Hazánk ebben az évben május 30-án lépte át az ún. túlfogyasztásának határát, ami azt jelenti, hogy az idén (is) bő kétszer annyi vizet és energiát használunk fel, mint amennyi még fenntartható lenne a természeti egyensúlyunk szempontjából.
Az ISZOMM álláspontja szerint a magyar közbeszédet sürgősen fel kell tölteni takarékossági tartalmakkal. A vízcsapjaink megnyitásakor, az elektromos berendezéseink bekapcsolásakor, járműre pattanásunk előtt mindig érdemes feltennünk a kérdést, vajon az éppen elengedhetetlenül szükséges-e?
A jelenlegi válságjelenségek közös oka a kapitalizmus mohósága, amely azonban szélsőséges fogyasztási helyzeteket eredményez. Egyfelől a magyar lakosság felénél is többen nélkülöznek, másfelől viszont a népességünk 1 százalékát sem kitevő tehetősek és gazdagok rétege az erőforrásaink bő egyötödét emészti fel. Épületeink zöme pazarlóan falja az energiát, a vízzel pedig úgy bánunk, mintha a Kárpát-medence egy kimeríthetetlen úszómedence lenne.
Az ISZOMM szorgalmazza, hogy a kormány és az önkormányzatok, de a vállalatok is készítsenek erőforrás-takarékossági terveket, ugyanis az egyre drágább és egyre nehezebben hozzáférhető energiahordozók hajszolásához képest lényegesen olcsóbb megoldásokat kínál az erőforrások felhasználási hatékonyságának növelése.