ETTŐL ÚGYIS ELÁJULSZ: MISKOLC A CÉLVÁROS, MÁR NEM ACÉLVÁROS

Amíg az autópályán haladunk a kora reggeli órákban, ízlelgetem magamban a jelzőket, amelyek eszembe jutnak Miskolcról. Az acélvárost sokaknak nem kell magyarázni, hiszen Miskolc kohászati múltja még az 1760-as évekig visszanyúlik, nem beszélve a korban kissé közelebbi szocialista évtizedekre, amikor nehéz szürke ipari nappalok nehezedtek a városra és a lelkekre. De rémlik még, hogy a Bükk hegység kapujának is nevezték – utalva elhelyezkedésére, vagy újabban az opera magyar fővárosaként (a Bartók Plusz Operafesztivál miatt), nem beszélve a film magyar fővárosa címről, az évek óta itt zajló nemzetközi sikerű CineFest fesztiválnak köszönhetően.

Szóval Miskolc egyre több névvel és jelzővel bír, és mostantól kezdve sok-sok új fogalommal, helyszínnel kell, hogy összekapcsoljuk, mert ez a város éppen ébredése közepette porolja le magát, próbálja megmutatni igazi fényében régi és új kincseit.

S hogy ezt mi is megismerjük jobb idegenvezetőket nem is választhatnánk, mint két elkötelezett lokálpatriótát, Angyal Enikőt, a Bükktől a Zemplénig programszervező, program- és szállásajánló oldal és iroda tulajdonosát, valamint Varga Henit, a Végállomás bistro & wine és a belvárosi Desszertem cukrászda tulajdonosnőjét. Ahogy Enikő mondja, nem vitatható, hogy helyi erőként ők városuk legjobb ismerői, s amilyen lelkesedéssel, szeretettel mesélnek menet közben az utcákról, az ott élő emberekről, az Avasról vagy éppen a Bükk csodáiról, már alig van szükség szavakra, egycsapásra zsebre tesznek minket, így csak hagyjuk, hogy új, ismeretlen utakra vezessenek minket, ahol a szív, a lélek, a test és bizony a gyomor is otthonra talál.

AZ AVASRÓL NÉZVE TÉRKÉP-E TÁJ?

Az Avas a miskolci ember számára egyszerre jelent múltbéli szép emlékeket, és egyben egy kilátótoronyt (tévé torony), amely mint fegyelmezett felkiáltójel magasodik a város fölé. Talán nincs is olyan pontja a városnak, ahonnan ne lenne látható, s igaz lehet ez fordítva is: az Avasról elképesztő a kilátás Miskolc legmesszebb levő pontjáig, tekintetünk egészen Diósgyőrig, az átalakítás alatt lévő vár tornyáig merészkedhet, ahol épp a térség új turisztikai központja épül, hogy Nagy Lajos király középkori erődítménye újra régi fényében tündökölhessen és fogadhassa újkori látogatóit.

De lenézve impozáns a vulkáni eredetű domb alatt lüktető nagyváros képe és a Bükk ezer színű zöldben játszó vonulata is. Pont úgy, ahogy a „hegydomb” sűrű üstökű fái vagy később, már lefelé tartva az épülő új játszóterek, pihenőhelyek, szelfihelyek és természetesen az Avas oldalában meghúzódó valamikori vigalmi negyed és az éledező pincék látványa.

A város főépítésze, Szunyogh László meséli, az Avas Európa egyik legrégebben lakott helye, a XIX. századig szőlőhegy volt, egészen a pusztító filoxéra-járványig. Akkor minden szőlő odaveszett, a pincék kiürültek, s hiába hoztak Tokaj-hegyaljáról sok jó bort, az óriási kapacitás kihasználatlanul maradt. Később, amikor vigalmi negyeddé változott ez a rész, elterjed a mondás, nem is igazi miskolci az, akinek nincs pincéje az Avason.

A  hegydomb mostanság igazi átváltozáson megy át: a városvezetés szeretné visszadni a miskolciaknak és idelátogatóknak a fantasztikus adottságú, a város közepén található természetközeli pontot: hamarosan elkezdődik a belvárostól az Avasig üzemelő sikló építése, a dombtetőn található vendégváró pontok kialakítása.

De a történelmi Avas nemcsak pihenésre, kalandozásra, biciklizésre és jó bor fogyasztásra csábít a felújított Bortanyán, amelynek egyik termében az Avasi Borút Egyesület is ülésezik, hanem szakrális elmélyedésre is hív. A város felé tartva érjük el a református temetőt, melynek dátummal ellátott legkorábbi sírkövei a XVIII. században állíttattak. Legendás családok sírboltjai (Latabár kripta) találhatók itt, a város nagyjai, politikusok pihenik örök álmukat. Az itteni templom külön érdekessége, egyszerűsége és nyugalmat árasztó falai mellett, tetőszerkezete, amelyet kizárólag fa ékekkel ácsoltak össze.

S ha elég időt szánunk az Avasra, talán még egy kisebb séta is belefér az 1700-as években épült görögkeleti ortodox templomig, itt található ugyanis Közép-Európa legmagasabbnak számító ikonosztáza és az a bájos, csendességet árasztó kert, amely körülöleli.

A LÉLEK CSENDJE UTÁN AZ ASZTAL EREJÉRŐL

A konyhának megtartó ereje van, jól tudjuk. A jó konyhának pedig híre és ragaszkodó vendégköre, pont úgy, mint a Végállomás bistro esetében. Az étterem – nomen est omen – az egykori vasúti végállomás meglehetősen lelakott váróterméről kapta nevét, de valószínűleg nincs ember, aki ráismerne a valamikori állapotokra. A jó ízléssel, kétszintessé alakított hely családi vállalkozásként üzemel, dekoratív, de korántsem hivalkodó, otthonos, barátságos berendezése bárkit marasztalásra csábít. És akkor még hol vagyunk attól az ízélménytől, amit a tulajdonosok, Heni és Csilla csapata: Várvizi Péter séf és Vállai Béla sommelier mér ránk. ‘Az erdő finom’ elnevezésű kreációjukhoz példának okáért Bózsó Gyula erdőmérnökkel mi magunk gyűjtöttük a Bükkben található egészséges és ehető zöldeket. (No, persze, nem minden vendégnek ‘kell’ kisvasútra ülve kirándulni és növényeket gyűjteni az esti vacsorához, ez kifejezetten az éhes újságíróknak adatik meg…)

A Végállomás kulináris élvezeteivel, minőségi borválasztékával messze kitűnik a régió hasonló vendéglátó helyei közül. Fontos számukra, hogy a szezonális alapanyagok helyi termelőktől kerüljenek ki, hogy azok feldolgozása a lehető legmagasabb színvonalon történjen. Étlapjukon az északi szomszédságnak köszönhetően ott a juhtúrós sztrapacska, a lillafürediek büszkesége, a helyi pisztráng, amit rostonsült formájában nekünk is alkalmunk volt kipróbálni (csak ajánlani tudjuk), de a remek ízkombinációkkal operáló Végállomás burger is figyelemre méltó, el is nyerte a „Legjobb street food lelőhely” címet az észak-magyarországi térségben. A nemrég megszületett Wine Station borkínálata nem csak a helyi tételekre koncentrál, a hazai gyöngyszemek és a nemzetközi választék java itt mind megtalálható.

A Végállomás kistestvéreként emlegetett Desszertem pedig, a belváros egyik legklasszabb cukrászdája. A Miskolci Nemzeti Színház mellett található ékszerdoboz tipikusan az a hely, ami hosszú maradásra csábít, hiába csak egy kávéra ugrik be az ember. A klasszikus édességek mellett izgalmas újdonságokat is találunk, mint mondjuk a málnás-rózsás szeletet vagy a sós-karamellás muffint, de természetesen gondolnak az ételintoleranciával élőkre is – a fagylaltszezonban megannnyi hűsítő finomság közül választhatnak.

FEJÜNKET ÁLOMRA HAJTVA

A vendégségbe érkező vándor mielőtt elindulna, természetesen szállásról gondoskodik. Olyan helyet keres, ahol mondjuk esténként gyönyörű környezetben kapcsolódhat ki, vagy éppen egy belvárosi luxus penthouse lakást foglalna. Mindkettőre van jó példa.

A diósgyőri A HÁZ elnevezésű szálláshelyet nehéz funkciójának megfelelően értékelni. Mert több ennél. Ugyanis otthonként ‘viselkedik’ beköltözésünk első pillanatától kezdve. Elegáns szobák, egyedi megoldásokkal, prémium alapanyagokkal – ez vár azokra, akik itt választanak szobát. És még egy nagyon fontos dolog: a kávézó. A Hely, ahol speciality kávéfajtákat kortyolhatunk a világ legkülönbözőbb pontjairól – helyi pörköléssel, Gál Milán barista jóvoltából.

Miskolc másik csodaszállása a Bükk penthouse, ahol nem csak megszállni, hanem lenni, élni is érdemes. A belváros szívében található apartman lehengerlő egyedi dizájnú belső terei mellett óriási, az avasi kilátóra néző tetőterasszal rendelkezik. A sétálóutca közvetlen szomszédságában található szállás a városi programokhoz ideális választás, a felszereltség, a kényelem és a hatalmas tetőterasz azonban lehetőséget teremt a zavartalan pihenésre is.

FÜRÖDJÜNK, KIRÁNDULJUNK, LEGYÜNK AKÍVAK!

Miskolc egyedisége abban is rejlik, hogy esetében négy desztinációs városról beszélünk. Hogy mit is jelent ez pontosan? Nos, azt, hogy a városban négy terület felé indulhatunk: a Belváros és a történelmi Avas, vagy a várossal összenőtt Diósgyőr, és a szinte kőhajításnyira található Miskoltapolca, valamint a varázslatos Lillafüred felé.

Hogy merrefelé vezet az utunk, csak rajtunk múlik, mint ahogy az is, hogy milyen aktív kikapcsolódást választunk. Talán érdemes külön napokra tervezni utunkat, mert Lillafüred, a körbe sétálható, biciklizhető tavával, majd a Palotaszálló egészen különleges és egyedi hangulatú kávézójában elfogyasztott kávé, a sétálásra csábító vízesés, vagy a rövidebb, hosszabb barlangtúrák bizony kitesznek egy teljes napot.

Másnap szavazhatunk a világon egyedülálló miskolctapolcai barlangfürdőre, ahol a természet alkotta barlangfolyosók tökéletes kikapcsolódást nyújtanak, az impozáns, egyedi hangulatú barlangjáratok minden évszakban nyitva állnak a kikapcsolódni vágyók előtt. Két termálmedencében, ősöreg mészkőfalakkal körülvéve lehet nagyot csobbanni. A Római terem az ókori közfürdők hangulatát idézi, a Csillagterem pedig a szabadban fürdőzés illúziójával ajándékoz meg minket.

De ha intenzívebb vízi élményekre vágyunk, akkor sem kell messzire mennünk: a barlangfürdő közelében található ugyanis a nemrégiben átadott Ellipsum Élmény- és Strandfürdő épülete, felejthetetlen vizes kalandokkal, wellness birodalommal és számtalan fitness lehetőséggel. Tíz medence, a legbátrabbaknak és a közepesen bátraknak ajánlott izgalmas csúszdapark, amely még versenyzésre is lehetőséget ad. Egyedülálló megoldás, hogy a csúszás előtt felvett VR szemüvegek négy tematikus virtuális térbe repítik el a vendégeket, miközben végigsiklanak a park három csúszdáján.

Mit mondhatnánk még Miskolcról, ami csábítólag hat? Nos, talán még annyit, hogy a város minden évszakban gyönyörű, akárcsak a Bükk – s néhány nap ott tartózkodás után talán nem is lesz más célunk, csakhogy visszatérhessünk még, még és még. https://www.travelo.hu/kozel/20220617-magyarorszag-miskolc-diosgyor-bukk-hegyseg-avas.html?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=sms&fbclid=IwAR03nNUHWP2HKSJC5wmwhnqN_3d_uOvKUx4QhzfPMRpoG2PRdREgQFdguiA