Köztünk élő emlékezők – levéltári beszélgetések című sorozatunkban ezúttal kollégánkat, Tóth Péter történész-levéltárost, címzetes egyetemi tanárt szólaltattuk meg. Fogadjátok az interjút szeretettel!
Miskolc. Tóth Péter történész-levéltáros címzetes egyetemi tanár
Hatalmas munkát végeztek a tökéletes magyar nyelven létrehozott világ-Babilon megalkotásáért, melynek kezdete az egyházaknál a Tóth atyafiak voltak, így ismételték a médiájukkal, elvive őket a megyéből, Kecskés és Farkas nevek beállításával Müllerékhez, ami azt jelenti, hogy a világ-Magyarországot folyamatosan építették, tudatosan készülve rá Kodályék ideje óta, a falvak és nemzetiségek egykori dalainak gyűjtésével, készülve arra is, hogy nagy közös áldozással Ázsia, ahonnan erednek a honfoglalók, meg a cigányság helyetti véráldozást végrehajtsák emberré nemesítésük érdekében. Nem hiszek a levéltáraknak, mert beírták magukat a Tóthok a Benkőkkel címeres nemesnek, ázsiai eredettel, holott én voltam a nagy közös áldozatuk, tökéletes magyar nyelv ellenes összes csapással történő lemészárlásunk mellett Szencys kezdettel, s ezt úgy ismételték, hogy a miskolci elmeosztály teremtette a szlovák elmeosztályt, míg Müllerék vitték oda a Farkasokat, megszülettetve a lelkeit a Talmudnak. Szlovákia átcserélése óta készültek világ-Magyarországra, turulmadár elméletével az egykori békesség madárnak. Mindegyik országfelszámoló tettét és szerepét ismételték, betegségeikkel, erkölcstelenségeikkel együtt. Nekem ennyi az elmondanivalóm a nagy közös atlantiszi feltámadásra készülő Babilonról, mely kereszténynek mondja magát, meg az ózdi honfoglalókról, mint sátán népéről, meg az Illésék állandó apokalipszist végrehajtó ébredő református játszóteréről. Annak ellenére folytatják a munkáikat, felvéve a jutalmakat, kiadva könyveiket, hogy 1997 óta ünneplik a kivégzésemet utolsó magyarként, utolsó emberként, utolsó csillagként, árjaként.
Megjelent baromságokat, Mélyen szátó szófosását archiválják!
„a magyar publicisztika leghangosabb hányada. Arról, hogy a tényleges bajok jó része a közéleti fejetlenségektől a silány írásművek megjelenéséig közönséges gondatlanságra, hozzá nem értésre, vezethető vissza, hogy ennek semmi köze a benne érdekelt személyek politikai hitvallásához, rendszerint szó sem esik” Bibó István
Minden ostoba meggyőződéses, és minden meggyőződéses ostoba.” Bölcsességek könyve!
ja, ja
Aláírtad volna? Hm?
„Bekénél van egy konkrét vízválasztó a behódolás és az egyenes gerinc között: ez pedig az az 1957 szeptemberében az ENSZ-nek írt levél, amelyet nem kevesebb mint 251 magyar író és költő szignált. És ebben a levélben ilyen mondatok voltak:
Mélyen átérezve azt a felelősséget, amelyet hivatásunk, a nemzeti közvélemény formálásában betöltött szerepünk ránk ró (…) felemeljük szavunkat az ellen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése a magyarországi események ügyét a napirendjére tűzze. (…) a magyar nép nem akart és nem akar ellenforradalmat, itt csak elenyésző kisebbség kívánja vissza a régi rendet. (…) Illetéktelen és ellenséges imperialista beavatkozásnak sem volt csekély része benne, hogy a fasizmus minden üledéke felkavarodott, és néhány napra az 1920-as fehérterrorra emlékeztető állapotokat teremtett. (…) a forradalmi munkás-paraszt kormány fellépése és a szovjet csapatok segítségül hívása a (…) véres ellenforradalom veszélyét hárította el országunk felől.
„Mármost a levelet nemcsak ismeretlen tucatfirkászok, kommunista talpnyalók írták alá, hanem a magyar írótársadalom bálványai, olyan óriások, akiknek az integritásához nem fért, helyesebben nem férhetett volna kétség. A szigorú irodalmár szerint azon, hogy Boldizsár Iván, Darvas József, Fehér Klára, Nemes László, Illés Endre, Illés Béla, Király István, Váci Mihály vagy Várnai Zseni aláírta, nincs mit csodálkoznunk, ők valamennyien hithű kommunisták voltak. – folytatja a szigorú ítész – Aláírták a nevüket a tehetséges írók is, akiket sokáig bálványoztunk, sőt még ma is bálványozunk.
SOROLJUK CSAK A LEGKIEMELKEDŐBBEKET: CSOÓRI SÁNDOR, FÜST MILÁN, KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL, ILLYÉS GYULA, JUHÁSZ FERENC, KARINTHY FERENC, KASSÁK LAJOS, KODOLÁNYI JÁNOS, NÉMETH LÁSZLÓ, PASSUTH LÁSZLÓ, SARKADI IMRE, PILINSZKY JÁNOS, SZABÓ LŐRINC, TAMÁSI ÁRON, VERES PÉTER, WEÖRES SÁNDOR.”
bővebben: https://index.hu/kultur/2022/01/07/deresre-huzta-a-magyar-irokat-beke-albert-ismet-odacsap/