Ő az a fejkendős parasztasszony, akiről 1948 decemberében országszerte cikkeztek a lapok, hiszen ő lett Magyarország első női főispánja. E jeles napon sajtóforrások és emlékiratai részleteinek közzétételével élettörténetének epizódjaiból szemezgetünk.
Berki Mihályné szónoklat közben (Forrás: Új Idők 1949. február 26.)
Szakács Magdolna 1905. július 15-én született a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ároktő községben. Nagyszülei gazdasági cselédek voltak. Édesapja a nagyatádi földreform során kapott egy 1200 négyszögöles földet, amely a család létfenntartását szolgálta. A gazdálkodás mellett a tiszai vízépítésnél vállalt munkát.
Magdolna elvégezte az elemi iskola hat osztályát, majd a három ismétlő osztályban háztartástani ismereteket szerzett, valamint szabni és varrni tanult. Mikor édesapját besorozták, kénytelen volt felfüggeszteni tanulmányait, mert két tesvérének felügyeletében kellett segédkeznie éjjel-nappal dolgozó édesanyja mellett. Édesapa haláláról 1915-ben értesült a család. Magdolna az ismétlő iskola végzésével párhuzamosan napszámos munkába állt, hogy szerény, negyven filléres fizetésével növelje családja bevételeit. Nyáron szőlőmunkákban, cséplésnél segédkezett, télen kendert dolgozott fel. Az egri káptalan alkalmazásában cukorrépát kapált, szederindát gyűjtött, amely a katonáknak küldendő tea-anyag alapját képezte. Tizenhat fős arató banda tagjaként marokszedőként dolgozott. Az aratott termény egytizedét kapta a banda, amelyet annak vezetője osztott fel a tagok között. A paraszti lét, a gyermekek és nők kiszolgáltatottsága, elmaradott életmódja nem hagyta érintetlenül gondolkodását. Zavarta, hogy a nők akadályoztatva voltak a magasabb műveltség megszerzésében. 1985-ben papírra vetett önéletírásában így emlékezett gyermekéveire:
„Nyomorult, sokgyerekes kubikos volt az apám, kilencéves koromban már az egri káptalan földjén szedtem a markot. Zsírt meg cukrot évszám nem láttunk, kenyéren, hagymán meg tört krumplin nevelkedtünk fel. Azért tanultam, hogy ez ne legyen így soha többé!”
Tizennyolc éves volt, amikor megismerkedett a frontról hazatért katonával, Berki Mihállyal, aki Magdolna bátyjának baráti társaságához tartozott. 1923-ban kötötték össze életüket. Férje révén ismerkedett meg a hazai kommunista szervezetekkel, ugyanis Berki Mihály sérülése okán hazatérve 1919-ben csatlakozott a Vörös Hadsereghez. Vörösnek, kommunistának bélyegezve nehezen sikerült érvényesülnie a Horthy-érában, többnyire kubikus munkát volt kénytelen vállalni. Az 1920-as években a Berki házaspár aktívan kivette részét az ároktői politikai élet szervezésében. 1929-ben kezdték meg a SZDP vidéki szervezeteinek megalakítását. A Kisgazdapárt lelkes támogatóiként tartották őket számon. Berki Mihályt lázítás vádjával le is akarták tartóztatni, gyakran kellett erdőkben, mocsarakban bújdosnia. Szakács Magdolnát nem egyszer fenyegették meg, de kitartott vallott politikai nézetei mellett. Az 1930-as években Borbély-Maczky Emil főispán a Magyar Élet Pártja soraiba szervezte be Berki Mihálynét. A német megszállás idején a házaspár igyekezett meghúzni magát. Egy alkalommal azonban, amikor a tiszacsekei révnél tankcsapdák ásásakor Mihály és Magdolna hadimunkák és a háború elleni agitációja nyomán mindenki felfüggesztette a munkát, nem kerülhették el a büntetést. Berki Mihályt a nyilasok a mosonmagyaróvári büntetőtáborba vitték. 1945 márciusában szökött meg.
Ároktő 1944. november 6-án szabadult fel. 1944 decemberétől Berkiék a kommunista párt helyi szervezetének megalakításán fáradoztak. Az intenzív felvilágosító munka eredményeként 1945. január 2-án megalakult a MKP ároktői szervezete. Berki Mihálynét bízták meg a helyi nőmozgalom és az ifjúsági szervezet vezetésével. 1945 tavaszán nőtársaival iskolák építésébe, tatarozásába fogott. Szónoklataival nagy népszerűségre tett szert, az emberek bizalommal fordultak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal, mert „Magdus” mindenben készséggel állt rendelkezésükre. 1945. május 1-jén a párt megbízásából tartott beszédet.
„Ároktőn 1945. május 9-én a háború befejezésének napján harangok zúgása mellett a falu apraja-nagyja a községháza udvarán gyűlt össze a fölötti örömükben, hogy béke van. Az ott lévő férfiak között szónokot kerestek, de nem akadt aki vállalta volna. Akaratom ellenére a nagybátyám felemelt egy asztalra és amikor a harangok zúgása megszűnt, a jelenlévő tömeg szinte egyszerre kiáltotta, beszélj!” – úgy emlékezett önéletírásában erre az epizódra, mint amely politikai pályafutásának kezdetét jelentette.
1945-től a Nemzeti Bizottság megbízásából részt vett a községi képviselőtestület munkájában. 1946 szeptemberében megalakult a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége (MNDSZ), amelynek helyi vezetőjeként kulturális rendezvényeket hozott tető alá. A nőmozgalmi aktivisták közbenjárásának volt péládul az is köszönhető egészségügyi busz járt Miskolcról Ároktőre iskolafogászati rendelésre.https://ujkor.hu/content/parasztasszony-a-foispani-szekben-berki-mihalyne-szakacs-magdolna
hát nem volt egy külföldről visszatérő momentumos ????
„Annak idején Kopp Mária magyar orvos, pszichológus egy magánbeszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, hanem a semmittevésben felnővő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti! Sajnos, felnőtt egy olyan generáció, amelynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert unja, s mindjárt továbbáll! Ezek a fiatalok, mivel kitartó munkát sem az iskolában, sem az életben nem végeztek, nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét elfogadni még kevésbé, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek.”
Kamera!!!!
Látszik a rusnya pofád!
Van még napiszar.hu mert felteszem oda
„Én amúgy lexarom, ha nem lesz ispán, de az eddigi tapasztalatok alapján, ami ekkora hisztit vált ki ballibékből, az csak jó lehet az országnak.”
ez lesz a képaláírásod a napiszaron
A RÉGI VÁRMEGYE HATÁRVONALA KÖVETTE A TÁJAT ÉS AZ ERRE ÉPÜLŐ HAGYOMÁNYOS KULTURÁLIS IDENTITÁST, MÍG A KOMCSIBÓL „MEGÖRÖKÖLT” MEGYEHATÁROK MÁIG CSAK VALAMI MERŐBEN ABSZTRAKT HATALMI ARROGANCIÁT FEJEZNEK KI ÉS SEMMI MÁST.
Kérdés: a régi vármegyék visszavezetésénél felvetette most bárki kormányoldalról, hogy ez ne csupán névleges kamu-konzervatív lépés legyen, hanem a régi vármegyék organikus, tartalmi helyreállítása? Ugyan, ne feltételezzünk ilyen sokat a századvéges (pontosabban már múltszázadvéges) NER agytrösztökről… a parlamenti pártkatona szavazóemberekről meg pláne. Pedig ez így sokkal durvább arculcsapása a hagyományos vármegyerendszernek, hisz annak komcsi meghamisítását próbálnák utólag legitimálni a régi név használatával! Az már csak plusz politikai hab a tortán, hogy az ispáni intézménnyel és a NER-vármegyékkel is tovább gyengíthetik az önkormányzatiságot, ami egyáltalán nem feudális törekvés, sőt: annak alapjaival ellentétes. A régi földbirtokos arisztokrácia ugyanis mélyen és sok generációra elkötelezett volt a régiós érdekek megvédésében, szemben bármilyen, ezzel ellentétes központi akarattal. Ez a feudális rendszer leglényege, még akkor is, ha a királyok mindig törekedtek minél erősebb központi hatalom kiépítésére. A régi feudális rendszerben sokkal organikusabban és hatékonyabban érvényesülhettek a régiók érdekei, mint a mai álkonzervatív, agyonközpontosított rendszerben, ami sok tekintetben inkább hasonlít a szovjetizált államirányításra. Nem azon kéne gúnyolódni most az ispánság és a vármegyék névleges visszahozása kapcsán, hogy a következő a királyság lenne. Inkább azt illene tudatosítani, hogy a magyar államiság történelmi legitimitását egyedül hitelesen képviselő monarchia helyreállítása nélkül az ilyen látszatintézkedések nem egyszerűen abszurdak, de kifejezetten gúnyt űznek abból az ezeréves magyar államiságból, amire álságosan hivatkoznak – ahogy egyébként az Alaptörvény is jelképként hivatkozik csupán a magyar koronára, ami köztársasági keretek közt inkább rossz vicc, mint közjogilag komolyan vehető felvetés.
Mindkét szereplő itt volt ismételve, Szakács és Berki is, könyveik voltak kiadva. Magyarországon csak világ-monarchia világkönyvtár tagjai vannak, mint Szabó István világcímereinek és tárgyainak bizonyítéka mutatja, magyar tökéletes nyelven kívántak feltámadni az ózdiakkal, együtt a Babilonnal, nagypán népeként, az egész világgal Jézus elméleteik végrehajtásával Weöresék elméletei alapján. A szocialista kezdet, amit folyamatosan ismételnek összeforrt a magyar szereplőkkel, a Góg és Magóg népe állandó apokalipszisével.
„Én amúgy lexarom, ha nem lesz ispán, de az eddigi tapasztalatok alapján, ami ekkora hisztit vált ki ballibékből, az csak jó lehet az országnak.”
ami a sertés dagadt valagából kijön azt minek kóstolgatni, az csak jó lehet a cselédeknek