Hogy milyen tehetséges nép vagyunk.
Mára összebalhéztunk a komplett Nyugattal, ahonnan a szabadság, a tőke, a jó példák, minták, a pénz, a fejlett szajré, a befektetések jönnek; és ahová az elkeseredettebb magyarok emigrálni szoktak az utóbbi százötven évben.
Az a komplett Nyugat utolsó árulóknak tart bennünket, teljes joggal; már a pénzt is vonakodva küldi, pedig az neki semmiség arra, hogy befogja a pofánkat; szóba meg egyáltalán nem áll.A világ legelegánsabb klubjába, az Unióba bejutott keleti országok között harminc éve az elsők között voltunk, ma az utolsók között kapálózunk mindenben.
A koronában messze nálunk volt a legtöbb halott, a mostani inflációban és árfolyamromlásban is szuperül teljesítünk; pláne bajnokok lennénk, ha nem buzerálnánk a benzin és a gáz árát, amely buzerálásról senki nem tudja, hogy az istenbe lehet egyszer majd kijönni belőle, úgyhogy abból is nyilván baj lesz előbb-utóbb.
Az összes szomszédunkkal is sikerült összeveszni a legjelentéktelenebb reménytelen szegény Szerbia kivételével.
A kelet-európai barátainkkal is, még a lengyelekkel is, akik valaha irigyeltek, de most már kifejezetten megvetnek bennünket.
Mert az egész világot foglalkoztató háborúban is sikerült megint, mint mindig a rossz oldalra állnunk, a tömeggyilkos agresszor mellé, akit az egész normális világ elborzadva néz.
Extrabónuszként ezzel elárultunk százezer körüli kárpátaljai magyar testvért is; évtizedekig semmi érvünk nem lesz arra, mi az istenért kéne az ukrán államnak velük rendesen bánni, azon kívül hogy csak.
Abban bízhatunk, hogy hátha elfelejtik, de nem szokták.
Így végleg, teljesen elveszett Munkács, Beregszász, Nagyszőlős is.
A közvélemény igen jelentős többsége mindezzel teljesen elégedett, sőt, tapsol.
A magyar géniusznak nincs párja, az biztos.
” It’s because we can’t even advance one bit! Our army – sucks! Frankly – it sucks! We have no one, no one to advance, do you understand? Eight people to take a village! Eight, mom!!! Against them – 500 people entrenched in concrete! And they have eight people without any support at all! What is there to say?! What “strong” Russian army?! It’s a f*cking SHAM army!”
A lengyelek véleményét nyugodtan le kell szarni, ők támogatták ezt a gazembert minden erejükkel.
Nofene.Most már nem ” lengyel testvéreink”?
csak az a testvér aki ész nélkül szopja a csúti pszichopata löttyedt faszát
Te beszélsz a soros seggéből?
nem véletlen vásárolt Rádiót Soros Lengyelországban
„Akkor nézzük meg, mennyire lenne beszarva az USA, ha MEXIKÓ, KUBA, KÍNA, OROSZORSZÁG egy közös hadgyakorlatot tartana a Mexikói öbölben ????
És még a Mexikóiak megegyeznének abban a kínaiakkal meg az oroszokkal, hogy katonai támaszpontokat állomásoztatnak náluk, pusztán az USA hasonló állomásainak ellensúlyozására…..”
„mi az istenért kéne az ukrán államnak velük rendesen bánni”
Mert önnön bevallásuk szerint európai nemzet, „európai” kultúrális és jogi normákkal és szeretnének az Európai Unió tagjai is lenni. Az Európai Unió pedig elvárja a tagállamaitól a kissebségekkel való „rendes” bánásmódot elég szigorúan, nem csak elvi, hanem törvényben deklalárt szigorű módón. Pl amíg él az aktuális nyelvtörvényük addig a szbaályos csatlakozási kérelmüket be sem adhatnák, mert az az első előkészületi körben nem felelnének meg a feltételeknek!
De a szavazat az jól jött!
a sertést támogatták a békemeneten
Már megint beraktátok a volt SZDSZ-es okádékát? Hát van stílus érzéketek, aljadékok.
„A többségében orosz ajkú régi-új elitnek érdekében állt az ország függetlenségét erősíteni, hiszen anyagilag igen jól jártak Ukrajna létrejöttével. Ezért minimalizálni akarták annak a veszélyét, hogy Ukrajna újra Oroszország része legyen. És ehhez jött kapóra az ukrán nyelv támogatása. Viszont úgy kellett mesterkedniük, hogy az ukrán nemzeti büszkeség ne erősödjék meg nagyon, és ne forduljon ellenük. Vigyázniuk kellett arra is, hogy az ukrán és orosz ajkú lakosság között ne éleződjön ki annyira a viszony, hogy az majd az ország szétszakadásához vezessen. Azt a megoldást találták ki, hogy az ukrán anyanyelvű szavazókra támaszkodó egyik, illetve az orosz ajkú választókra számító másik politikai tábor váltógazdaság-szerű küzdelmet folytat a választási kampányok idején, de ügyeltek arra, hogy politikai manővereikkel fenntartsák a nyelvi téren kialakult status quót, s így elkerüljék az etnikai és nyelvi konfliktusokat. Az óvatosan egyensúlyozó nyelvpolitika taktikáját követte a független Ukrajna első elnöke, a hatalmát átmentő Leonyid Kravcsuk. Hivatali ideje (1991–1994) alatt nem erőltette az ukránosítást, de pozíciókat engedett át a nemzeti elkötelezettségű elitnek. Ez utóbbi jelentős eredményeket ért el az államigazgatás és az oktatás ukrán nyelvűségének kialakításában, de semmit sem tett a sajtó és a kulturális élet orosz dominanciája ellen. Az egyensúlyozó politika mestere volt két cikluson át (1994–2004) a következő elnök, Leonyid Kucsma, aki érdekei kívánta mértékben hol az ukrán, hol az orosz nyelvűek védelmezőjeként szerepelt. Hintapolitikájának jó példája az 1996-ban elfogadott alkotmány, melynek 10. cikkelye kimondja: „Ukrajna államnyelve az ukrán”; ám a következő bekezdés szerint „Ukrajnában szavatolt az orosz és a többi nemzeti kisebbség nyelvének szabad fejlődése, használata és védelme”.
A nyelvpolitikai egyensúly a 2004-es narancsos forradalom után hatalomra került Viktor Juscsenko elnöksége alatt borult fel. Választási kampányában még történelmi kompromisszumról beszélt, hatalomra kerülése után viszont már az ukrán nyelv és nemzeti identitás harcosaként lépett fel. Azt az ideálisnak vélt állapotot kívánta visszahozni, amikor az orosz csak egyike a számos kisebbségi nyelvnek, az ukrán ellenben államnyelvként az összes formális funkcióban egyeduralkodó. Ám Juscsenko bizonyult a legkevésbé eredményesnek az ukránosításban. A 2010-es elnökválasztás el is söpörte a narancsos elitet, és az a Viktor Janukovics nyert, aki a kampányban megígérte az orosz nyelv státusának rendezését. A 2012-ben elfogadott nyelvtörvény feljogosította a régiókat egy második hivatalos nyelv bevezetésére, amennyiben az azt beszélő kisebbség aránya elérte a tíz százalékot.
Az ukrán nemzeti érzelmű erők nem kompromisszumként, hanem oroszosításként élték meg az új törvényt.
Utcai demonstrációt tartottak a nyelvtörvény ellen. Ilyen előzmények után érthető, miért volt a 2014-es „forradalmi kormány” első lépése a nyelvtörvény eltörlése, főleg annak tükrében, hogy hatalomra jutását nem kis részben szélsőséges ukrán nacionalista csoportoknak köszönhette. Ezzel a lépéssel azonban felingerelte az ország orosz ajkú felének jelentős részét, megnyitva az utat a polgárháborúhoz.
A forradalmi ukrán kormány végül visszavonta ugyan a 2012-es nyelvtörvény eltörlését, a polgárháború kirobbanását azonban már nem tudta megakadályozni. Három évvel 2014 tavasza után világossá vált, hogy a szakadár területeket békésen nem lehet visszaintegrálni.”
Na akkor Nuland meg Zelenszkij vallásukban egyesültek ?
„A magyar géniusznak nincs párja, az biztos.”
de a régi/új SZDSZ-es sz.rkavarásnak sem
Háát eddig qrvára jól bántak a magyarokkal.
mi lesz, ha még meg is haragszanak?
a románok is milyen rendesek voltak.
Trianon után nem zavarták ki a magyarokat Erdélyből
akko’ez sem igaz?
„Oroszország köteles az általa aláírt Budapesti Memorandumban foglaltak szerint elismerni Ukrajna határait.
A Budapesti Memorandumban egy szó sincs Ukrajna határairól, pláne azok elismeréséről. Ukrjna szuverenitásáról van szó, ami Ukrajna Szuverén területét (ebben ugye a Krim nincs benne, mert sosem szerezte meg jogszerűen) valamint politikai függetlenségét garantálja. A Budapesti memorandumot egyébként a felek már nem tekintik érvényesnek, mert a 2014 januári-februári Obama által nyíltan beismert puccsal az USA felrúgta az egyezményt.
Az USA köteles lett volna az általa aláírt Budapesti Memorandumban foglaltak szerint tiszteletben tartani Ukrajna szuverenitását, és tartózkodni a belügyekbe való beavatkozástól.”