Hadházy Ákos független képviselő tett közzé egy videót, amin Mészáros Lőrinc, az ország leggazdagabb embere beszél.
Azt nem tudjuk, hogy hol és mikor teszi ezt, a szövegből azt következik, hogy egy karácsonyi rendezvényen, feltehetően a Budapest Bank, az MKB és a Takarék-csoport egyesüléséből születő Bankholding eseményén.
A felvétel nem minden esetben hallható tökéletesen, de az érthető részekből készítettünk egy kisebb összeállítást.
Mészáros Lőrinc tehát ezeket mondta a karácsonyi ünnepségről:
- „Bár tavaly a covid ugye nem engedte meg, hogy úgy döntsünk, hogy rendezzünk.”
- „Bár ez is nagyon szűk körű, azt gondolom, azt gondoltuk, hogy mindenképpen szeretnénk megünnepelni az évet.”
Az elvégzett munkáról:
- „Rengeteg munka létezik erre az évre, a kollégák éjjel-nappal dolgoztak, és aratják le.”
- „Köszönöm a magyar kormány munkáját, hiszen végig mellettünk voltak, és segítettek bennünket, és ők is mindent elkövettek, hogy jó irányban alakuljanak a dolgok.”
- „Hiszen ők is tulajdonosok, kisebbségi tulajdonosok, és így jártak el (…)”
Az összeolvadásról, a célokról:
- „Ilyen nem volt a banktörténelemben, hogy három jelentős bank össze tud olvadni.”
- „Kiemelkedő munkát végzett, végeztek a vezetőink, összeállt a menedzsment, egész évben kiválasztások folytak (…)”
- „Azt gondolom, a cél irányába tartunk, ha jól gondolom, ilyen sebességgel még Európában sem olvasztottak össze bankokat.”
- „Reméljük, hogy a konkurencia ennek nem örül, hiszen a második legnagyobb bank vagyunk Magyarországon, és az is egyedülálló, hogy száz százalékos magyar tulajdonban van ez a bankholding.”
- „Az informatikai rendszert teljesen át kell alakítani, és van bőven feladat, és még magasabbra tettük a mércét.”
- „Mi azt gondoljuk, hogy a bankunkból profitot kivenni nem szeretnénk.”
Egyelőre nagyon elégedett vagyok.
Az ostobája..
Nem ostoba, csak játssza a hülyét, mint Győzike,csak őt nem üldözi a NAV.
Ezt a primitív barmot meri okosnak nevezni a T. felesége. Bocskorral egy lapon nem lehet említeni.
Nagyjából ugyanott tartunk, mint a fülkeforradalom előtt, leszámítva, hogy egy egész dinasztia áll a saját lábunkon
És akkor azoknak a kedvéért, akik szerint mindenki tehet erről, kivéve a saját magát értünk feláldozó családbarát kormányt, szögezzük le: senki nem állítja, hogy az infláció ilyetén alakulása kizárólag a delegalábbkormányozni tudó, 2010 óta megszakítás nélkül kormányon lévő orbánizmusnak köszönhető. Senki nem mondta, hogy kizárólag Magyarországon hasít évtizedes csúcsokat megdöntve az infláció. Senki nem mondta, hogy kizárólag a kormánynak van felelőssége ebben a penetráns helyzetben, ami régóta benne van a borítékban, csak az nem látja, aki nem akarja. De azt igenis ki lehet/kell jelenteni, hogy azok az intézkedések, amelyeket az elmúlt években az állampárt 100 év legsikeresebb gazdaságpolitikája tárgykörben és külön az infláció lassítása érdekében hozott, pontosabban nem hozott, elégtelenek és/vagy egyenesen kontraproduktívak voltak, és most is azok. Ha a szándékosan gyengített forintra gondolunk, akkor ennek bizonyítéka egyebek mellett az, hogy a 10,7 százalékos magyar mutató az eurózónáénál jóval magasabb, utóbbi ugyanis 8,1 százalékos. A másik bizonyítéka az, hogy a Varga nevű közepes képességű könyvelő is elismerte, hogy a gyenge forint az egyik fő okozója a magas inflációnak, ami evidentikus módon kihat az egész, egyébként is torz szerkezetű gazdaságra: visszafogja a lakossági fogyasztást és GDP-lassulást eredményez. Mert miközben az igaz, hogy az EU hatodik legnagyobb GDP-növekedése a magyar, a GDP-növekedést nem érezzük, és nem is tudjuk megvásárolni vele a 30 százalékkal megdrágult tejtermékeket. A GDP-t ugyanis sok minden pörgeti: az is, ha Mészáros Lőrinc x összegért épít egy kilométer vasutat, az meg pláne, hogy ha túlárazva 10x összegért építi meg, miközben az eredmény így is, úgy is ugyanaz: 1 kilométer vasút. Nem véletlenül hasítunk az uniós élmezőnyben, ami az uniós források szabálytalan felhasználását illeti, hogy a lopást indokolatlanul eufemizáljam.
Tehát mivel nem volt olyan régen: a Fidesz a legutóbbi választás előtt azzal kampányolt, hogy a párját ritkító, dübörgő gazdasági eredményeknek köszönhetően itt az ideje a népnemzeti habzsidőzsinek (13. havi nyugdíj, szja-visszatérítés, 6 havi fegyverpénz, rezsicsökkentés, amit akartok). A Fidesz azzal kampányolt, hogy ha Gyurcsány és a baloldal visszatér, nyakunkba szakadnak a megszorítások, az adóemelések, és mehetünk a háborúba golyófogónak. A Fidesz megnyerte a választást, megalakult a díszletparlament, az oligarchakormány, és az első dolguk volt háborús veszélyhelyzetet hirdetni, különadókról dönteni, és az elszabadult infláció miatti felelősséget rákenni bármire, bárkire: Brüsszelre, a háborúra, a franc tudja kire. A Fidesz azt mondta, hogy ha az ellenzék nyeri a választásokat, akkor ez lesz. Az ellenzék elveszítette a választásokat, és ugyanaz van, mintha megnyerte volna. Csak másképp hívják: nemmegszorító nemadóemelések, amelyeket nyilván nem a zemberek fizetnek meg, hanem a gonosz, háborún nyerészkedő extraprofitálók. Úgyhogy a Fidesz úgy döntött, megszopatja a gonoszokat a különadóival, és mit látunk közben? Hogy behazudták a 10%-os magukon spórlást, de a saját költéseiket egy centivel nem fogják vissza, nyoma nincs semmilyen spórlásnak a 2023-as költségvetés tervezetében, tartalékot nem képeznek, ugyanúgy szórják a pénzt, mintha lenne. Közben Szijjártó éktelenül vinnyog, hogy azért nem jön a lóvé Brüsszelből, mert ők nemzeti kormány, és annyian szavaztak rájuk, mint a büdös életben még senkire a rendszerváltás óta, a büdösliberálisok meg irigyek.
Nem, a vita nem a nemzeti ragacs miatt van Brüsszellel, hanem a korrupció miatt, és bármennyire fura, több mint tíz év szakszerű gazdasági, politikai, jogállami és erkölcsi rombolása, meg a hatalomtechnikai kommunikálgatás után a rohadtul megdrágult fagylalt is visszanyal. Tartok tőle, hogy ez a friss lélektani két számjegy már elég régóta két számjegy – kézivezérelt KSH ide vagy oda -, és a valóban fontos, mindennapi árucikkek tekintetében inkább 20 körül van, mint 10 körül. Az ütésálló magyar gazdaság, a brutális, mindenki által irigyelt magyar gazdasági növekedés mítoszából leginkább annyi igaz, hogy az értéktartó devizákkal szemben elértéktelenedő forintban számolva valóban szépen nőttek a bérek, a gazdaság is, viszont ha az értéktartó devizákban, illetve reálértékben vizsgáljuk meg, akkor nagyjából ugyanott tartunk, mint a fülkeforradalom előtt, leszámítva, hogy egy egész dinasztia áll a sajátlábunkon, és Forbes-listás milliárdost is adtunk a világnak.
Leginkább az látszik, hogy már a semmihez nem fogható, talán soha vissza nem térő konjunkturális békeidőben is felzabálta a növekedést nemcsak az égig érő korrupció, de a szándékosan fűtött infláció is. Aminek az a jellemvonása, hogy ha nem csillapítják, akkor magától is elszabadul. Mindez látszott április 3-a előtt is, amikor a gatyás békegalamb előadta a háborús pávatáncát. Az egyetlen kérdés az volt, hogy pontosan mikor üt be úgy igazán a krach. Tény, hogy az inflációról valóban tehetnek a globális folyamatok a világjárvány utáni ellátási zavaroktól a Moszkva háborúja miatti kiesésekig az energia-, illetve élelmiszerpiacon. De ezek az inflációnak pusztán egy részéért felelősek, a többiért egyedül és kizárólag a futballokos jogászok, milliárdosok, influenszerek kormányára és az ő unortodox csatolmányaira lehet mutogatni. Már javában dúlt a háború, amikor ezek akkora választási kiköltekezésben voltak, hogy füstölt. Mert ők legalább tudnak kormányozni. Igaz, válságot kezelni francokat, de ha eddig nem, akkor ez majd legalább biztosan a Holdról is fog látszani.
Úgyhogy megnyugodhatunk. Ha a 2008-as gazdasági világválság nyomán bekövetkezett földbeállásról Gyurcsányék tehettek, akkor erről itt most kizárólag a rendeleti úton kormányzó Orbánék tehetnek. És ez nem a vége, még alig az eleje a bulinak, az infláció csak az egyik problémánk, a szociális demagógia, a populista szemfényvesztő intézkedések pedig eddig sem segítettek, ezután sem fognak. Sőt, megvétózni sem lehet az inflációt. Sebaj, majd olvasgatjuk az Orbán dakota bölcsességek összest, és rántott fényképezőgépet zabálunk kerti törpe salátával. Nem ügy. Ahol 10-ből 4 ember egyik napról a másikra él, lábujjhegyen is kibekkeljük. Végső soron tényleg igaz: mi a magunk magyar módján vagyunk sikeresek.