a Karinthy-gyűrűt, az MSZOSZ-díjat és a tiszteletbeli vasutasnak járó Arany Sípot. A rádiókabaréban felolvasott humoros történeteinek poénjaiból szólás lett; szavai szerint már életében két utcát is elneveztek róla: a Szép utcát és a Mester utcát.https://24.hu/kultura/2022/06/04/meghalt-moldova-gyorgy/
Az utolsó kilégzésnél mindenki egyenlő
Kiválasztott volt Halak szülöttként és a helységneve alapján, mióta megszülettem, akár, mint a többiek, amik nagypán népét jelentik. Őszinte részvétem!
Ó, csak 41-en jelentettek róla, miközben Apró Piroska Vejének apukája….karlendített ..és kért egy rundot a pártbizottsági sofőr társaknak.
Most meg odavagytok meg vissza a DK-tól. ????
Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
„Moldova György (1934-2022)
újságíró, író
1952-ben felvételt nyert a Színművészeti Főiskola dramaturg szakára. 1956 harcaiban fegyveresen vett részt. Noha 1957-ben összes államvizsgáját sikeresen letette, ebben az évben mégis otthagyta a főiskolát, miután osztálytársát, Csurka Istvánt és tanárát, Háy Gyulát bebörtönözték, diplomáját csak évekkel később kapja meg. Kazánszerelőként helyezkedett el, de volt bányász, kertész, javítóintézeti nevelő Aszódon és a pesti Szőlő utcában, dolgozott konzervgyárban. Első írásai a főiskola Sirály című sokszorosított lapjában jelentek meg Galgóczi Erzsébet, Csurka István társaságában. 1958-ban a filmgyárba kerül dramaturgnak, 1964-től szabadúszó, délelőtt a Hungária kávéházban vagy a Kis Lucullus étteremben, délután a Széchényi Könyvtárban írt. Első riportja a Csillagban, első novellája pedig az Új Írásban jelent meg. 1983-tól a Ludas Matyi, 1984-től a Magyar Nemzet munkatársa.
Szerzői esteken tanúsított fellazító tevékenysége miatt 1975-ben „Bolygató” fn-en vonták ellenőrzés alá.
Levéltárunkban 89 dossziéban szerepel a neve, 41 (!) különböző ügynök jelentett róla.
A csatolt fotó és irat a „Bolygató” fedőnevű bizalmas nyomozás iratait tartalmazó dossziéból való.”
Akkor felszabadult Miskolcon egy szolgálati lakás