Tisztelt Szerkesztők
Nemrég felhívott egy hölgy, hogy segítsek neki három kérdésre történő válaszolással belföldi utazásokkal kapcsolatos felmérésben. Én szokásomtól eltérően most készségesen álltam szolgálatára (máskor közlöm, hogy köszönöm, erre nincsen szükségem és leteszem a telefont). Első kérdés az volt, szoktam-e nyaralni, utazgatni. Válaszoltam,hogy nem, de ha mennék, Erdélyt nézném meg, meg a hegyvidékek vonzanak. Tengerpartot még csak videóból hallgattam, ez nem is jutott eszembe. Megkérdezte, hány éves vagyok, s mikor megmondtam, egyszerűen letette a telefont, még arra sem vette a fáradtságot, hogy közölje, nem ezt a korosztályt keresi. Soha többé nem nyilatkozom senkinek.
Olyan érzés volt ez a telefonkinyomás, mint amikor egy miskolci márkás autóscég facebookos játékára jelentkeztem. Már rég elfelejtettem, azt sem tudtam, hogy tesztvezetés lett volna, csak egyszerűen megosztottam a játékkiírást. Egyszer csak csörög a mobil, egy férfihang szólt bele és közölte, hogy melyik autós cégtől van. Nekem nem esett le, hogy előzőleg jelentkeztem a játékra, mert akkoriban rengeteg facebookos nyereményjáték volt egy nap alatt is. Tehát nem ujjongtam, tomboltam, éljeneztem, visítoztam, ahogyan kellett volna szerintem. Közölte a férfihang, hogy sajnos nem én nyertem az autós tesztvezetést. Akkor esett le, hogy én is játszottam az oldalukon. Mondtam, hogy nekem nincs sajnos jogosítványom. Erre azt felelte, hát ez az! Már a végére, elköszönésre nem emlékszem,talán hozzátettem, hogy de a lányom tud vezetni. Mindenki megdöbbent azon, hogy felhívtak azzal, hogy nem én nyertem, hogy mi szükség volt erre.
Gondoltam, megírom, mert mindkét telefonos megkeresés tanulságos.
Üdvözlettel:
Kohut Katalin