– Most elsősorban a kosárlabda szakosztályról lesz a témánk, de ezen kívül még több más feladatod is van a DVTK keretein belül.
– Így igaz: jelenleg négy fő terület tartozik hozzám, a kosárlabda és röplabda szakosztály vezetése, a DVTK beruházási feladatainak koordinálása, illetve az egyéni sportágakat magában foglaló DVTK Sportegyesület főtitkári feladatainak az ellátása – kezdte Szabó Tamás. – Ezek mindegyike nagyon szép feladat, és szerencsére kiváló kollégákkal tudok együtt dolgozni, akik mindannyian rendkívül elkötelezettek a klub további fejlesztése iránt.

– Mind felnőtt, mind utánpótlás szinten kiemelkedően eredményes évet zárt a kosárlabda szakosztály. Kezdjük az első csapattal: nehezen indult az év.
– Számítottunk rá, hogy nem lesz könnyű a szezonkezdet: a DVTK Aréna építése miatt az évad első felének nagy részét idegenben kellett lejátszanunk, illetve az előző szezon legjobbja Keyona Hayes hosszú eltiltását töltötte. Sajnos a félelmeink be is igazolódtak, és bár az Európa Kupa csoportunkat a bivalyerős török és orosz riválisok előtt sikerült megnyernünk, a bajnokságban olyan vereségek jöttek, amelyek veszélyeztették a szezon előtt kitűzött célok elérését. Ezért határoztam Földi Attila vezetőedző leváltásáról, és utólag nyugodtan kijelenthető, hogy Völgyi Péter „házon belüli” kinevezése jó döntés volt. A váltás után nagyon sokat javult a csapatkohézió, és bár Medgyessy Dóra majd Keyona Hayes ismételt kiválása újabb akadályokat gördített a sikeres szereplés elé, a csapat kikapaszkodott a mély gödörből, és egyre biztatóbb játékot mutatott. Péter végül megtalálta a szezon elején igazolt Bernáth Réka helyét is a csapatban, ami később kulcsfontosságúnak bizonyult.

– Említetted a DVTK Arénát. Mit jelent a szakosztálynak, hogy ilyen minden igényt kielégítő feltételek mellett dolgozhatnak?
– Nem lehet túlbecsülni ennek a jelentőségét. Mikor 2011-ben átvettem az akkor a második vonalban szereplő kosárlabda szakosztály vezetését, három célom volt: az első, hogy a felnőtt csapat újra méltó helyére kerüljön és érmekért harcoljon, a második, hogy az ország egyik legjobb utánpótlás nevelő műhelye legyünk, a harmadik pedig, hogy egyszer méltó otthona legyen Miskolcon a labdarúgás után legnagyobb hagyományokkal rendelkező csapatsport szakosztálynak. Örömmel mondhatom, hogy a DVTK család támogatásával mindhárom célt sikerült elérni, még a harmadikat is, ami a legreménytelenebbnek tűnt, hiszen ma már áll a DVTK Aréna, aminek nem csak a hazai, hanem a külföldi vetélytársaink is a csodájára járnak. Nagyon kevés női kosárlabda csapat rendelkezik hasonló színvonalú saját tulajdonú létesítménnyel egész Európában.

– Folytassuk hazai rendezésű Magyar Kupa döntővel. Aki ott volt, soha nem fogja elfelejteni, amit látott. Valószínűleg még évtizedek múlva is ennek a meccsnek a lejátszásával fogják illusztrálni, hogy miért nem szabad sohasem feladni egy mérkőzést!
– Az egész hétvége forgatókönyve meseszerű volt, kezdve az első mérkőzéstől, ahol szinté jelentős hátrányból álltunk fel és a szerencse is kellett hozzá, hogy az elődöntőbe jussunk. Meggyőződésem, hogy ennek a győzelemnek a hatására „átkattant” valami a lányok fejében, és a Szekszárd leiskolázása után a döntőben a Sopron ellen olyan emberi és szakmai minőséget mutattak, amivel sikerült hihetetlen mérkőzésen a későbbi Euroliga győztest, Európa legjobb csapatát legyőzni. Fantasztikus hangulat uralkodott az Arénában, remélem a jövőben még sokszor élhetnek át a szurkolóink hasonló sikereket.

– Az alapszakasz utolsó fordulójában a remek hajrának köszönhetően még volt esély a harmadik hely megszerzésére is, de végül az ötödik helyről vághattunk neki a rájátszásnak a Győr ellen.
– A szezon első felének váratlan vereségei miatt már nem a saját kezünkben volt a sorsunk, így a rájátszás első fordulójában azzal a hazai pálya előnyét is élvező Győrrel kerültünk szembe, amely két női NBA játékossal a keretében szerepelt. Szerencsére a lányoknak helyén volt a szívük és két sima győzelemmel jutottunk tovább. Ezután a Sopron, Európa jelenlegi legerősebb csapata következett, akit hazai pályán újra sikerült legyőznünk, így a szezonban kétszer is nyertünk ellenük, ami rajtunk kívül csak a másik Euroliga döntősnek a sztárcsapat török Fenerbahce-nak sikerült. A bronzcsatában a Pécs ellen pedig a harmadik mérkőzésen idegenben nem hagytunk kétséget afelől, hogy a DVTK a jobb csapat és magabiztos győzelemmel szereztük meg a szakosztály történetének jubileumi 10. bajnoki érmét. Jó lenne, ha 11. már arany lenne…

– Mi kell ahhoz, hogy a szurkolók által minden mérkőzésen elénekelt „egyszer nyerjünk már bajnokságot” kívánság valóra váljon?
– Ahhoz, hogy egy profi klub hosszú távon is a legmagasabb szinten tudjon szerepelni véleményem szerint három fő tényező szükséges. Az első a tradíció és a klubkultúra, a második a jó szakmai munka, a harmadik pedig a széles körű összefogás. Az első kettő véleményem szerint rendelkezésre áll a DVTK-nak, a harmadik viszont egyelőre nem, ami gátolja az előrelépést. Csak így lenne esélye, hogy Miskolcnak is mondjuk a veszprémi kézilabdához hasonlóan kiemelkedő nemzetközi eredményekkel rendelkező, állandóan bajnokesélyes, országos, sőt nemzetközi figyelemre is számot tartó női kosárlabda szakosztálya legyen. Hogy csak egy tényezőt mondjak, riválisainknál Sopronban, Győrben vagy akár Szekszárdon a helyi önkormányzat a két legnagyobb támogató között van, míg nálunk sajnos nincs az első ötben. De az is elgondolkodtató és szomorú, hogy a város legnagyobb munkáltatója, a Bosch vagy a megye legnagyobb vállalatai egy-két üdítő kivételtől eltekintve egyetlen szponzori forinttal sem támogatják a miskolci sportéletet; ez más magukat komolyan vevő városokban, megyékben elképzelhetetlen. Sokat dolgozunk azon, hogy ez megváltozzon és nagyon bízunk benne, hogy az új névadó szponzorunk a Hun-Therm példája másokat is arra fog inspirálni, hogy támogassák a DVTK valamelyik szakosztályának működését, vagy akár bármelyik másik miskolci, megyei sportegyesületet.

– Az utánpótlásban is sok változás történt, de szerencsére ez nem ment az eredmények rovására. Sőt!
– Pontosan így van. Az utánpótlás képzést gyakorlatilag a nulláról kezdtük újjáépíteni Király Sándor segítségével tíz évvel ezelőtt. 2021 őszétől Magyar Gergely vette át tőle az akadémia irányítását, ő friss szemléletet hozott, és szerencsére ennek lett is pozitív eredménye, mivel még sohasem fordult elő a DVTK történetében, hogy serdülő, a kadett és a junior csapatunk „átlagosan” a 4. helyen végezzen az utánpótlás bajnokságokban. Ez minden idők legjobb összesített eredménye. A budapesti Csata DSE egyelőre kiemelkedik a mezőnyből, de mi is ott vagyunk az őket követő élbolyban. Kiemelten is szeretnék gratulálni az Ambrus Erzsébet által vezetett serdülők bronzérméhez, reméljük a korosztály még ennél sokkal fényesebb medált is fog szerezni a következő években. A szezon során külön öröm volt látni, hogy több alkalommal is legyőztük a pécsi és soproni kiemelt státuszt és ennek megfelelően kiemelt anyagi támogatást is élvező akadémiák csapatait. Az utánpótlás fejlesztését tovább folytatjuk idén is: csatlakozik az edzői stábhoz Stefan Svitek a cseh női kosárlabda válogatott jelenlegi, a magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya, akinek az lesz a feladata, hogy tehetségeinkből a nemzetközi szereplésre is alkalmas játékosokat neveljen.

– Térjünk rá a következő 2022/23-as szezonra. Két hónap múlva kezdődik a felkészülés, mi várható a csapat háza táján?
– Egyértelmű célunk volt, hogy együtt tartsuk a sikercsapatot és ezt tulajdonosaink és támogatóink segítségével meg is valósítottuk. Magyar játékosaink mindegyike meghosszabbította a szerződését, egyedül Tóth Franka folytatja máshol, akinek ezúton is szeretném megköszönni, hogy hasznos tagja volt a csapatnak ez elmúlt években, további pályafutásához sok sikert kívánunk! A légiósok közül Green és Jovanovic biztosan marad, Kuster várhatóan befejezi a pályafutását, Vorpahl jövője még kérdéses. A fennmaradó légiós helyekre keressük a megfelelő játékosokat, illetve a jövő építése érdekében még legalább két fiatal és rendkívül tehetséges magyar játékos érkezése várható. Sikerült megállapodnom Völgyi Péterrel is, hogy legalább még egy évig vállalja a vezetőedzői feladatokat, így minden reményünk meg van arra, hogy hasonlóan eredményes szezon következzen.

– Idén jubilál a csapat, az újjáalakulás óta eltelt időszakban ez lesz a 10. év, hogy folyamatosan nemzetközi kupaindulók vagyunk.
– Országos szinten is ritka az ilyen sorozat, büszkék is vagyunk rá! Most ezzel kapcsolatban is örömteli hírrel szolgálhatok, a nemzetközi szövetség döntése értelmében idén a legrangosabb európai klubversenysorozatban, az Euroligában indulhatunk. Ez azt jelenti, hogy október közepén egy oda-visszavágós selejtezőn tudunk pályára lépni, és ennek sikeres megvívása esetén történetünk során először szerepelhetnénk a Bajnokok Ligájának megfelelő sorozat csoportkörében. Június közepéig kell beadni a nevezést, de ehhez a rengeteg többletköltség miatt szükség lenne az önkormányzat anyagi segítségére is, amit sürgősséggel kérelmezni is fogunk. Úgy gondolom a kupagyőzelemmel a lányok már bizonyították, hogy méltóak Miskolc városának kiemelt támogatására!