A magyarok közel hetven százaléka bevezetné az eurót

Az exportimidzs arról szólna, hogy Oroszország a „Szabadság Kontinense” azon emberek számára, akik jobboldali értékeket vallanak. Ezt szerintük a társadalmon is keresztül fogják tudni verni, ugyanis a hagyományos orosz „jobboldali, tradicionalista, konzervatív és nem hisz a nácizmusban”.

A tárgyalásokat belülről ismerő egyik forrás szerint a „különleges utat” követő országokat veszik ehhez alapul, mint Venezuelát és Indiát, amelyek vezetőiben „semmi közös nincs az európaiakkal és nem szégyellik a diktatórikus habitusukat”.

A forrás azonban hozzátette, hogy ez a koncepció Putyin és biztonsági emberei számára nem éppen a legmegfelelőbb, mert ők abban hisznek, hogy Oroszországnak egy „korrekt, jobboldali, tradicionális európai” országnak kell lennie „melegfelvonulások, kisebbségi jogok és az USA” nélkül.

A Szabadság Kontinense képbe feltehetően beletartoznának az olyan témák is, amelyek a nyugati kultúrharc alt-right szektorának a hitvallását képezik, mint a transzellenesség, az identitás politika és a genderideológia ellenzése, illetve egyéb, főként kultúrharc során megnyilvánuló kérdések.

Ami a „belső használatra” vonatkozó imidzset illeti, egyértelműen a „Szovjetunió 2.0” megalkotása a cél. Mint fogalmaztak, az alapkoncepció szerint Oroszország visszaszerzi azokat a földeket, akiknek lakosai spirituálisan oroszok akarnak lenni.

Ó, hát a privatizációt is NÉP akarta, mondta egy üzemgazdász

„Visszatérve főszereplőnkhöz: az ÁPV-nél Vásárhelyi István volt a legesélyesebb a tényleges vezetésre. Lelőjem a nyilvánvaló „poént”? Ezzel a háttérrel – és nyilván szakmai teljesítménnyel – 2006-ban természetesen meg is szerezte a pozíciót. Egy évvel később már arról írt az Origo [és a többi lap és portál], hogy „lezárult a Malév magyar nemzeti légitársaság privatizációja szerdán. A 3,598 milliárd forint értékű jelképes törzsrészvény ünnepélyes átadásával a Borisz Abramovics orosz üzletember érdekeltségébe tartozó AirBridge Zrt. lett a Malév tulajdonosa.”
A fiatalabb nebulóknak mondom: ebben az időszakban még „jók voltak” az orosz befektetők. A rendszerváltoztatás előtt is a szovjetekhez bekötött Malév „visszakerült” az anyaországhoz……
Jó, hát eladtuk. Nincs itt semmi látnivaló, mondhatnánk, és éppen valami ilyesmit mondott Vásárhelyi István is, amikor ugyanebben az évben a Magyar Nemzetnek is interjút adott.
„A kormány tavaly deklarálta, hogy a tömeges privatizáció korszaka lezárult. Most fejeződött be a Malév eladása, folyamatban van a Földhitel és Jelzálogbank Zrt. kisebbségi tulajdonának értékesítése. A két lóversenycég eladása ugyancsak aktuális, itt sem indokolt az állami jelenlét. Terveink között szerepel még a Bábolna megmaradt részének értékesítése.”
A tömeges privatizáció korszaka lezárult, valamint: itt sem indokolt az állami jelenlét. Azért a Nemzet újságírója sem hagyta magát:
„Ön 1992-től különböző tisztségekben ugyan, de szinte folyamatosan részt vett a privatizáció lebonyolításában. Az Állami Számvevőszéknek a magyarországi privatizációról szóló jelentése szerint 2005-ig eltűnt az állam 1990-ben regisztrált induló vagyonának – nyilvántartási értéken mintegy 1700 milliárd forintnak – az egyharmada. Hogyan tűnhetett el ekkora vagyon?
Megmondom őszintén, ezt a megállapítást csak a sajtóból ismerem, az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentéséből ezt nem olvastam ki. Kézen-közön vagyon csak úgy nem tud eltűnni. Az ÁPV Zrt. részvénytársaság, amely könyvvizsgálóval, eszköz- és vagyonnyilvántartással működik. Bár nem ismerem a számvevőszéki szövegkörnyezetet, az elképzelhető, hogy az ÁSZ úgy ítélte meg: bizonyos vagyonelemeket a nyilvántartási értéknél sokkal alacsonyabb áron adtak el. Erre viszont azt kell mondjam, előfordulhat hasonló eset.”
Elképzelhető, mondta nagyvonalúan. Vásárhelyi István tehát nem így olvasta a jelentést. És megerősítette, hogy a vagyon nem tűnik el csak úgy. Bár az talán megtörténhet, hogy „bizonyos vagyonelemeket a nyilvántartási értéknél sokkal alacsonyabb áron adtak el”. De azt azért még megerősítette, hogy „eltűnni tehát biztosan nem tűnt el semmi”.
Ugyanerről beszélt az összes megszólalásában, például 2004-ben az akkor vele még baráti Figyelőnek, amelynek ezt mondta:
Riporter: „A Fidesz egy harmadik kérdésben is a népet kérdezné meg: a magánosítás azonnali leállítását követeli.
Sajnálatosnak tartom az erőviszonyok fitogtatását, különösen azt, hogy a privatizáció kapcsán igen kevés szó esik valódi szakmai kérdésekről. Nem szabadna az embereket csak azért az urnák elé hurcolni, hogy oppozícióba kerüljenek egy számukra kevésbé vonzó kormánnyal szemben.”
Riporter: „Azért van egy stratégiai eleme is a Fidesz érvelésének, hogy tudniillik veszélyes egy gazdaság számára, ha mindent kiárusít. Ön szakértőként mit felel erre?
A fővárosban – a BKV kivételével – dominánsan majdnem minden közüzem külföldi tulajdonos kezében van. Hihetetlen mértékben megugrott, a szolgáltatások minősége, bár az is igaz, hogy az áruk is emelkedett. Éppen erre tekintettel – mivel alapvetően baloldali érzelmű ember vagyok – fontosnak tartom, hogy a piacosított szolgáltatások mögött az állam ott álljon a maga szociálpolitikájával, és segítséget nyújtson azoknak, akik nem képesek a szolgáltatásokat megfizetni.
A Figyelő cikkében egyébként így mutatták be: „53 éves, nős, 3 gyermek édesapja Végzettsége: üzemgazdász””

Miközben a fideszes elit Euroban tartja a pénzét a svájci bankokban, kézzel-lábbal kapálóznak a bevezetése ellen, mivel a forint napról napra sz@rabb, az ő pénzük többet ér itthon.
Itt régen nem arról van szó, hogy rendbe tegyék az ország pénzügyi, gazdasági helyzetét, hanem csak a saját érdeküket nézik. Undorító söpredék!

Itt az idő! Most kell még a váltással inflációt gerjeszteni. A jelenlegi infláció kevés. hallgatni kellene az „új Széchenyire” Soros Györgyre . ???

„Akkor érdemes tehát komolyan foglalkozni az euró bevezetésével, ha az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson számolva eléri az eurózóna átlagának 85-90 százalékát.

Emellett a gazdaság szerkezetének és versenyképességének is kompatibilisnek kell lennie azon országokéval, akik az eurót használják. Ebben az esetben szolgálhatja az egységes monetáris politika a fenntartható növekedést.

Az eurózóna akkor tudna még hatékonyabban működni, ha a monetáris uniót kiegészíteni a fiskális unió. Ezen a téren azonban nagyon nehezen történik előrelépés.

Egy elsietett eurócsatlakozás minimum növekedési áldozattal, de akár stabilitási kockázatokkal is járhat – mondta el Gottfried Péter.”

Csak ott ahol az xxxxxxxxxx-leszármazottak kezében vannak a pénzügyek.
Princz, Simor, Oszkó, stb