Delgado 2018-ban a kollégáival együtt nagy hatású metaanalízist publikált, amelyben elsőként írta le a „screen inferiority effect“, vagyis a képernyő alsóbbrendűségi hatás jelenségét. Ez olyasmi, amit jó eséllyel mindannyian érzékelünk a saját életünkben is, még ha eddig nem is tudatosult bennünk. Arról van szó, hogy a nyomtatott szöveg befogadása során szignifikánsan jobban működik a szövegértésünk, mint amikor digitális eszközön olvasunk, vagyis a hagyományos könyvekből sokkal hatékonyabban tudunk tanulni – különösen akkor, ha a szöveg értelmezésére fordítható időnk valamiért korlátozva van. Számos kutatás bizonyítja, hogy
a nyomtatott szöveget jobban értelmezzük, és könnyebben megjegyezzük, mint a kijelzőkön olvasottakat.
Ez néhány kutató szerint azért lehet, mert a digitális világ egy egészen más, felületesebb befogadásra tanított minket, ami nem teszi lehetővé, hogy igazán elmerüljünk egy szövegben. Anne Mangen, a norvég Stavanger Egyetem professzora, aki azt vizsgálja, hogyan formálta a digitalizáció az olvasás kognitív és szubjektív megélési aspektusait, úgy fogalmaz, a képernyőn való olvasáskor a „skimming and scanning“, vagyis „átfutás és szkennelés“ elvei érvényesülnek. Ilyenkor gyorsan végigfuttatjuk a szemünket az adott szövegen, és megpróbáljuk kimazsolázni belőle a „lényeget“, vagyis azt, ami információértékkel bír.
Mangen és kollégái is megvizsgálták, hogyan értelmezik középiskolások ugyanazt a szöveget különböző médiumokon keresztül befogadva: a kísérletben résztvevők egyik csoportja Kindle-ön, a másik papíron olvasta el a Jenny, Mon Amour című szerelmi történetet. A vizsgálatban azt találták, hogy a nyomtatott verziót olvasó diákok nemcsak hatékonyabban értelmezték a történetet, de könnyebben fel is tudták idézni a cselekmény részleteit és kronológiáját.
Ziming Liu, a San Jose Állami Egyetem professzora hasonló kutatások nyomán arra jutott, hogy mára a skimming, vagyis a szöveg felületes átfutása lett az új norma: pásztázás közben a kulcsszavakat keressük, illetve a bekezdések első sorai alapján próbáljuk megtalálni a lényeges információkat tartalmazó, releváns sorokat a későbbi részekben. Ez valamennyire észszerűnek tűnhet, ha egy közeli vizsgaidőpont előtt kell többszáz oldalnyi szakirodalmat átfésülni, de nagyjából semmi értelme nincs, ha mondjuk Karl Ove Knausgård regényeit akarjuk elolvasni.
Az ELTE bölcsészkarán oktató Klemmné Gonda Zsuzsa, akinek egyik kutatási területe a digitális szövegek olvasási folyamata, már kevésbé radikális ebben a kérdésben: szerinte nagyon fontos szempont például, hogy mi az olvasó célja, amikor leül egy digitális tartalom elé. „Amikor böngészünk a neten, mi építjük fel az olvasási útvonalat: ilyenkor egyik oldalról a másikra kattintva szörfözünk, ami valóban felületesebb olvasási módot eredményez. De ha egy regényt vagy verseskötetet nyitunk meg online, azt jó eséllyel a papír alapú tartalmakhoz hasonlóan fogadjuk majd be.“
Azt azért ő is elismeri, hogy az online tér befolyásolja olvasási szokásainkat, hiszen az állandóan felbukkanó újabb ingerek valóban inkább a szkennelő olvasás felé tolnak minket, miközben háttérbe szorul az elmélyült olvasás. „Az online térben sokkal dinamikusabban olvasunk, hiszen folyamatosan reagálunk az oldalon megjelenő ingerekre – ilyen lehet egy kép, egy reklám vagy egy linkhelyzetű szó, ami továbbkattintásra ösztönöz minket.https://hvg.hu/kultura/20220609_olvasasi_szokasok_digitalis_szoveg_konyv_tablet
Végül is mit akarnak 86 év értelmiség legyőzés után az ország legyőzői, amik az esőemberek sorsát 1986 óta érzékenyítéssel, állandó fejtámadásokkal hajtották végre a szőke Rákóczi terük nemi népének gondolkozásnélkülisége miatti kivégző és gyalázó sorozatukkal? Még magukat mindezek mellett a média szereplői értelmiségnek mondják, összes közvetítésével együtt Szomorú vasárnap óta a Hunnia börtön filmeivel együtt az országnak. Mai napig áldoznak a kommunikációs csapások helyett. Velük építenek Babilont. Egyébként nincs is mit olvasni, minden könyvet berendeztek és végrehajtottak, meg nincsen realista irodalom, mely a káoszból vezető utat megmutatja, áldoznak végtelenül.