1,5 milli halott. A Keleti-Kárpátokban, az akkori magyar határ körül zajló harcok

Megjelent az Oroszlánok a Kárpátokban című könyv, amely az első átfogó és részletekbe menő bemutatása magyar nyelven a nagy kárpáti csatának, amely 1915. január és április folyamán zajlott le. A Pap Krisztián jegyezte kötet törzsanyagát a Budapesti Hadilevéltár 1928-42 között kiadott, A Világháború című sorozatának kötetei jelentik, továbbá visszaemlékezések, a magyar gyalogezredek emlékkönyveinek vonatkozó részei és a később megjelent könyvek, tanulmányok adatai egészítik ki és teszik tartalmassá.

A Keleti-Kárpátokban, az akkori magyar határ körül zajló harcok egyik célja Przemysl felmentése, illetve annak megakadályozása volt, hogy a cári orosz seregek kijuthassanak az Alföldre. A nagy kárpáti csata során elsősorban a honvéd gyalogezredek jelentették a védelem gerincét, hiszen ők a saját szülőföldjüket védték.

Ennek a valóban gigászi küzdelemnek a veszteségeit a nyugati hadszíntéren a verduni vérszivattyúhoz vagy a sommei csatához (1916. július 1.-november 18.) lehet csak hasonlítani, ahol a veszteségek összesen 1,5 milliót tettek ki, a kárpáti arcvonalon viszont az oroszoknak csak a halottaik száma 500 ezerre rúgott, és az abszolút veszteségük a 1,5 milliót közelítette. Az osztrák-magyar és német csapatok teljes veszteségét sem könnyű megadni, de az egyik számítás szerint 1915. május 1-éig az orosz harctéren a teljes veszteség (halott, sebesült, beteg, eltűnt, fogoly) elérte a 673 ezer főt, nem számítva Przemysl fogságba esett védőőrségét.

Ma már kijelenthető, hogy a nagy kárpáti ütközetsorozat volt az első világháború legnagyobb veszteséggel járó csatája.

A téli hegyi háború mind a két fél számára borzalmas megpróbáltatásokat jelentett, de végül mindent az döntött el, hogy morálisan ki tud jobban helytállni. A honvédek nem csak hogy nem vallottak szégyent, de győzelmükkel átmenetileg súlyos helyzetbe is hozták a cári orosz haderőt, amelyet kegyelemdöfésként ért a gorlicei áttörés.