Mit eszik a közmunkás? Szolnokon azt kérik az anyukáktól, menjenek máshova szülni
a Magyar Narancs legfrissebb számát jöttünk kidobolni, tamtaram, tamtaram, itt az idei huszonharmadik.
Címlapunkon Nagy Zsolt színművész néz úgy Sióréti Gábor optikájába, ahogy kevesen tudnak optikába nézni a hazában, különösen Sióréti Gáboréba, végül is ő sem időmilliomos, hogy végtelen számú belenézést vállaljon. Szerintünk ez eddig az év címlapja, és az sem vált a kárára, hogy címlapsrácunk egy kicsit a hátteret képező falhoz öltözködött. A tekintet egyszerre elszánt és rezignált, a haj férfiasan kócos, a kéz lazán férfias, s mindez visszaköszön abban is, ahogy Zsolt beszél.
Arról, hogy ő maga mit tett és miért az április 3-i katasztrófa elkerüléséért, hogy milyen személyes következményekkel jár az, ami mégis megtörtént, meg arról, hogy miért tartja rossz ötletnek a Freeszfe-t. És persze szól új filmjéről is, A játszmáról.
A játszma egyébként egy titkosrendőrséges, besúgós történet 1963-ból, kíváncsian várjuk, hogy több köze lesz-e a történelmi valósághoz, mint A besúgónak. Ez azért jutott most az eszünkbe, mert Fazekas Zsuzsanna pont arról beszélgetett a népszerű sorozat két mastermindjával, Závorszky Annával és Petrányi Viktóriával, hogy odébb lehet-e tologatni a történelmi hitelesség böhöm bútordarabjait azért, hogy a szereplők ügyesen tudjanak közlekedni a fikciós történetmesélés albérletében. Fazekas Zsuzsanna persze nem képzavarokban kérdez, ezért is tudnak rá értelmesen válaszolni a hölgyek.

Ha Ön azt gondolja, hogy egy jó vagy nem jó sztori kedvéért igenis szabad könnyű kézzel bánni a történelmi tényekkel, joggal teheti fel a kérdést: most azért ne olvassam el A kislovagot vagy a Tűzzel-vassalt, mert Sienkiewicz megállás nélkül hazudo… konfabulált a 17. századi lengyel – ukrán, orosz, kozák – történelemről? A válaszunk pedig erre ez: rendben van, Ön nyert, Sienkiewiczet nem ezért nem kell olvasni, hanem mert halálra unná magát, és senkinek nem hiányzik egy hírlevélolvasó temetése. Ha mindenáron hosszú lengyel történelmi regényt akar olvasni, nemsokára ajánlunk egyet, csak kicsit kell várni, hogy megjelenjen magyarul.

A fikció és a valóság összeütközése áll Bakos András humoreszkjének centrumában is. A kacagtató helyzetet kormányunk állította elő 6/2022. sz. rendeletével, ez az a műalkotás, amely kijelöli a hatósági áras termékek körét. Annak idején már méltattuk vezércikkünkben az intézkedés bölcsességét, most András azt derítette ki, hogy hatálya egy nem létező árucikkre is kiterjed. Riporterünk detektívmunkája során mulatságos helyzetekbe keveredik, még az sincs kizárva, hogy párszor hülyének nézték, de nem őt, hanem azt, aki ezt az egészet kitalálta.
Elolvasom
A csirkealkatrészekről szóló írás nem az egyetlen a lapban, amely a hatósági árakkal foglalkozik, Barotányi Zoltán a 480 forintos benzinnek állít emlékművet, Teczár Szilárd pedig azon borong, hogy a külföldi rendszámú autókba a sapka nélküli üzemanyagból kell tankolni: vajon annyiban hagyja-e ezt az unió? És hát kormányzati hülyéből is akad még az újságban – nem segítünk, találják ki Önök, hogy melyik elmegyalult hőstettei zengenek fel Krusovszky Dénes kobzán.
Amúgy Barotányi Zoltán vonatkozó kontribúcióit ezentúl lesznek szívesek még nagyobb lelkesedéssel olvasni, ha ez egyáltalán lehetséges, Picur ugyanis elnyerte a Magyar Energiakereskedők Szövetségének újságírói különdíját, részben múlt évi munkássága, részben ezen konkrét cikke okán. Gratulálunk Zoltánnak, és úgy vesszük, hogy Önök is!
Barotányi Zoltán, újságíró1999 óta a Magyar Narancs munkatársa. Gyakorta ír cikkeket és készít interjúkat többek között természet- és társadalomtudományról, történelemről, gazdaságról, klímapolitikáról, időjárásról, városi állatokról, űrkutatásról, sportról, rendszertelenül jelentkező sorozatot visz a táplálkozástudomány, a konyhai kémia rejtelmeiről, néha még kedvenc zsánerfilmjeiről is – és szinte heti rendszerességgel zenéről. Cikkei elérhetők itt.
Lapszámunk középvidékén hegyes-völgyes irodalmi mellékletünk terül el, indításképp Tóth Krisztinával beszélget Karafiáth Orsolya, a téma a szerzőnő új könyve, és csak azért írjuk le, hogy Tóth Krisztina új könyvéről (A majom szeme) van szó, mert lehetne fordítva is. A regény centrumában egy hatalmi pozíciójával visszaélő lélekgyógyász rémtettei állnak, de másról is esik szó a beszélgetésben. Az írónő portréja ismét Sióréti Gábor művészi szakértelmét dicséri, végül is bárki kifoghat egy jobb hetet. Beszélünk még ezen kívül Nemes Nagy Ágnesről, a Habsburgokról és Bret Easton Ellisről is, valamint Radics Viktória felfedez és a mennybe meneszt egy eddig jószerivel ismeretlen magyar holokausztregényt.
Könyvmelléklet
Mi egyébként nemcsak azért szeretjük a könyvmellékleteinket, mert okosak, hanem mert szépek is. Kicsit másképp is festenek, mint a lap többi része, más az oldalkép és a tipográfia, és a szép hirdetések is emelik a vizuális élményt. Többek közt ezért érdemes nyomtatott újságot olvasni: mert szép tárgy. Azt pedig nem is gondolnák, hogy a lapban hetente névvel szereplő újságírókon kívül hány kitűnő, a nyilvánosság elé sosem lépő kolléga munkája kell ahhoz, hogy Ön minden héten a kezébe vehesse a Narancsot. De többek közt azért írunk ilyen hírleveleket, hogy ezt szép lassan elmondjuk.
Ne szomorodjon el, hogy már véget is ért a hírlevél első része, már csak hetet kell aludni a következőig, és addig úgyis lesz elég szórakozása: nyomás az újságoshoz! Vagy a gombra! Az előfizetés gombra!
Előfizetek!
Támogatást küldök!
Ajánló a Magyar Narancs Online heti terméséből: 
Borban az igazság, avagy hogyan veszítsük el méltóságunk utolsó morzsáit is
Magas labda lenne azzal kezdeni, hogy a magyar kormány bort iszik és vizet prédikál. Magas lenne, ha ebben az egész tragikus – a magyar oldalt nézve inkább botrányos vagy szégyenteljes – történetben bármi is magas lenne még.
Szolnokon azt kérik az anyukáktól, menjenek máshova szülni

A megyei Hetényi kórház szülészetén alig maradt orvos, a kismamák számára három másik kórházat jelöltek ki.

Mit eszik a közmunkás?
A közmunkaprogramban dolgozók március 1-től a következő év március 1-ig szerződnek az önkormányzatokkal. Havi nettó 66 500 forintért dolgoznak. Hogyan lehet napi kétezer-egynéhány forintból megélni? Tolnai és somogyi településeken járva beszélgettünk, és ha kis időre is, dolgoztunk közmunkásokkal.
Vona Gábor: Három szakaszban szivárogtak el a Jobbik szavazói
A Jobbik szervezeti meggyengülése már 2018 előtt elkezdődött, mára pedig eltűnt az előnyük az ellenzék többi részéhez képest – véli Vona Gábor. A pártot 12 évig vezető politikus szerint aljas és politikailag is káros volt, hogy a választási vereség után Jakab Péter Márki-Zay Péterre hárított minden felelősséget.

Könyv, zene, kiállítás, film, színház – a Narancs heti kulturális kínálata:

KIÁLLÍTÁS
Gothár Péter: Gombok a kabáthoz
Az egykori Élgép gyár területén működő galeri ffrindiauban Gothár Péter fotográfiái láthatók, a rendező korábban ugyanis napi szinten lőtt el egy tekercs filmet. A kiállítás jelentős részét inkább spontán képek teszik ki, mint meggondoltak, de ahogy Nádas Péter fogalmazott a megnyitón, Gothárnak „abszolút látása van”. Legát Tibor írása a tárlatról itt!

SZÍNHÁZ:
Rainer-Micsinyei Nóra: Innen szép nyerni 
A színésznő stand-up komikaként is egyből megszeretteti magát, miközben a műsort tökéletesen, színdarabszerűen építették fel. Nóra bombaként robbant a színpadra, és bírta szusszal, energikusan és sziporkázón vitte végig önálló estjét. Kritikánk az előadásról itt olvasható! 

FILM
Szerelmes nehézfiúk 
A gengszter is csak egy érző ember, vágyik a szépre, a jóra, a romantikára, a művészetre. Samuel Benchetrit fekete humorú filmje ellenállhatatlanul vicces, egyszersmind szokatlan fénytörésben láttat olyan dolgokat mint a kultúra, művészet, vágy, amelyekről szilárdnak gondolt véleményünk van. Olvassák el írásunkat a filmről itt!

Napi híreinkért kattintson a magyarnarancs.hu-ra itt!
www.magyarnarancs.hu